10.rész.

Bocsánat a kimaradásért, de összejöttek a dolgaim.:$

lány: mit nézel? :)
fiú: téged :)
lány: és mit látsz? :$
fiú: egy lányt ;)
lány: ..egyet a sok közül.. :(
fiú: nem:) az egyetlent ♥

10.rész-Szóval mi csak kavarunk?-
-Adam nyugi.Csak vicceltem.-Öleltem át most én.-Csak a borokat tartjuk benne.-Nyomtam egy puszit  a szájára, majd kitártam a hűtőajtót, hogy megbizonyosodhasson róla, hogy tényleg nincs benne egy darab testrész sem.Rá kellett jönnöm, hogy sajnos igazam volt, és tényleg egy darab testrész sem árválkodott benne... Jólvan na csak vicceltem.Végre Adam arca is felengedett és egy halvány mosoly jelent meg szája sarkában.
-Ez nem volt vicces.- Forgatta meg a szemeit, majd átölelte a derekam.
-Deeeee. Igen az volt.-Mosolyogtam tovább.-Vald be, hogy egy kicsit az volt.- Nyomtam egy puszit az arcára kárpótlásul.
-Ennyivel nem érem ám be!-Húzta fel az orrát.
-Ésss akkor mit kell tennem, hogy kiengeszteljelek?-Néztem rá bociszemekkel.
-Háát nem is tudom. Majd vacsi közben kitalálom.-Simított végig a pociján, ami abban a pillanatban meg is kordult jelezve, hogy vacsiidő van.
-Na gyere te éhenkórász.- Ragadtam meg a kezét, és az asztalhoz húztam. Leültettem az egyik szérekre, én pedig szépen megterítettem. Ebben Ő egy cseppet sem volt segítségemre, hisz akár hányszor a közelébe kerültem annyiszor húzott az ölébe és csókolt meg. Persze én ezt nem elleneztem, hiszen örjítően csókol, de elég sok időbe telt mire tényleg sikeresen megterítettem. Aztán kezdetét vette a mi kis közös vacsink. Elsőnek persze az előétel került feltálalásra, aztán szépen sorban jött  a többi is. Az előétel mellé bontottunk egy üveg Zöld Valentinit, ami tökéletes volt az előételhez és a desszerthez is. Kellemes hangulatban zajlott le a vacsora. Sokat beszélgettünk, és sokmindent megtudtunk egymásról. Elmesélte, hogy a szüleik meghaltak pár éve, és azóta Lucas, az pukájuk testvére neveli őket. Arról nem beszélt, hogy hogyan haltak meg a szülei, én pedig nem feszegettem a témát. Látszott, hogy ezt is nehéz volt neki elmondania. Elmondta, hogy nemrég kezdődött meg a rendes kiképzése, de elég jól halad, és hasonlók. Én is meséltem neki magamról. Elmeséltem, hogy milyen volt árvaházban felnőni, hogy hogy tudtam túlélni az egészet meg minden. Elmeséltem azt a napot is, ami örökre megváltoztatta az életemet.Azt a napot, amikor találkoztam Derekkel. Ő csak figyelmesen hallgatott, és egy egy olyan résznél gyengéden megszorította a kezem, hogy éretesse, hogy ott van velem. Olyan jó volt valakivel végre beszélni erről. Az pedig csak dobott egyet az egészen, hogy vele beszélhettem meg. Vacsi után leszedtem az asztalt, és amíg elmosogattam, és elpakoltam, addíg Őt elküldtem pancsizni. Mosolyogva és boldogan álltam neki elöblíteni a tányérokat és az edényeket, majd beraktam őket a mosogatógépbe, és elindítottam a programot. Elgondolkozva hallgattam, ahogy megindul a víz. Pár percig álltam még ott, majd elpakoltam a még előlmaradt eszközöket, fűszereket, meg ilyeneket. Letöröltem az asztalt, a pultot, és késznek is nyilvánítottam a konyhát. Levágódtam a kanapéra, és csak néztem ki a fejemből. Hónapok óta először boldog voltam az új életemben. És ez csak is Adamnek köszönhető. Ha mellettem van olyan egyszerűnek tűnik minden. Olyan könnyűnek és gondtalannak. Pedig egyáltalán nem az! Még mindíg fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Beszélnem kell Darrennel az már biztos. De hogy tálaljam neki, hogy tudom, hogy tudja, hogy kik a szüleim. Legalább is, ha Derek igazat mondott. De mi oka lett volna hazudni? Na jó oka lett volna. Mert mi van akkor, ha csak azért mondta, hogy ne bízzak Darrenben, és ezáltal könnyebben rá tud venni, hogy vele tartsak. De az sose forduhat elő! Semmi! SEMMI az ég világon nem tud rávenni arra, hogy vele menjek. Sokmindent köszönhetek Darrennek, és kötődöm is hozzá, és ezen az sem változtatna, ha kiderülne, hogy tényleg tudja kik a szüleim. LEhet, hogy egy kicsit haragudnék rá, és tombolnék, de aztán lenyugodnék, és megpróbálnám megérteni, hogy miért titkolta el.
-Na mi az törpicúr. Min gondolkoztál el annyira?- Zökkentett vissza Adam a valóságba, majd egy lány puszit nyomott a fejem tetejére.
-Héééékás. Mi az, hogy törpicúr? - Váltottam ismét a mosolygásra, majd felé fordultam.
- Ha Tobi törpekirálylányozhat, akkor én miért nem törpicúrozhatok? -Nézett rám ártatlanul.
-Mert csak!- Jelentettem ki "durcásan"
- Most megharagudtál? -Huppant le mellém a kanapéra, majd szorosan hozzám bújt.
- Igen.-Húztam fel az orrom.
-Tényleg?-Nyomott egy apró puszit a szám sarkára.
-Tényleg.-Nyeltem egy nagyot.
- Még mindíg?-Most egy kicsit beljebb csúszott a puszi.
-Még mindíg.-Folytattam a durcit, de éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Egyszerűen annyira akartam, hogy végre megcsókoljon.
-És, ha...-És végre megette.Megcsókolt.Az egész testem belebizsergett abba a csókba. Kezeit csípőmre hejezte, én pedig összekulcsoltam enyémeket a nyakán. Olyan jó volt vele csókolózni. Az előző pasijaim nem csókoltak valami jól, és nem is igazán élveztem velük. De Adam... Egyszerre repített a mennyekbe, és taszított le a pokolba. Mindíg többet és többet akartam belőle.Zilálva váltak el ajkaink.-ezt csinálom, akkor is haragszol rám?-Fejezte be a mondatát.
-Nem volt elég meggyőző. megismételnéd még eg...-Nem tudtam befejezni, mivel ismét birtokba vette ajkaimat. Vadul a hajamba túrt, majd még közelebb húzott magához. Minden idegszálam azért kiáltott, hogy ne legyen köztünk egy gombostűnyi hely sem, és ez kicsit megrémített. Sose voltma ilyen közvetlen senkivel, aztán jön Ő, akit két napja ismerek, és máris ki akarom szorítani közülünk a levegőt. Percekig csak téptük egyás ajkait, mikor keze a pólóm alá tévedt, de csak az oldalamon veette végig a kezeit, majd ismét derekamnál állapodtak meg. Adam annyira más volt mint a többi pasi. Nem csak megdöngetni akart, hanem megismerni is. Annyira hálás vagyok az életnek, hogy az utamba sodorta.
- Ez már meggyőző volt?- Hajolt el Adam, de csak annyira, hogy a szemebe nézhessen. Én pár másodpercig csak levegő után kapkodtam.
-Azt hiszem.-Mosolyodtam el pimaszul.
-Csak azt hiszed?-Durcizott be most Ő.
-Na jó. Akkor elég megyőző volt.-Bújtam hozá most én.-Talán túlságosan is.-Tettem hozzá halkan, de persze neki meg kellett hallania.Felkuncogott, majd átkarolta a vállamat, és belepuszilt a hajamba.
-Valóban?-Suttogta a fülembe.
-Ühüm.-Bologattam.Aztán eszembe jutott valami.-Ugye nem zavar, hogy holnap elmegyek Benivel kávézni?-Néztem sötétbarna szemeibe.
- Azt nem mondhatnám, hogy nem zavar. De... nem tilthatom meg neked, és ami azt illeti nem is akarom. Bízom benne, és tudom, hogy nem kavarnál mindkettőnkel egyszerre.
-Szóval mi csak kavarunk?-Néztem rá hatalmas szemekkel, mint aki meg van lepődve. Pedig az igazság az, hogy csak egy kicsit meg akartam viccelni...:$
-Nem...Én nem úgy értettem...Hanem...-Próbált mentegetőzni Adam. Istenem annyira édi volt, ahogy próbálta elmagyarázni, hogy mit is akar. Nem volt szivem tovább kínozni.
-Adam nyugi. Csak szivatlak.-Mondtam, ő pedig csak tovább vizslatta az üveg dohányzóasztalt.- Sajnálom.-Adtam egy puszit az arcára.- Ugye nem haragszol?-Adtam egyet a másik oldalra is.
-Ja nem...Csak. Őhm. Ha már itt tartunk...-Nézett rám, de arca enyhén elpirult, sóval ismét az asztalt tisztelte meg figyelmével.-Meg kell kérdeznem valamit.
-Ki vele.-Néztem rá bíztatóan.
-Tudom, hogy ez most egy kicsit gyenge és sablonos lesz, de meg úgy érzem, ha nem kérdezem meg, akkor felrobbank.-Atya isten. Egy kicsit kezdtem megilyedni.-Szóval Cor...Lennél a barátnőm?-Emelte ismt rám a szemeit.Olyan kis esetlennek tűnt szegénykém, hogy arra nincs szó.
-Igen!-Vágtam rá egyből.
-Tényleg?-Nézett rám meglepetten.
-Most mi ezen olyan meglepő?-Néztem rá érdeklődve.
-Semmi. Csak hát...nem zavar, hogy Benék nem fogják jó szemmel nézni, hogy a "fura sráccal" "kavarsz"-Mutatott nyuszifüleket beszéd közben.
-Már miért zavarna? Ha nem képesek elfogadni, akkor így jártak.Ezért is akarok holnap beszélni vele. Tisztázni akarom, hogy nálam csak barátként jöhet szóba. Viszont, ha nem képes megérten, hogy "kavarunk"-mutattam én is nyuszifüleket.-akkor még úgy sem.
-Mondták már, hogy milyen édes vagy, amikor magyarázol?-Nézett rám mosolyogva.
-Öhhm...Asszem nem...
-Pedig az vagy.-Mondta, majd ismét egy csók tulajonosa lettem.Mikor ismét leszakadtunk egymás szájáról, én kibújam Adamkarjaiból, aki hangos "HÉJJJ"-ezéssel adta tudtomra nemtetszését.-Hova hova hercegnő?-Nézett utánnam, amint megindultam a lépcső felé.
-Lubickolni.-Adtam meg az egyszerű választ.Már a lépcső felénél járhattam ,amikor valaki csengetett.-Adam kinyittanád?-Néztem vissza az én BARNA hervegemre.
-Persze.-Mondta, majd feltápászkodott a kanapéról, és az ajtóhoz ment.
-Jóestét.Elnézést a késői zavarásért.-Hallotam meg egy túlságosan is ismerős hangot.-Darren Sommerst keresem.-Pár lépcsőfokot visszaléptem, és így már biztos volt, hogy a hang tulajdonosa nem más mint....


Hááát ma ennyi telt tőlem:D Tényleg sajnálom, hogy kicsit eltünedeztem, de közelednek a vizsgák, és megy a magolás ezerrel. Jah és van egy olyan híem is, hogy megfogalmazódott bennem két történet, amiket nemrég kezdtem el írni.Egy két részt össze akarok hozni mielőtt publikálásra kerül, és még finomítok is rajtuk, mielőtt a végleges formájukban feltolom őket. Viszont csak akkor bajlódok elük, ha érdekel titeket. Az egyik Fanfic, és mondhatom, hogy ez lenne az első ilyesfajta sztárokkal kapcsolatos sztorim, a másik szintén zenés lenne, de abban nem kapnak szerepet a sztárok. És hát az egy kicsit a filmezés világával is foglakozna. Szóval, ha érdekel titeket, akkor lécci dobjatok egy komit. Nagyon ngyon hálás lennék, és eszméletlenül jól is esne, h erről a sztoriról is elmondanátok a véleméneteket. Nos hát ennyi lenne. Köszönöm, hogy benéztetek. És ne feledjétek, KOMIZNI ÉR!!! :D

Puszi:Lexa <3

9.rész.

Éssss itt is lennék.Tudom tudom úgy volt hogy vasárnap lesz rész, de nem volt jó a netem...:$ De most itt vagyok, és hoztam a részt.Kicsit fáradt vok, szal lehet, h nem lesz hosszú, de ha időm engedi holnap is jelentkezem.:D

Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei.

9.rész-Ó abban?Csak levágott testrészek...-

-Köszönöm.Nekem is tetszik.Leszámítva egy két dolgot szeretek itt lakni.-Válaszoltam miközben a zárba heyeztem a kulcsot, de amint ez sikerült az ajtó ki is tárult, és felbukkant a nyílásban az én kedvenc vámpírom, Darren feje.-Hát te?Azt hittem el kell menned.-Néztem rá érdeklődve.
-El is kell.Csak aggódtam, mert olyan fura volt a hangod délután.
-Nincs semmi baj.-Mosolyogtam rá.-
-ÉS miről akartál beszélni?
-Az ráér.Most csak intézd el a dolgod.Nem kell mindíg miattam aggódni.-Öleltem meg.Az igazság az, hogy nem akartam még beszélni vel erről.Még nekem is fel kellett készülnöm rá, és nem akartam Őt sem feltartani.Pár másodpercig még így álltunk, majd Darren egy hátam mögött lévő pontra függesztette a tekintetét, aztán egy szemoillantás alatt ott is termett Adam előtt.Banyek!Adamről meg is feledkeztem...:$Pár pillanatig a vér is megfagyott bennem, hogy Darren mit fog most csinálni, de aztán rájöttem, hogy nincs miért aggódnom, hisz Ő sose bántana ok nélkül senkit.
-Szia.Adam, ugye?-Nyújtotta felé Darren a kezét.
-Öhm...Jónapot.Igen.-Rázott vele kezet Adam zavartan.Szegény olyan volt mint egy kisfiú, aki először megy orvoshoz és megszeppenve áll a rendelő előtt.
-Nos hát, ha tényleg nem olyan fontos, akkor én hagylak is titeket.Holnap délelőtt érkezem.Sziasztok.-Köszönt el tőlünk, majd mellém lépve kaptam egy ölelést, és egy puszti.Valami fúrcsa érzés kerített hatalmába.Olyan volt, mintha ez természetes lenne.Pedig eddíg sose puszilt meg.Sose éreztem még ennyire, hogy nem vagyok nyűg a nyakán.Sose voltam még ilyen hálás neki...Sose éreztem még, hogy szeretem...Hogy tényleg olyan, mintha az apám lenne...Miliméterekre volta mattól, hogy elbőgjem mgam, de végül sikerült visszatartanom, és ebben Darren utolsó mondata is segített, amit a puszi után súgott a fülembe.:
-Aztán csak okosan.Egyenlőre nem vágyom...unokára.-Csak mosolyogni tudtam.Ezt is olyan természetesen mondtaki ,mintha az apám lenne.Mintha mindíg is vele éltem volna...Mintha Ő nevelt volna fel...Olyan jó lett volna, ha Ő nevel fel...De ez nem egy panasz vagy valami hasonló volt.Én így is meg voltam elégedve az eddigi életemmel.Az árvaházzal.Hálás voltam, hogy ott élhettem, és nem kellett az utcán felnőnöm.Mire felébredtem a gondolataimból Darren már sehol nem volt.
-Minden rendben?- Ölelt át adam, és egy aprócska puszit nyomott az arcomra.
-Igen. Persze. Mért?-Válaszoltam gyorsan.Talán túl gyorsan is, mert láttam rajta, hogy nem győztem meg.
-Mi a baj?- Nézett rám kíváncsian.Nem akartam még Őt is a bajaimmal zavarni, de láttam rajta, hogy addíg nem tágít, míg el nem mondom neki, hogy mi a bajom.
-Semmi...csak olyan nehéz ez az egész.Egyre több a kérdés, válasz pedig egy sincs. Darren pedig...Ő olyan nekem mintha az apám lenne, és én nem akarom szmon kérni. Ha el akarta volna mondani, akkor megteszi. De nem tette meg, és ennek biztos, hogy oka van. ÉN bízom benne.
-Tudod, szerintem Ő is úgy tekint rád, mint a lányára. Ez látszik rajta. És nem mondom azt, hogy jó döntés, hogy nem beszélsz vele erről, mert ezt meg kell beszélnetek. Te is megnyugodnál.Nem akarlak így látni.
-Hogy?-Néztem rá értetlenül.
-Szomorúan.-Adta meg a rövid, de lényegretörő választ, majd megcsókolt.-Azt szeretném, hogy mosolyogj, hogy boldog legyél.
-Ha a közelemben vagy ,akkor az vagyok.-Csúszott ki a számon.Félve Adam szemébe néztem, hogy vajon hogy fog erre ragálni.Ő csak mosolygott.-Ne...ne haragudj.Én nem...Vagyis igen, de nem...-Kezdtem el magyarázkodni, amit Ő egy újabb csókkal folytott belém.
-Én is bodog vagyok, ha velem vagy.-Mondta, én pedig mérhetetlen örömöt érezte, hogy így érez. Bár még csak tegnap ismertem meg, mégis olyan volt, mintha egy láthatatlan kapocs fűzne össze vele.
-Mit szeretnél vacsira?-Mosolyogtam rá.
-Na látod ezt szeretem.Amikor mosolyogsz.És amúgy teljesen mindegy.Ne fáradj miattam, nekem egy szendvics is tökéletesen megfelel.-Szorított magához erősen.
-Na azt már nem!Nem fogom egy szendviccsel kiszúrni a szemed.Szóóóval?Mi a kedvenc kajád?-Fontom át karjaimat én is a nyakán.
-Hmmm.-Gondolkozott el.-Lasagne?-Inkébb kérsdésként hangzott mint válaszként.
-Okés.Akkor tartsunk Olaszos napot.Előételnek mondjuk...-Egy picit gondolkodtam, majd megtaláltam a megfelelőt.- egy kis Insalata caprese. Főételnek Lasagne al forno és dessertnek egy kis  Mousse al cioccolato.Megfele?-Kérdeztem tőle.
-Tökéletesen.Bár fogalmam sincs, hogy melyik mit takar, de ha te csinálod nekem jó lesz.-Adott egy apró puszit az orromra, majd megcsörrent a telefonja.-Ne haragudj.-Nézett rám bűnbánóan.
-Már miért haragudnék.Vedd csak fel nyugdtan. Addig én nekiesek a vacsinak.-Mondtam, majd magára hagyva a nappaiban bevágtattam a konyhába, és előszedtem a hozzávalókat.Mivel imádtam az olasz konyhát, ezért minden volt itthon, amire szükség lehet. Úgy dönöttem, hogy először a desszertnek állok neki, hogy amíg a többit elkészítem, az had álljon a hűtőben.Így hát a csokit egy keverőtálba tettem, és vízgőz fölött megolvasztottam egy kevés vízzel.Mikor ezzel megvoltam a tojássárgáját kevertem el a cukorral, majd a fehérjéből vertem kemény habot.
-Már itt is vagyok.-Fonódott két kar a derekam köré, amitől bizsergés futott végig az egész testemben.-Mit segítsek?
-Nem kell segítened.Te csak helyezd magad kényelembe.Ma én szolgállak ki.-Adtam egy apró puszit az arcára.
-De én szeretnék segíteni.-Viszonozta a puszimat.
-Oké.-Egyeztem bele.-Akkor nézd meg, hogy kihült-e már a csoki.-Mutattam a pulton heverő tál felé.Ő odanemt a tálhoz, belemártotta az úját, majd lenyalta róla a csokit.-Igen.-Jelentette ki vidám fejjel.
-Nem egészen így gondoltam ,amikor megkértelek rá, hogy nézd meg, de végülis a clnak megfelelt.-Forgattam meg a szemem mosolyogva.-Legalább finom?
-Isteni.-Mosolyodott el huncutul.
-Oké.Akkor hozzákevernéd a tojássárgákat?Ott vannak abban a tálban.-Mutattan a nemmessze tőle lévő edényre.Ő felkapta és egybekeverte a két masszát.Én addíg megcsinálltam a besamel mártást a lasagne-hoz.ivel kész száraz tésztából csinálom a lasagnét, ezért ügyletem rá, hogy a mártás kicsit hígabb legyen, hogy jobban benedvesítse a tésztalapokat.Mikor ezzel megvoltam nekiálltam elkészíteni a bolognai ragut.
-Hozzákevertem.-Szalutált büszkén Adam.
-Okés.Viszont a habot inkább én keverném hozzá.-Vettem ki a kezéből a fakanalat.
-Naaaa.Hát illik ilyent csinálni?-Nézett rám durcásan.
-Ne durcizz.Inkább kevergesd a ragut.-Adtam ki az "utasítás", majd kezembe éve a tojáfehérje habot hozzáadtam a csokihoz.Ezután óvatosan belekevrtem a tejszínhabot is, és a hűtőbe raktam.Mikor ezzel megvoltam beálltam Adam mellé a tűzhelyhez.-Na?Hogy áll?-Néztem rá a tűzhelyen fortyogó ragura.
-Jól.-Kevert bele Adam, majd a fakanállal kivett belőle egy kicsit, és megfújta, majd felém nyújtotta.Megkóstolva rá kellett jönnöm, hogy tényleg jól áll.Soha életemben nem éreztem még ilyen jól magam a konyhában...Pedig imádtam főzni, de most az is dobott egyet az egsze, hogy Adamnek főzhetek és, hogy itt van velem.-Van egy kis szósz a szádon.-Mutatott Adam a szája szélére jelezve, hogy hol is található az a bizonyos folt.-Tudod mit? Hagyd csak majd én.-Mondta mikor épp nyúltam volna hogy letöröljem.Megfogta a kezem, és nemes egyszerűséggel lenyalta a szám sarkából a szószt.-Hmm.Isteni.Hol tanultál meg ilyen jól főzni.
-Az árvaházban.Míg a többiek kinn játszottak én addíg általában a konyhán segítettem.-Mosolyogtam rá, bár egy kicsit elszontyolodtam a rámtörő emlékek miatt.De aztán nem volt időm ezen gondolkodni, mert kész lett a szósz, szóval jöhetett a lasagne összeállítása.Míg én ezzel bajlódtam megkértem Adamot, hogy selje fel az előételhez a mozzarellát és a paradicsomot.Berakva a sütőbe a tésztát egy hatalmasat sóhajtottam.Vajon este ott fojtatjuk Adammel a dolgokat, ahol nálu megzavartak minket?Vagy csak megvacsizunk és összebújva lefekszünk aludni?Nem is tudom melyiknek örültem volna jobban.
-Minn gondolkozol annyira?-Karlt át Adam.
-Semmin.-Mosolyogtam fel rá, hogy meggyőzzem, e nem elégítette ki a válaszom.
-Szóval nem akarod elmondani.-Mondta, de inkább csak magának mintsem nekem.
-Tényleg semmi.Na de most jön a konyhánk ékessége, a varázshűtő.-Léptem oda a kis szürke hütőhöz, hogy tereljem a témát.
-Miért abban mit tartatok?-Jött utánam Adam.
-Ó abban?Csak levágott testrészeket.-Vágtam tök komoly fejet, de Adam arckifejezése láttán kitört belőlem a nevetés.Szegény falfehér arccal meredt a hűtőre, majd rám és vissza a hűtőre.
-Adam nyugi.Csak vicceltem.-Öleltem át most én.-Csak a borokat tartjuk benne.-Nyomtam egy puszit  a szájára, majd kitártam a hűtőajtót, hogy megbizonyosodhasson róla, hogy tényleg nincs benne egy darab testrész sem.Rá kellett jönnöm, hogy sajnos...


Hááát ennyi lenne mára.Remélheőleg holnap megint jelentkezem.Ha mással nem akkor egy kéréssel max...
Love: Lexa <3

Helyzetjelentés...

Nos hát kedves olvasók! Mint láthatjátok mégis netközelbe kerültem, de résszel ma már sajnos nem tudok szolgálni.Totál ki vagyok merülve, de nem baj.:D Egy nagyon nagyon jó nap van a hátam mögött.ÉS számomra világossá vált, hogy kik is az igazi barátok...Ami amúgy elég furcsa, mivel az állítólagos barátaimat már ősidők óta ismerem, öket meg hát valjuk be nem igazán.És mégis úgy érzem, hogy rájuk bármiben bármikor számíthatnék...Nekik köszönhetően volt rettenetesen jó napom:D<3 Volt a mai nap minden...Szánkózás, forralt bor, tea, valami nemtudom hogy nevezhető burgonyás husi...xD, póker, (amiben ropi volt a tét...)ésatöbbiésatöbbi :DLényeg, hogy nagyon nagyon jó volt:D ÉS ezért nem érkezett rész.De holnap várhatóan összedobok majd egyet nektek:DAzért egy képet és egy idézetet kaptok :D
Love:Lexa <3

-Neved ?
- Ha nem látnád, ott van fent...
- Honnan jöttél?
- Először apámból .... rá 9 hónapra pedig anyámból.
- Hahaha... Nem úgy. Hol laksz?
... - Otthon...
- És azon belül?
- Házban.
- És hol van az a ház?
- Pont a szomszéd mellett.
- Korod?
- Van.
- Miért ekkora a pofád?
- Mert szeretem a gumicukrot és hogy több férjen bele!;)



8.rész/2

Háát ez lenne a nyolcadik rész második fele.Lehet, hogy ma se kerül fel az egész rész, mert kicsit így is késő van, és hát álmi is vok egy pöppet.:D De majd meglátjuk meddíg jutok...Szóval a rész címe ugyan az mint az előzőé.:D De azért képet és idézetet kaptok :D

Fiú: - A buliban volt egy lány, aki rám volt nyomulva.
Lány: - És? :/ Neked nem jött be?
Fiú: - Hát... egy éjszakára jó lenne...
Lány: -Hm...:/ Én is jó lennék neked annyira nem?
Fiú: - Ő egy olyan lány volt, akit elfogadnék egy éjszakára... Te viszont olyan lány vagy, aki mellett ébrednék is reggelente !

8.rész/2

-Rendben.-Mosolyodott el, majd megölelt. Meglepettségemből  a kocsi mellé érve ébredtem.Jól esett, hogy elfogad így is.Bár tudom, hogy idő kell míg megszok, de érzem, hogy meg akar ismerni, hogy nem ítél el egyből.

-Minden rendben?-Ölelte át a derekam Adam.

-Persze.-Mosolyodtam el.-Csak elgondolkodtam.

-Akkor rendben.Indulhatunk?-Nyitotta ki nekem a kocsiajtót.

-Persze.-Leheltem egy lágy csókot ajkaira, miközben kihalásztam a kocsikulcsot a zsebéből.-De én vezetek.-Emeltem fel diadalmasan a megszerzett zsákmányt.

-Héééé.Ez nem fer.-Nevetett fel Adam.

-Deeee!Az.Meg hát amúgy is...Egyszerübb lesz így, minthogy elmagyarázom merre is menj.-Indultam meg a másik oldalra.

-Hát jó.De ne szokj hozzá!-Mosolygott még mindíg mint a tejbetök.

-Nem szándékozom...De ha már egyszer az én kicsikém a sulinál maradt...-Toltam ki rá a nyelvem, majd bepattantam a kocsiba.Miután Adam is helyet foglalt az anyós ülésen gázt adtam, és már hajtottunk is  végig a kis utcán.Valóban egyszerübb volt így, hogy én vezettem, hisz az otthonom egy kis erdő szélén található.Az egyik kezemet a sebváltón pihentetve hajtottam végig Los Angeles utcáin.

-Komolyan gondoltad?-Szólalt meg hírtelen Adam.

-Mit?-Fordultam felé pár pillanatra érdeklődve.

-Hogy fontos vagyok neked.-Hajtotta le a fejét, és ha jól láttam egy picit el is pirult.Megmosolyogtam a reakcióját, bár én is zavarban voltam.Mert hát...hogy lehet ilyent kérdezni?Hogy fontos-e nekem?Ha úgy érzem nem bírnám elviselni, ha valami baja esne, ha nem akarom, hogy távol legyen tőlem, ha  minden percben besurran a gondolataimba, és nem akar lelépni onna, akkor fontos nekem?Lehet valaki ilyen rövid idő alatt fontos?-Ilyen nehéz erre válaszolni?-Kacagott fel keserűen.

-Igen...vagyis nem...csak tudod, ez...-Makogtam össze vissza, majd sóhajtottam egy nagyot, és próbáltam értelmesen folytatni.-Szóval arra vagy kíváncsi, hogy fontos vagy e nekem?

-Igen.

-Err egy egyszerű igennel válaszolnék.-Félve pillantottam rá, hogy mit fog reagálni, de a hatalmas mosoly ami az arcán szétterült, máris megnyugtatott.-Ne kérdezd, hogy miért, csak egyszerüen az vagy.És ez egy kicsit megrémít.Soha nem voltam az a lány, aki mindennek bedől, és sose volt könnyű elnyerni a bizalmamat sem.De neked...Te csak egyszerűen megjelentél az életemben, és én máris feltétel nélkül megbízom benned, holott, ha rendes vámpír...és persze vadász...lennénk, akkor most valószínűleg nem beszélgetnénk, hanem élet-halál hrcot vívnánk.-Ebben a pillanatban kanyarodtam be a házunk udvarára, leparkoltam a garázynál, és szembefordultam Adammel.-De ahogy már te is említetted teljesen más dolgok járnak a fejemben, ha a közelemben vagy, mint az, hogy bántsalak.Sose tudnálak bántani.Olyan, mintha egy láthatatlan erő tolna feléd...-Nem tudtam folytatni.Őszintén szólva már nem is lett volna mit mondanom.Adam csokibarna szemeit meglepetten fúrta enyéimbe, de egy szót sem szólt...Csak hallgatott, és nézett.Kicsit már kezdett frusztrálni, hogy nem mond semmit, és attól féltem, hogy bármelyik pillanatban kipattanhat a kocsiból, és elrohan.Aztán hosszú óráknak tűnő percek után végre megmozdult.De nem...Nem futott el!Egyáltalán nem!Helyette ajkaimat vette ismét birtokba.Olyan hevesen és szenvedélyesen csókolt, mint előtte talán soha senki.Kezeit derekam köré fonta, én pedig rakoncátlan tincseit vettem kezelésbe.Percek múlva a levegőhiánytól zilálva váltunk el egymástól.-És te? Te komolyan gondoltad?-Hajoltam el tőle, de csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni.

-A lehető legkomolyabban!Tudod...ugyan úgy érzek, mint Te.Fontos vagy nekem, és teljes mértékig megbízom benned.Nem érdekel, hogy vámpír vagy...Legalábbis részben...Nem érdekel, hogy ki mit gondol.Amíg a közelemben vagy, semmi nem érdekel.-Annyira jól esett amit mondott.Muszály volt megölelnem.Muszály volt éreznem, hogy tényleg ott van mellettem, és ez nem csak egy álom.Meglepte ugyan heves reakcióm, de aztán derekamnál fogva még közelebb húzott magához.Parfümjének illata teljesen megbabonázott.Csokoládé, enyhe füszeres bukéval.Mélyeket szippantva próbáltam elraktározni ezt az illatot az agyamban, mikor megcsörrent a telefonom.Egy gyors mozdulattal kikaptam a zsebemből, és meg sem nézve, hogy ki az nyomtam le a kis zöld gombot, majd emeltem a fülemhez a készüléket.

-Igen.-Szóltam bele.

-Szia Alex.-Hallottam meg Beni vidám hangját a vonal túlsó felén.

-Szia.Miben segíthetek?

-Csak aggódtam.Ebéd után eltűntél.

-Nincs semmi gond.CSak nem éreztem túl jól magam.-Hadartam le gyorsan, hogy minél előbb ismét csak Adamnek szentelhessem a figyelmem, de Beni nem nagyon akarta még letenni.

-De ugye már jobban vagy?

-Igen.Már nincs semmi bajom.

-Akkor jó.Figylej csak.Arra gondoltam, hogy valamikor esetleg megihatnánk valamit kettesbe.-Na remek.Ez is csak velem történhet meg.Most mégis hogy szereljem le?Nem akarom megbántani, hisz tényleg megkedveltem...de csak mint BARÁTOT!

-Öhhm...Nézd...Tudod az a helyzet, hogy ez nem a legjobb ötlet.-Mondtam zavartan

-Szóval van valakid?-Kérdeze.Hát...Végülis nekem akkor most van valakim?Mert Adammel nem beszéltünk meg semmit.Nem ígértünk egymásnak semmit, még csak arról se volt szó, hogy akkor innentől hogyan tovább...De ha esetleg Adam nem is akarná, hogy a barátnője legyek, akkor is...Nem tudnák Benire a pasimként tekinteni.Jó pasi mitagadás, de számomra csak mint barát jöhet szóba.

-Hát...mondhatni igen...-Félve Adamra pillantottam.Biztos voltam benne, hogy, ha nem is mindent, de a beszélgetés nagy részét Ő is hallotta, a többit pedig ki tudja következtetni.Ő csak mereven a műszerfalat figyelte.

-És ismerem a gyereket?-Kérdezte Beni.

-Valószínűleg.De figya.Nem beszélhetnénk ezt meg holnap?

-Szóval vele vagy?

-Igen.-Adtam nyiltan a tudtára.Azt akartam, hogy levegye a dologból, hogy kár próbálkoznia, és maradjunk meg barátoknak.

-Hát jó.Akkor nem is zavarok.Viszont holnap egy kávé mellett mindent el kell mondanod.-Most akkor mi van?Az előbb még be akart próbálkozni, mostmeg ki akar szedni belőlem mindent Adamről?Mekkorát fog nézni, ha kiderül, hogy Ő az.De jobbnak láttam, ha belemegyek ebbe a kávézós, dumcsizós dologba, mert biztos voltam benne, hogyha nemet mondok, akkor addíg nem fogja letenni, míg rá nem beszél.

-Hát jó.Majd holnap megbeszéljük, hogy mikor és hol.Na szia.-Köszöntem el tőle, majd válaszát meg se várva kinyomtam.-Baj van?-Fordultam vissza Adam felé, aki még mindíg csak a műszerfalat vizslatta.

-Nem.Nincs semmi...De én igazán nem akarok az útban lenni.Nyugodtan beszélhettél volna még a szőke hercegeddel.

-Hogy mi?-Kacagtam fel hangosan.Nem tudom mi volt ezen olyan vicces, de egyserűen nem bírtam visszatartani.-Te most tényleg...tényleg azt...hised...hogy én és Beni...hogy mi...-Próbáltam kinyögni nevetés közben.

-Most mi ezen olyan vicces?-Nézett rám értetlenül.-Bebizonyítást nyert, hogy van szőke herceg fehér lovon és épp az imént kínálta magát tálcán...Én csak nem akarok az utadba állni.Ha esetleg...-Már nem bírtam tovább hallgatni.

-Te most komolyan azt hiszed, hogy én képes lennék veled smárolni, miközben Benire hajtok?És pont az előbb beszéltél arról, hogy bízol bennem.Hát köszönöm.-Nem voltam rá dühös, csak rá akartam világítani, hogy butaságokat beszél.Amint ki akartam pattanni a kocsiból megragadta a csuklóm, és visszahúzott, majd lágyan megcsókolt.Mikor ajkaink elszakadtak állát vállamra fektette.

-Ne haragudj.Csak tudod, nekem még új ez a helyzet.És hát...Eddíg csak egy barátnőm volt és rá se mondhatjuk, hogy igazán oda lettem volna érte.De te annyira más vagy mint a többi lány.És félek, hogy egyszer csak rájössz, hogy én csak egy unalmas lúzer vagyok, és neked igen is a szőke herceg kell és...-Ismételten nem hagytam, hogy befejezze.

-Tudod van szőke herceg fehér lovon...de HAHÓ...én a barnákra bukom.-Túrtam bele sötétbarna hajába, és közelebb húzva magamhoz megcsókoltam.

.-Akkor nem haragszol?-Kérdezte miközben kikászálódtunk a kocsiból, és megcéloztuk a bejárati ajtót.

-Nem.

-Nagyon szép a házatok.-Tért át másik témára, amint felfogta, hogy minden rendben.

-Köszönöm.Nekem is tetszik.Leszámítva egy két dolgot szeretek itt lakni.-Válaszoltam miközben a zárba heyeztem a kulcsot, de amint ez sikerült az ajtó ki is tárult, és felbukkant a nyílásban...

Háát ennyi lett volna a 8.rész második fele.Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

8.rész.

Hááát meghoztam az új rész.Kicsit lemaradtam a napokban egyes(és kétes xd) dolgok miatt, de most semmi nem akadájozhat meg, hogy összehozzam!:D Igaz kicsit késő van, de értetek mindent, és az eddigi egyetlen komizóm is megérdemli!:D Ezt a részt neki köszönhetitek:D

"Gyermekként még minden más az egész sokkal egyszerűbb, nem számít honnan jöttél és hova tartozol
nincs átlag vagy népszerű. Még elkerülnek a rossz hatások,
az osztályozások, a beosztások, így a jó barátod is lehet akár középszerű
A homokvárak a játszótereken, osztják fel a harctérfeleket
Indul a verseny három keréken. Az üveggolyók fénye csillog minden kézben
Nincsen más csak a naív boldogság, minden más csupán csekély apróság
A nyertes lapokat újra kiosztják. Holnap egy új nap vár!"

8.rész-Van szőke herceg fehér lovon..de HAHÓ..én a barnákra bukom-

-Naaa.Ne haragudj már.-Cirógatta meg az arcom.Ekkor valaki beviharzott a szobába.
-Hé öcsi nem láttad a...-És itt vett észre minket...vagyis hát valószínűleg miattam akadt el a szava.Egy pillanatig ledöbbenve meredt ránk, majd egy Adam által olyan jól ismert féloldalas mosolyra húzódott a szája.-Ohh bocsánat.Remélem nem zavartam meg semmit.-Én amilyen gyorsan csak tudtam lekászálódtam Adamről, és mereven a padlót kezdtem el fixírozni.
-Igen de mindegy.-Mosolygott még mindíg Adam, majd követve a példámat Ő is felült, és átkarolta a derekamat.-Logan Ő itt Alex.Alex Ő itt Logan.-Mutatott be minket egymásnak.
-Háát szia Alex.Én Adam báttya vagyok.-Nyújtotta mosolyogva a kezét.
-Én pedig...az osztálytársa.-Ráztam meg pirulva a kezét.
-Gondolom.-Hamiskás mosolya egyre jobban emlékeztetett Adamére.Le se tagadhatnák, hogy testvérek.Ugyan az a csillogó csokibarna szem...Ugyan az a már már fekete haj...Ugyan az a telt száj...-Szerelmes az egyetlen öcsikém vagym mi???Eddíg sose hoztál haza egy lányt sem.-Böködte meg Adam vállát, aki kicsit hozzám hasonlóan kezdett elpirulni.De azért az kicsit melengette a szívem, hogy sose hozott haza még egy lányt sem...habár...engem se azzal a szándékkal, hogy most akkor igenis bemutat a családjának mint...a barátnője...De attól még jól esett
-Log állj le.-Nézett fel rá mosolyogva.-Alex és én csak...nos hát mi...csak...-Kereste a szavakat Adam, amik nem igazán akarták megtalálni az utat a szájához.
-Tudom tudom...Ti csak éppen a biológiát gyakoroltátok...
-Valami olyasmi.-Mosolyodtam el a "hasonlatán"Ez egy kicsit oldotta a légkört, és engem is felbátorított.
-Tudtam én.-Kiáltott fel, mintha valami nagy titkot leplezett volna le.
-Na de mit is kerestél?-Kérdezte Adam.
-Csak a lila kockás ingemet.
-Azt tegnap mosta ki Anne.Szerintem a szárítón van.
-Kösz öcsi.Noshát akkor én nem is zavarok.Folytassátok csak a biosz órát.-Mosolygott ránk egy utolsót, majd az ajtó felé vette az irányt.
-Várj Log.-Szólt utánna Adam.
-Hm?-Fordult vissza Logan.
-Megmondanád majd Lucasnak, hogy ma nem alszom itthon?
-Persze öcsi.Aztán csak okosan ám.Nehogy egész éjjel bioszozzatok.Pihenni is kell.
-Te majom.-Dobott utánna Adam egy párnát.Logan csak felkacagott, hátraintett egyet, és ki is ment.-Sajnálom.Tudod ilyenkor általában kicsit nagy a nyüzsi nálunk.-Nézett rám bűnbánóan Adam.
-Semmi gond.Viszon én tudok egy helyet, ahol senki nem zavarna minket.-Most rajtam volt a sor, hogy megejtsek egy hamiskás mosolyt.
-Hmm.Tényleg?És hol is lenne az a hely?-Puszilt bele a nyakamba.
-Nálunk.-Adtam meg a választ.
-Tényleg betekintést nyerek az otthonotokba?-Nézett rám mosoylogva.
-Tényleg.Nem lenne fair dolog, tekintve, hogy én már tudom hol laksz.-Leheltem ajkaira egy csókot, majd felálltam, és az ajtó felé vettem az irányt.-Pakolj össze.Lent megvárlak.-Mentem ki mosolyogva.Letrappoltam a lépcsön, majd lehuppantam a kis kanapéra a nappaliban.Mivel előzőleges ittartózkodásom alatt nem igazán nyilt alkalmam szétnézni, ezért most szememet végigvezetve a kis nappaliban térképeztem fel mindent.Stílusosan volt berendezve azt meg kell hagyni.A falak bézs színűek voltak, és ehez pompásan passzoltak a barna bútorok.Az egyik oldalon egy kandalló is helyet kapott, mellette a szekrényen pedig képek sorakoztak.Felpattantam hát a kanapéról, hogy jobban szemügyre vehessem őket.Az elsőn egy aprócska kislány mosolygott le a körhintáról.Sötétszőke haja még bájosabbá tette amúgy is ari pofikáját.Biztos voltam benn, hogy csak is Anne lehett. A következő képen két kisfiú volt.Az egyikük-akiben én Logant ismertem fel- egy játékpisztolyt fogott a másikra-csak is Adam lehetett-aki felemelt kézzel jelezte, hogy megadja magát.Mosolygásra késztetett a látvány.Annyira aranyosak voltak, ahogy beleélték magukat a szituba.
-Nem nevetni.-Hallottam meg egy hangot a hátam mögött.-Azon a képen 6 éves voltam Adam pedig 4.-Megfordulva Logan mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Nem nevettem...-Jelentettem ki határozottan.-Csupán csak megmosolyogtam, hogy milyen kis arik voltatok.-Mosolyogtam vissza rá.
-Hééékás!Ezt kikérem magamnak!Én már akkor is egy kész kis férfi voltam!-Nézett rám tettetett felháborodással.
-Ohh bocsánat.Akkor csak megmosolyogtam, hogy milyen férfiasak vagytok a képen.
-Így már mindjárt más!-Mosolyodott el megint.-Ezesetben köszönjük szépen.-Húzta ki magát büszkén.
-Igazán nincs mit.-Néztem rá ártatlanul.Olyan jó volt, hogy így fogadtak.Tudom, hogyha tudnák, hogy ki is vagyok ,akkor más lenne a véleményük, és szemétnek is érzem magam, hogy hazudok nekik, holott Ők így fogadtak, de ez az én életem.Folytonos hazudozás, és más szeméyliségek kölcsönzése.Pár percig merengve figyelte a képet, majd felém fordította fejét, és csokoládébarna szemeit mélyen az enyémekbe furta.
-Tudod...-Kezdett bele, majd némi habozás utánn folytatta.-Jó, hogy Adam végre talált egy normális baránőt.-A mosoly még mindíg ott játszott az arcán, de a hangjában komolyság rejlett.
-De hát mi nem...-Kezdtem tiltakozni, de félbeszakított.
-Tudom, tudom.Ti csak osztálytársak vagytok...-Nevetett fel.Aztán megint komolyra váltott.-De...Akkor is.Rég nem láttam mosolyogni.A szüleink halála -Hogy mi?Meghaltak a szüleik?Ezt eddíg nem említette.-nagyon a padlóra küldte.Azóta nem igazán nyitott mások felé, és épp ezért mások se próbálkoztak barátkozni vele.Veled viszont...-Itt elakadt.Bár nem is kellett befejeznie.Értettem, hogy mit akar mondani.-Bár még nem ismerlek, de bízom benned, és kérlek ne bántsd meg Őt.Elég nagy felelősség most neki a kikép...-Itt rájött, hogy olyan dologról akart épp beszélni, ami nem nagyon tartozik rám.Bár ismét tudtam, hogy mi lett volna a mondat vége.Egyre szarabbul éreztem magam az miatt, hogy hazudok neki, holott Ő megbízik bennem.ÉS bár én se ismerem, mégis elfogott egy késztetés, hogy valljak színt neki.
-Kérlek ne mond ezt.Nem kéne megbíznod bennem.-Mondtam miküzben a padlót kezdtem el fixírozni.
-Mégis miért mondod ezt?-KErekedtek el a szemei.
-Valamit el kell mondanom, ami után nagy valószínűséggel megváltozik a véleményed.Előtte viszont azt is tudnod kell, hogy sosem tudnék ártani Adamnek.Bár még csak nemrégóta ismerem, mégis egyfajta késztetést érzek rá, hogy a közelében legyek....-Pirultam bele a mondat végébe.
-Hé kislány.Ezt hívják szerelemnek!Ez még nem akkora tragédia mint ahogy tálalod.-Mosolyodott el ismét.Hogy szerelmes lennék?Nem hiszem.Legalábbis még nem.Ilyen rövid idő alatt bele lehet egyáltalán szeretni valakibe?Hiszen még csak tegnap ismertem meg.MEg hát...Nekünk nem is szabad beleszeretni egymásba.Tény, hogy ha velem volt, akkor megmagyarázhatatlan nyugalom árasztott el, és úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok.Sőt, még a gyomrom is táncba kezdett, de nem hinném, hogy egyenlőre ezt szerelemnek nevezhetnénk.
-Nem...Nem ez a tragédia.-Komolyodtam el.-Nyugodtan befejezheted az előző mondatot.Vagy majd én?-Néztem rá, Ő pedig csak értetlenül meredt rám.Sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam.-Hát jó.Elég nagy felelősség neki a kiképzés?Ugye ezt akartad mondani?-Az arcán csak még nagyobb dőbbenetet fedeztem fel.
-Honnan...Honnan tudod?Elmondta?-Nézett rám, mostmár csak meglepődve.
-Nem volt rá szükség...-Éretem, hogy itt az idő.Most vagy soha.-Tudod a képességeim lévén megérzem, ha egy va...
-Na mi a téma?-Szakított félbe valakiÉn ijedten kaptam a fejem a lépcső felé, ahol Adam kicsit ledöbbent arcával találtam szembe magam.-Alex...Ezt nem kéne...
-De igen.-Szakítottam most én félbe.-Joga van tudni.Kedvesen fogadott, és én nem szoktam hátbatámadni azokat, akik így bánnak velem.
-ÉS bele sem gondoltál abba, hogy mi lesz, ha elmondtad?Hogy esetleg bánthat is?-Lépdelt felém, majd szúrós tekintetét az enyémbe fúrta.Logan csak értetlenl kapkodta köztünkt a fejét.
-Megkockáztatom.-Farkasszemet nézve áltunk a nappali közepén.Tudom, hogy igaza van.Tudom, hogy Logan akár meg is ölhet, ha elmondom neki, hogy ki is vagyok.Tudom.De éreztem, hogy ezt kell tennem.-Kérlek Adam.-Törtem meg végül a csendet.-Tudom ,hogy mit csinálok.Én bízok benne...és benned is...Hát akkor te miért nem tudsz megbízni bennem?Ha nem hinném, hogy meghallgat, és megért, akkor nem tenném.Érzem, hogy ezt kell tennem.Érzem, hogy Ő is olyan mint Te.Nem harcol elvakultan minden és  mindenki ellen.És ha esetleg tévednék, akkor is joga van tudni.A döntést pedig rábízom, hogy utánna mihez kezd a helyzettel...és velem...-Ezzel befejezettnek is tartottam a kis monológom, és vártam, hogy Adam mit reagál.Ő csak továbbra is az arcomat fűrkészte, majd pár pillanat múva megszólalt.
-Én bízom benned.És megértem, hogy miért akarod ezt tenni.De te is értsd meg, hogy nem akarom, hogy bajod essen.Főleg nem miattam.Neked köszönhetem, hogy a tegnapi nem az utolsó napom volt, és ezért hálás vagyok neked, épp ezért nem akarom, hogy ezt megtedd.Bár még csak tegnap ismertelek meg valami megmagyarázhatatlan módon mégis fontos vagy nekem.
-Te is fontos vagy nekem...Pont ezért akarom elmondani neki.Szerinted mégis meddíg tudnánk ezt eltitkolni?Én megbízom Loganben annyira, hogy elmondjam.Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de így érzek.
-Hát jó.-Adta meg magát, majd közelebb jött, és védelmezően átkarolta a derekam.-Bízok benned.-Suttogta fülembe, amitől liibabőr futott végig az egész testemen.
.Elmondaná valamelyikőtök végre, hogy mi ez az egész?-Nézett ránk Logan összezavarodva.
-Csak akkor, ha megígéred, hogy nem akadsz ki, és nem fogod bántani Alexet.-Nézett rá Adam.
-Mégis miért akarnám bántani?-Zavarodott össze mégjobban.
-Majd megérted.És persze erről egy szót sem szólhatsz Lucasnak-Tette még hozzá.
-Oké oké, de mondjátok már el végre, hogy mi ez az egész.-Egyezett bele Logan.
-Hát oké.-Vettem át ismét a szót.-Szóval ott tartottam, hogy nem kellett elmondania.Tudom,  hogy mikor tartózkodik a közelemben egy vadász...Bár biztosan még csak akkor tudom, ha megérzem a vére illatát, de sejtem.-Tettem hozzá kiegészítés gyanánt, bár fogalmam sincs hogy ezt miért osztottam meg velük.Logan csak gyanakodva mért végig.-Tudom, hogy első hallásra kicsit necces lesz a dolog, de kérlek hallgass végig.Tudnod kell, hogy én...hogy én egy...vámpír vagyok.-Mondtam ki végül.Már nincs visszaút.Most mindent ki kell tálalnom.
-Hogy mi?-Esett le Logan álla.
-Igen, jól hallottad.Én egy vámpír vagyok...vagyis részben.-Néztem rá félve.Kicsit tartottam a reakciójától, de az a bizonyos erő, ami arra sarkallt, hogy tegnap az erdő felé menjek, most is hajtott, és azt sígta, el kell mondanom mindent.
-Na jó gyerekek ez nem jó vicc.Te nem lehetsz vámpír.Ver a szíved, nem vagy sápadt, és a vér is áramlik az ereidben.Bár kicsit rendszertelenül, de áramlik.-Fonta egybe melkasán a karjait.
-Ez mind annak köszönhető, hogy nem vagyok teljes vámpír.De honnan tudod, hogy áramlik a vérem és ver a szívem?-Néztem rá most én meglepetten.Kérdésemre Adam adta meg a gyors és lényegretörő választ.
-Vadász képesség.Tudod neki már majdnem két éve folyik a kiképzése.-Tényleg Darren említette, hogy a vadászok rendes kiképzése 18 éves korukban kezdődik.Addíg csak az alap dolgokat tanulják meg, mint például hogyan védjék meg magukat.
-Értem.-Mondtam halkan, majd ismét Loganre néztem.Ő csak szótlanul engem méregetett, majd egy hírtelen mozdulattal előttem termett, és Adamot félrelökve egészen a faig tolt.Kezei satuként tartották enyémeket a falhoz nyomva.ÉN meg sem próbáltam védekezni, hisz tudtam, hogy nem akar bántani, ez csak az ösztöne, ami vadász mivoltához fűződik.
-Logan azonnal engedd el!-Termett mellettünk Adam, és próblta lefejteni Logan kezeit az enyémekről.Nem igazán ment neki.Logan eközben csak mélyen a szemembe nézett, mintha onnan próbálná kiolvasni, hogy mik is a terveim.
-ÉS miért is tenném?Hisz Ő egy vámpír az istenért!Tudod igazad volt...-Intézte utolsó mondatát hozzám.-Tényleg nem szabadna bíznom benned...De valami csoda folytán mégis azt teszem.-Végszóra kezei engedtem szorításukból, és én a falnak dőle a padlóra csúsztam.
-Alex jól vagy?-Nézett rám aggódva Adam.ÉN nem bírtam megszólalni.Nem tudtam hogy mit is mondhatnék.Okkal volt rám dühös.Nem szabadna Őket ilyen helyzetbe hoznom.Az lenne a legjobb, ha most rögtön lelépnék, és örökre kiszálnék az életükből.De vajon képes lennék ezután úgy élni mintha ez meg sem történt volna?Mintha nem is ismerném Adamet, akihez egy ismeretlen erő oly erősen húz?Nem hiszem...És ha mélyen magamba nézek nem is akarok...-Mondj már valamit az istenért.-Csattant fel elkeseredetten Adam.
-Nincs...nincs semmi bajom.-Nyögtem ki végül nagy nehezen.-Kérlek ne haragudj rám...És főleg ne Adamre.-Léptem el Adam mellől, aki időközben felseített, és Logen felé ondultam.
-Mégis mit akarsz?-Nézett rám.
-Semmit...Vagyis nem tudom...Én nem akarok senkinek sem ártani...Csak...-Innen nem tudtam folytatni.Kezdett kirajzolódni bennem, hogy mit is akarok, de ezt nyiltan nem mondhattam ki, mert az a valami nem volt más mint Adam!Nem tudom miért, de úgy éreztem, nekem vele kell lennem.
-Nézd.-Nézett mélyen a szemembe.-Megbíztál bennem annyira, hogy ezt elmond, és én ezt értékelem.És bár nem tudhatom, hogy ez az egész nem egy csapda vagy valami, most mégis én is bizalmat szavazok neked.De ne várd, hogy ezt egyből elfogadjam.Idő kell, hogy szokjam a helyzetet.Nem kell félnetek nem szólok Lucasnak, és nem haragszom sem Adamre sem rád...Csak hát ez az egész...Tudod egyáltalán nem hasonlítasz azokra a vámpírokra akikkel eddíg dolgom volt.-Mért végig mostmár érdeklődve.
-Szóval akkor számíthatunk rád?-Kérdezte Adam.
-Igen.Bár féltelek, és egyáltaln nem tartom jó ötletnek, hogy náluk aludj.Ne vedd magadra Alex, de...hát...érted...
-Igen.De ettől nem kell félned.Csak Darrennel élek, Ő pedig sose bántana senkit.Meg hát nincs is otthon.-Segítettem ki, mert láttam mennyire kereste a szavakat, hogy hogy fejezze ki magát.
-Meg hát egyáltalán ki mondta, hogy óhajtunk aludni.-Karolt át hátulról mosolyogva Adam.
-Öcsi csak okosan!Nem akarok még nagybácsi lenni.-Engedett fel végre újra Logan is, majd a jól ismert hamiskás mosolya ismét beragyogta a nappalit.
-Héékás.-Csaptam vállon Adamet.
-Au! Ezt most miért kaptam?-nézett rám "durcizva"
-Csak mert!-Mondtam, majd egy apró puszit nyomtam a "bántalmazott" testrészre.
-Ne hogy azt hidd, hogy ezzel el van rendezve.-Adott Ő is egy cuppanóst
-Na jó galambocskáim ezt inkább ne itt.-"öklendezett" Logan.
-Vettük a célzást bátyus.Már itt sem vagyunk.-Mosolygott testvérére Adam, majd kézen fogott és az ajtó felé indultunk.
-És mint mondtam csak okosan!-Jegyezte meg Logan tréfásan a mutatóujját rázogatva.mikor odaértünk mellé megálltunk.
-Akkor majd érkezem.-Fogott kezet a két fiú.
-Rendben.-Mondta Logan, majd felém fordult.-Szia kiscsaj.-Nézett szemembe.-És...bocs az előbbiért...csak tudod...
-Felejtsük el.-Szakítottam félbe.Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
-Rendben.-Mosolyodott el, majd megölelt. Meglepettségemből  a kocsi mellé érve ébredtem.Jól esett, hogy elfogad így is.Bár tudom, hogy idő kell míg megszok, de érzem, hogy meg akar ismerni, hogy nem ítél el egyből....



Nos ma eddíg bírtam, de ígérem, hogy holnap folytatom.:DAz idézet az elején az egyik kedvenc dalomból egy részlet.Ha valakit érdekel akkor ez a szám nem más mint a  Diggieman Sors című száma.Szóval várhatólag holnap...azaz ma délután újra jelentkezem.
Love:Lexa <3

Csak hogy könnyebb legyen elképelni...:D Szereplők...:D

Nos hát Ő lenne itt Cornélia Thomson, azaz Alexandra Sommers.Nehéz elnyerni a bizalmát, de ha valakinek sikerül, akkor érte a végsőkig elmegy.Néha túl nagy a szája, néha beleköt olyanokba akikbe nem kéne, de alapvetően egy jószívű és kedves lány.Nem Ő akarta a végzetét, de ha már így alakult, akkor elfogadja.Meg, hát ha nem így alakult volna, akkor nem ismerte volna meg Adamet sem, akiben talán rátalál az igazira...



Adam Balckwood.A szüleit kiskorában elvesztette(az majd a sztoriból kiderül, hogy hogyan.)Azóta apja testvre Lukas Blackwood neveli Őt és két testvérét Anne és Logen Blackwoodot.Kiskora óta arra neveik, hogy a vámpírok veszélyes fenevadak, akiket ki kell írtani. de egy szeméyl (igen Cor) megmutatja neki, hogy nem minden fekete és fehér.A vámpírok se mind gonoszk.Kicsit visszahúzodó srácnak tűnhet, és ha valki nem veszi rá a fáradtságot, hogy megismerje, akkor ez is maradhat a véleménye.


Nos Hát ma csak róluk kaptok képet...:D Holnap ha tudok hozok rész, bár nem hinném, hogy lesz rá idöm=/  LEgkésőbb vasárnp viszont ígérem, hoy megjövök vele.:D
LOVE: Lexa <3



7.rész

Hááát újra itt lennék, egy új résszel.:D A másik sztorimhoz azért nem hoztam mostanában rész, mert nincs ihletem.De ígérem amint egy szikrányi ötletem is lesz ,azt is folytatni fogom.:)

"Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. Ez nem földi érzés; nem azt mondom, hogy mennyei, hanem azt, hogy az ember földi formában nem tudja elviselni."



7.Rész.-"Más dolgok"-

-Majd megoldjuk.-Eresztett meg felém egy féloldalas mosolyt, majd gázt adott és már indultunk is.Kábé 10 perc után egy ismerős környékre értünk, majd leparkolt egy ház elé...Mégpedig az Ő házuk elé...Szótlanul pattant ki a kocsiból, megkerülte azt, majd kinyitotta az én ajtóm is.

-Na gyere.-Nyújtotta  felém a kezét.Én letöröltem az utolsó könnycsepjeim maradékát, majd megfogtam a kezét, és kiszlltam én is a kocsiból.Összekulcsolta ujjainkat, és a ház felé vezetett.

-Miért hoztál ide?-Néztám rá érdeklődve, miközben Ő az ajtót próbálta kinyitni.

-Valahová csak kellett vigyelek...-Vakargatta meg a fejét.-A suliban nem maradhattál ilyen állapotban, és nem voltam benne biztos, hogy elárulnád hol laksz.-Nyitotta ki az ajtót, majd félreállt helyetadva nekem.Én pár pillanatig csak merengve álltam.Ez Adamnek is szemet szúrhatott, mert így szolt:-Nyugi nincs itthon senki.Meg hát amúgy sem hiszem, hogy bántanának.-Próbált poénkodni, ami sikerült is volna neki, ha nem vagyok olyan lelkiállapotban ,amilyenben volotam.

-Nem vagyok én abban olyan biztos.-Jegyeztem meg, majd beléptem az ajtón.Benn jó meleg volt, amitől az átfagyott testemen végigszaladt a hideg.Hát igen...Csak én lehetek olyan okos, hogy december közepén egy szál pulcsiban futkozok.Tényleg.Basszus.December...Pár nap múlva karácsony, és én még ajándékot se vettem Darrennek...Bár...egyáltalán szoktak a vámpírok karácsonyozni???Mikor újra feleszméltem gondolataimból, már a kanapén ültem, és Adam nem volt sehol.

-Kérsz valamit inni?-Hallottam meg a hangját valahonnan a szemben lévő helységből. 

-Hogy?-Fordultam a hang irányába.

-Csak azt kérdeztem, hogy kérsz-e valamit inni.-Dugta be a fejét a nappaliba, és rám mosolygott.Már tényleg nem igazodok ki ezen a fiún.-Egy pohár forró tea esetleg?Vagy egy kávé?

-A tea jól hangzik.-Válaszoltam, bár a gondolataim mér megint elkalandoztak.Hogy értette Derek, hogy nem nei köszönhető, hogy vámpír lettem, hanem az apámnak?ÉS vajon Darren tényleg tudja, hogy ki az apám?És, ha igen, akkor eddíg miért nem tett róla még csak említést sem?ÉS végül én valóban tudni akarom ezekre a kérdésekre a választ?Mért kellett pont most megjelennie Dereknek?Mikor már kezdtem feldolgozni ezt a vámpírosdit..Mikor már úgy éreztem, hogy Darrennel tényleg egy család vagyunk...Ezektől a gondolatoktól ismét könny szökött a szemebe.

-Már meg is hoztam a finom forró...-Adam eddíg jutott a mondatával, majd észrevette az ismét előbújó könnyeim.Lerakta a dohányzóasztalra a bögréket, majd leült mellém, és átölelt.-Elmondod, hogy mi a baj?-Nem tudtam, hogy el akarom-e neki mondani, de nem is számított, hiszen a szavak csak úgy jöttek maguktól.

-Én...csak...Derek...és Darren...és az apám...-Hát igen nem lett életem legösszefüggőbb mondata, de nem is érdekelt.A könnyeim kiapadhatatlanul folytak, összevizezve Adam pulcsiját, de most ez sem tudott érdekelni.Majd később bocsánatot kérek érte...Most csak szorosan hozzá akartam bújni, amit meg is tettem.Ő nem ellenkezett, csak még jobban derekam köré kulcsolta kezeit.Éreztem meleg lehelletét, ami a nyakamat cirógatta.Jó volt hozzábújni.Percekig csak csendben öleltük egymást, majd lassan kibontakozott kezeim közül.

-Gyere idd meg ezt.-Nyult az egyik bögréért, majd a kezembe nyomta.-Jót fog tenni hidd el.-Mosolygott rám bíztatóan.Én a számhoz emeltem a bögrét, és egy nagyot kortyoltam a tartalmából.Jóleső érzés öntött el, ahogy a forró folyadék végigfolyt a torkomon, felmelegítve mindenem.

-Köszönöm.-Mondtam halkan, amint a bögrét elemeltem számtól.

-Hm?-Nézett rám Adam, aki eddíg gondolataiba merülve fürkészte a másik bögrét.

-Köszönöm.-Mondtam ismét, már kicsit hangosabban.

-Nincs mit.

-De igen van.Én nem akarok neked is terhet jelenteni, mint Darrennek.Bár Ő azt mondja, hogy örül annak, hogy vele vagyok, én mégis tudom, hogy csak nehézséget okozok neki.-Öntöttem ki a szívem.

-Darren az a férfi, aki tegnap veled volt?

-Igen.

-Szóval Ő nem az apukád?

-Nem.A testvérének köszönhetem ezeket.-Villantottam ki hegyes szemfogaimat.-ÉS Ő volt az,aki befogadott miután vámpír lettem.-Adam csak nyugodtan hallgatta a mondanivalom.Nem ilyedt meg a fogaimtól, és most még az a gúnyos arckifejezés is elmaradt.

-De ha vámpír vagy, akkor hogy, hogy dobog a szíved?

-Honnan veszed, hogy dobog a szívem?

-Öhm...Tudod tegnap a kanapén...-Hajtotta le fejét, és a cipőjét kezdte e ltanulmányozni.Az én arcomít is elötötte a pír a kanapés emlékek miatt.

-Tudod ezt én sem nagyon tudom.Darren azt mondta, hogy nem vagyok teljes vámpír.Csak fél...Nem fejtette ki jobban.Azt mondta, majd ha teljesen megtanultam így élni mindent elmond.-Válaszoltam meg a feltett kérdését.

-És mitörtént a sulinál?Mi borított ki ennyire?-Emelte fel fejét, és nézett mélyen a szemebe.

-Derek...Ma eljött a suliba, és rá akart venni, hogy tartsak vele...Tudod Ő nem olyan vámpír mint én meg Derek...Ő gonosz, méghozzá a velejéig.Tekintet nélkül öli az embereket...

-És ez akasztott ki annyira?

-Nem...Azt mondta, hogy ne rá haragudjak, amiért ilyen lettem, hanem az apámra...

-Ezt most nem értem.

-Én se értettem, de azóta egy két dolog kezd kirajzolódni a fejemben.Azt mondta, hogy az apámnak köszönjem, hogy ilyen vagyok, Ő csak max annyira ludas a dolgoban, hogy előhívta a képességeimet, és az ösztönöm...Nos ha igaz amit mond, akkor én mindíg is vámpír voltam...Legalábbis részben...És Ő ismeri az apám.Vagy csak ismerte nem tudom.Háttérinfóként hozzáteszem mielőtt megkárdeznéd, hogy igen, nem ismertem a szüleimet.Egy árvaházban nőttem fel...De ha igaz amit mondott akkor ők igen...És amikor erre rákérdeztem meglepődve csak azt kérdezte, hogy Darren még nem avatott ben?Ha igazat mondott akkor Darren is tudja, hogy ki az apám.De ha tudja, akkor miért nem mondott nekem erről semmit?-Keseredtem el megint.

-Nem tudom.ÉS mit akarsz tenni?

-Nem tudom...-Temettem a kezembe az arcom.Adam megint egy öleléssel próbált megnyugtatni.-Kérdezhetek énis valamit?-Néztem szemeibe.

-Attól függ.-Mosolyodott el.

-Mitől?

-Hogy mit akarsz kérdezni.

-Hát...Szóval csak azt...hogy...melyik az igazi Adam.-Nyögtem ki nagy nehezen a kérdésemet.

-Ezt hogy érted?-Nézett rám kíváncsian.

-A mostani, vagy a délelőtti?-Térképeztem fel arcának minden egyes pontját.

-Tudod...-Kezdett bele pár perc gondolkodás után.-Elég nehéz elfelejteni, amit kiskorod óta belédnevelnek.Hogy a vámpírok mind vérszomlyas szörnyetegek, akiket meg kell ölnünk...De amikor rád nézek nem egy vérszomlyas fenevadat látok...és teljesen más dolgokat akarok csinálni veled, minthogy megöljelek.ÉS ettől egy kicsit összezavarodtam...Sajnálom.-Hajtotta le ismét a fejét.

-Pl?-Néztem rá érdelődve.MEgmozgatta a fantáziám, hogy mik is azok a "más dolgok", amiket csinálna velem.

-Hogy?-Emelte fel a fejét.

-Mit takarnak azok a teljesen más dolgok?

-Tényleg tudni akarod?-Nézett rám félszegen

-Igen.-Pár perc néma csend.Csak csendben tanulmányozta arcom, amitől én már kicsit kezdtem zavarba jönni.-Szóóóóval...Mik is azok a bizonyos "más dolgok"?

-Pl ez.-Mondta, majd egy hírtelen mozdulattal ajkait az enyémekre tapasztotta.Először csak gyengéden ráharapott az alsó ajkamra.Nem követelőzött, nem rohant le...kíváncsi volt, hogy mit fogok erre lépni.Mikor viszonoztam csókját, egy picit vadabb lett, de nemkevésbé szenvedélyesebb is.Nyelve átnyomult a számba, és vad táncot járt az enyémmel.Csókunknak a levegőhiány vetett véget.Levegő utánn kapkodva néztünk egymásra.Nem tudtam mit mondhatnék.Nem akartam elronteni ezt a pillanatot...Végül mégis én törtem meg a csendet.

-Ezt miért kaptam?-Néztem csokoládé barna szemeit.

-Csak mert csak.-Adta meg az értelmse választ.-De...ugye nem baj?-Nézett rám félve.Én hírtelen felindulásból egy újabb csókkal válaszoltam a kérdésére.Nem ellenkezett.Kezeit derekam köré fonta, én pedig végigszántottam ujjaimma a haján, majd nyaka körül állapodtak meg kezeim.Percekig téptük egymás ajkait, amikor keze betévedt a pólóm alá.Az agyam minden idegszála azt kiabálta, hogy ezt nem tehetjük, de én nem foglakoztam velük.Túlságosan is Adammal akartam lenni ahhoz.Lassan az ölébe kapott, és megindult velem az emeletre.Felmentünk a lépcsőn, majd be a tegnapi szobába.Míg beértünk egy pillanatra sem szakadt le ajkaimról, ami ellen én sem tiltakoztam.A szobában gyengéden lerakott az ágyra, majd mellém térdelve folytatta ajkaim kényeztetését onann pedig áttért a nyakamra.Jóleső borzongás futott át a testemen.Pár perc múlva egy újabb csókot kaptam, míg kezei ismét a pólóm alatt indultak felfedezőútra.Aztán megszakította csókunk,de csak addíg, mig egy laza mozdulattal megszabadított felsőmtől.

-Úgye tudod, hogy nekünk ezt nem szabadna?-Nyögtem ajkaiba, ahogy megéreztem melltartón keresztül is hideg kezeit a melleimnél.

-Tudom...csak nem érdekel...De egy szavadba kerül....és abbahagyom.-Borította be egész testem apró csókjaival.

-Nem akarom, hogy abbahagyd...-Lihegtem füleibe, majd hírtelen megllítottam hátán végigsikló kezeimet.-De valaki jön.-Tettem hozzá.

-Hogy?Ezt meg honnan eszed-Suttogta ajkaimba.

-Tudod ha félig is de vámpír vagyok...Hallom.-Adtam meg a lényegretörő választ.Végszóra mocorgást hallottunk lentről.

-Megjöttem.-Kiltotta el magát valaki.

-Ez csak a hugom.Sose jön a szobámba, szóval nem fog zavarni inket.Puszilt bele a nyakamba.Rosszalló nézésemet látva elnevette magát.-Csak vicceltem te butus.-Lehellt még egy utolsó csókot a számra, majd feltápászkodott, és a pólóm keresésére indult, amit a szoba másik végében meg is lelt.-Tessék.-Nyújtotta felém az említett ruhadarabot.

-Köszönöm.-Kaptam ki a kezéből, majd egy gyor mozdulattal bele is bújtam, majd kiültem az ágy szélére.Adam levágódott mögém, és hátulról átkarolva suttogott a fülembe.

-Nyugi.Nem lesz semmi baj.A hugom nem fog rájönni, hogy ki vagy.-A hideg kirázott a meleg lehelletétől és attól, hogy tudja, hogy észrevette hogy egy kicsit parázok.Mert hát...végülis épp egy vadász házában sőt...egy vadász szobájában készültem közelebbről megismerkedni egy vadásszal.-Én se jöttem vlna rá, ha nem abban a bizonyos helyzetben találkozunk.-mosolyodott el.

-Tényleg.Fájnak még a sebeid?-Néztem rá kíváncsian, mert hát tegnap elég szépen helyben hagyta az a rohadék.

-Nektek köszönhetően nem.-Puszilt bele ismét a nyakamba.Ekkor valaki kopogtatott, amitől egy kicsit megugrodtam...Hát igen ha végre sikerülne rendesen megtanulnom uralni a képességeim, akkor egy ilyen dologra előre fel tudnék készülni, de jelenleg ez van.-Igen.-Szólt ki Adam.Ezzel egyidejüleg rémülten kaptam a fejem felé,mert hát nem lehet benne biztos, hogy nem jönnek rá, hogy kis is vagyok.

-Csak én vagyok az bátyus.-Dugta be egy majdnem velem egyidős csaj a fejét az ajtón.-Ohh.Ugye nem zavarok?-Terült el egy hatalmas mosoly az arcán, amikor észrevett minket.

-Már nem.-Mosolyodott el sejtelmesen Adam.Én csak ültem ott csendben mint aki megkukult.Meggyőződésem volt, hogyha egy szót is szólók akkor a huga rá fog jönni, hogy egy vámpír vagyok.

-Akkor jó.-Jött beljebb.-Szia.Én Anne Blackwood vagyok.Adam huga.-Nyújtotta felém a kezét.

-Szia.Én pedig Cor...Alexandra Sommers.-Basszus!!!!!Már megint majdnem elszóltam magam.Anne csak értetlenül nézett rám, Adam pedig egy jót mulatott az arckifejezésmen.

-Te a bátyám barátnője vagy?-Nézett rám érdeklődve Anne.Na ez volt az a kérdés, amire nem tudtam válaszolni...Mert hát az egy kicsit erős túlzás, hogy a barátnője vagyok tekintve, hogy csak tegnap ismertem meg és ,hogy én...vámpír vagyok.De aztán Adam a segítségemre sietett.

-Csak haladunk felé hugi.-Nyomott egy hatalmas cuppanost az arcomra, egy hamiskás mosoly kíséretében.

-Ohh.Értem.Nos hát akkor nem is zavarok.Átmegyek kicsit Bonih-hoz.Haladjatok csak tovább.-Kacagott fel hakan.-Örülök, hogy megismertelek Alexandra.Remélem mihamarabb találkozunk.-Mondta, majd kisietett az ajtón.

-Hmmm.Szóval haladunk felé?-Fordultam szembe Adammel, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.

-Reményeim szerint.-Búgta lágy hangon, majd viszonozta csókom.De persze hogy ne lehessen egy nyugodt percünk, hogy befejezhessük, amit nem is olyan rég elkezdtünk ,nekiállt csörögni a telefonom.

-Igen.-Vettem fel, amint kicsit kifujtam magam, és már nem kapkodtam levegő után.

-Szia Cor.Darren vagyok.-Szólt bele az ismerős hang.

-Szia.Mondjad.-Próbáltam nyugodt maradni, de megint csak a Derekkel folytatott beszélgetés járt az agyamba.Pedig olyan jól megvoltam nélküle az elmult...nem is tudom mennyi időben.

-Csak meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e.-Kérdezte aggódva.

-Persze.Miért ne lenne?

-Csak tudod most értem haza, és nem voltál itthon.Kicsit megijedtem ennyi az egész.

-Nincs semmi gond.Csak Adam-nél vagyok.-Jelentettem ki lazán.Nem akartam Darren előtt titkolzni, még akkor sem, ha Ő ne mond el nekem mindent.

-Hogy kinél?-Tette fel a következő kérdést.Jellemző...Az én szétszórt szentem már nem is emlékszik rá...

-Tudooood Adam!!!Tegnap?Nem rémlik semmi?-Forgattam meg a szemeim.Adam csak érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok.

-Jah igen.A vadászcsemete ugye?

-Igen.

-És mégis mi a fészkes fenét csinálsz te nála?

-Most éppen ülök...-Kuncogtam fel Darren feháborodott hangján.

-Rendes gyereknek tűnt, de azért nem nyugszom meg ettől a választól ugye tudod.-Méltatlankodott.

-Darren nyug már.

-Hát rendben.Viszont este megint el kell mennem, és csak holnap reggel érek haza.

-Már megint?-Nyögtem fel "fájdalmasan"

-Sajnálom Cor.Viszont ígérem, hogy ezután egy darabig nem megyek sehová.

-Becsszó?-Kérdeztem.

-Becsszó.Van egy ajánlatom.Hívj át valakit.Aludjon itt veled.Akkor legalább nem leszel egyedül.Biztos összebarátkoztál valakivel a suliból.

-Akárkit?-érdetem vissza félszegen, hisz én már tudtam, hogy ki lesz az a valaki.

-Akárkit.-Válaszolta Darren.

-Még Adamet is?-Pár másodperc csend, majd végül válaszolt.

-Még akár Őt is.-Nem igazán reméltem, hogy beleeggyezik, merthát Adam mégis csak ey vadász, szóval most örömtáncba tudtam volna kezdeni.De aztán csak tudtam uralkodni magamon.

-Köszönöm Darren.

-Nincs mit Cor.De aztán csak okosan.-Éreztem, hogy mosolyog.

-Rendben.Hisz ismersz.-Mosolyogtam szélesen az értetlen fejet vágó Adamre.

-Jólvan.Nah én le is teszem.Akkor majd holnap reggel érkezem.Szia Cor.

-Szia Darren.-Köszönünk el egymástól majd le is raktuk.Én örömmámorban úszva ugrottam Adam nyakába.

-Na mi az törpekirály?-Fonta át karjait derekamon.Immár a törpekirálylányt is inkább édesen, mintsem gúnyosan mondta ki.

-Mi ez a törpekirálylányozás?-Néztem rá felhúzott szemőldökkel.

-Ha jól emlékszem akkor nem zavart mikor Tobi hívott így.-Húzta fel Ő is a szemöldökét.

-Basszus.Jó is hogy mondod.Tobi.egbeszéltük, hogy délután felfedezzük együtt törpeországot.-Vágtam halál komoly fejet.

-Majd adok én neked közös felfedezést Tobival.-Mondta, majd rámvetette magát, és eszeveszett csikizébe kezdett.Mivel a lábai a derekamat ölelték körbe, így esélyem se volt menekülni.

-Neee....kérlek...Adam...Már...nem...kapok...levegőt...Kérlek...hagyd...abba...-Próbáltam kinyögni két röhögö roham között.

-Szóval akarsz még Tobival felfedezőset játszani?-Mosolygott rám.

-Nem...csak...hagyd...már...abba...-Már fájt az oldalam a nevetéstől, amikor végre beadta a derekát, és befejezte a "kínzásomat" , megtámaszotta a kezeit a fejem mellet, mjd közelebb hajolt.

-És mit kapok kárpótlásul, mert ilyeneket beszélsz?-Suttogta ajkaimba.

-Hmmm.Nem is tudom...De estig ígérem eldöntöm.-Válaszoltam egy pimasz mosollyal.

-Estig?-Nézett rám csodálkozva.

-Igen!Ugyanis ma este nálam alszol.-Jelentettem ki, majd kihasználva a figyelmetlenségét fordítottam a helyzeten, így én voltam felül.

-És ebbe nekem nincs is beleszólásom?-Nézett rám "ďurcizva"

-Nincs.

-Semmi?

-Semmi!

-És ha én nem akarok nálad aludni?-Kérdezte tök komolyan.

-Szóval nem akarsz?-Néztem rá rémülten.

-Deee.-Nevette el magát, majd szorosan magához húzott, és megcsókolt.

-Ez nem volt vicces.-Boxoltam vállba, maint ejkaink elváltak.

-Bocsánat, de nem lehetett kihagyni...ha láttd volna az arcod.-Mosolygott.

-Akkor sem volt az-Húztam fel az orrom.

-Naaa.Ne haragudj már.-Cirógatta meg az arcom.Ekkor valaki beviharzott a szobába....

Háát ennyi lenne mára...

Love: Lexa <3

6.rész

Háát mivel krónikus álmatlanság tört rám, ezért gondltam hasznosan ütöm el az időd, és hozok nektek egy két sort...De ne számítsatok olyan hosszra, mint az utobbi részek, ez csak egy lájtos kis rész lesz...Azért remélem tetszeni fog...Nah kezdem is...Jó olvasást :D

"Nincsen biztosabb gyilkosa a reménységnek, mint az, ha a sors szeszélye egy szempillantásra megvillantja előttünk elérhető közelségben azt, amire vágyakoztunk, majd midőn kezünket nyújtanánk érte, elkapja előlünk és elérhetetlen messziségbe rántja".

6.rész-Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.-

Mi a...Emelte fel Adam fáradtan a fejét, majd amikor észrevett csak elkerekedett szemekkel nézett rám.-Te meg, hogy kerülsz ide?-Kérdezte.A hangja már nem csengett olyan kedvesen és dallamosan mint tegnap.Csupán csak gúnyt, és undort éreztem ki belőle...

-Ide járok.-Adtam meg az egyszerű választ.

-Hmm...Nem is tudtam, hogy manapság a vámpírok is iskolába járnak.Halad a világ.-Jegyezte meg csípősen, ami nekem nagyon rosszul esett.A tegnapi normális srácnak már nyoma se volt.Helyette itt vol Ő, aki gúnyos, és lekezelő. Lehet, hogy ényleg ez lenne Ő valójában?Hogy a tegnapi dolgok tényleg csak azért történtek meg, és hangoztak el, mert kába volt?Én csak értetlenül meredtem rá.Nem válaszoltam, csak mélyen a szemeibe néztemAzokba a csokoládébarna szemekbe, amik tegnap úgy elvarázsoltak.Most semmit nem tudtam kiolvasni belőlük.Szomoró és csalódott voltam.Igaz nem hittem, hogy még egyszer találkozni fogok Adammel, de ha ez mégis megtörtént volna...Hát nem így képzeltem volna el.

-Tessék a könyved.-Vette fel, és tette le a padomra egy srác.Emlékeim szerint Ő volt Tobi, a focicsapat egyik tagja.A középpályás asszem.De ebben nem vltam biztos.

-Köszönöm.-Szakadtam le Adam szemeiről, és a fejem Tobi felé fordítottam.Egy hálás mosolyt eröltettem magamra, majd éppen fordultam volna vissza, amikor ismét megszólalt.

-Ma is velünk ebédelsz törpekirálylány?-Intézte hozzám kérdését.

-Szerintem ma kihagyom az ebédet...-Feleltem neki.-De mi az, hogy törpekirálylány?-Háborodtam fel.

-Hát...-Nézett rám egy picit pirulva.-Olyan pici vagy és törékeny...-Furcsa volt látni, hogy egy kétajtós szekrény méretű srác ennyitől elpirul.Ez a mai nap folyamán először őszintén mgmoslyogtatott.De ez sem tartott sokáig.Adam halkan felkacagott.

-Hogy Ő törékeny?Csak láttad volna tegnap.-Szűrte a fogai között gúnyosan.Én félve felé kaptam a fejem.Ugye most nem fog itt kitálalni, hogy ki is vagyok??

-Törpekirállány miért mond ilyeneket rólad a..öhm...furi srác...-Ezen megint el kellett mosolyodnom.Olyan esetlennek tűnt szegény srác, ahogy Adam nevén gondolkozott, és végül benyögte a "furi srác" elnevezést, mivel nem  jutott eszébe.

-Semmiről Tobi...Semmiről...Csak éppen azon gondolkozik, hogy mikor ugorjon le az egójáról az IQ-jára.-Sandítottam Adamre, aki csak felhúzta az orrát.

-Tudod "törpekirálylány"-azt a bizonyos Tobi-féle jelzőt iszonyatos gúnnyal szűrte a fogai között.-Az IQ-m nincs is olyan messze az egómtól, szóval nem esnék nagyot.-Jelent meg egy gúnyos mosoly a szája sarkában.Még mielőtt bármit is válaszolhattam volna kicsöngettek.Ez épp jókor jött.A könyvemet gyorsan a táskámba dobva felnyaláboltam azt, és a valószínűleg kihült kávém társaságában megindultam az ajtó felé.Szóval tényleg ilyen lenne Ő valójában??!!Nehezemre esett elhinni, hogy a tegnap történtek utánn így bánik velem.De hát Cor.Mit is vártál?!Korholtam le magam.Nem akartam vele összefutni, szóval az első női mosdóba besoroltam, és becsöngetésig ott is maradtam.Bíztam benne, hogy a mai nap során, már nem kell vele találkoznom, és ez be is jött...Egészen az ebédszünetig.Mivel egy falat se ment volna le a torkomon, ezért inkább az ebédlő helyett az udvart vettem célba, és kerestem magmanak egy eldugott kis helyet.Ott a pulcsim kapucniát a fejembe húztam, és a falnak dőltem.Egész nap Adamen kattogott a fejem.Bármennyire is próbáltam tagadni, rettentöen elvarázsolt tegnap.Az illata...a lágy hangja...az a kellemes bizsergető érzés, amikor vele voltam...amikor magához húzott a kanapén...Újra érezni akartam a lehelletét a bőrömön...Hallani akartam a szíve dobogását...De nem! Ezekre még gondolnom se sabad...Hisz nem szabad.Nem álltathatom magam ilyen ostobaságokkal.Méghogy egy vámpír és egy vadász??!!
Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.Nem tudtam tovább ezen agyalni, mert lépések zaját hozta felém a szél, ami időközben feltámadt.Aztán Adam jelent meg pár lépéssel előttem.Én megrázkódtam egy kicsit, mert most utdatosult csak bennem ,hogy mien hideg van.Hát igen...Lehet, hogy vámpírból vagyok, de csak félig, és az időjárás kifog rajtam is.Adam csak némán állt, és engem figyelt.Pár pillanatig álltam a tekintetét, majd lehajtva a fejem a cipőmet kezdtem el tanlmányozni.

-Mit akarsz?-Tettem fel a kérdést, ami jelen pillanatban a leginkább foglalkoztatott.

-Miért mentettél meg?-Tette fel ridegen a kérdést.

-Ez miért olyan fontos?-Fordítottam felé egy picit a fejem.

-Mert csak.-Adta meg az értelmes választ, és továbbra is ridegen és elszántan engem figyelt.

-Nem akarok erről beszélni.-Lőktem el magam a faltól, majd megindultam volna befelé, de megragadta csuklóm, és maga felé fordított.

-Kérlek.-Vette elő a tegnapi kedves, és lágy hangnemet, és a gúny helyét is a kíváncsiság váltotta fel a szemeiben.

-Áhh szóval mostmár nem bunkózol?Minek köszönhetjük a hírtelen hangulatingadozásait Mr. Blackwood?Csak nem túlságosan beverte tegnap a fejét?-Kérdeztem dühösen.Nem értettem, hog akkor most mi is ez az egész.

-Mindegy...Haggyuk...-Mondta ingerülten, majd elengedve a csuklóm elviharzott mellettem, és bevágtatott a suliépületbe.Én csak ledermedve álltam.Most mi van?Tényleg ilyen nehéz lenne kiigazodni ezen a srácon?Aztán megszólalt a csengő.Nekem valahogy most se türelmem, se erőm nem lett volna a törihez, úgyhogy úgy gondoltam ,hgy azt ma kivételesen kihagyom.Visszamentem hát az előző helyemre, és ismét nekidőltem a falnak.A sírás kerülgetett, de próbáltam visszafojtani.Lassan lecsúsztam a földre, a lábaimat felhúztam és átkaroltam a kezeimmel, majd ráhajtottam a fejem.Miért vonzom én a  bajt???Miért kell minden rossznak velem megtörténnie?A szüleim...a  vámpírság és akkor még Adam is?Annyira szükségem lett volna most Zane-re.Annyira szükségem lett volna arra, hogy itt legyen velem, és ha nem is tudott volna segíteni leglább végighallgatott volna, és kisírhattam volna magamat a vállán.Ezen gondolatok közebe felé folyt végig az első könnycsepp az arcomon.Már nem bírtam visszatartani, győzedelmeskedett felettem.

-Hát végre sikerül rádlelnem.-Halottam meg egy ismerős hangot, amit soha az életben nem akartam hallani.

-Derek.-Töröltem le a könnyeimet.-Te meg hogy kerülsz ide?És egyáltalán hogy találtál rám?-Néztem rá leplezetlen undorral.

-Most meg mégis miért haraszol rám kicsilány?-Nézett rám értetlenül.Remek...Ma már mindenki a magasságommal basztat?

-Szerinted??Még a nemlétező életemet is elcseszted!-Kiabáltam rá dühösen.-Elvetted tőle a normális, vagy legalább arra hasonlító élet lehetőségét is...Csak nyigodtan le akartam élni az életem, erre jöttél te, akinek ezt köszönhetem-Mutattam az időközben előbújó szemfogaimra.-, és még megkérdezed, hogy miért haragszom rád?

-Ácsi kicsilány.Azokat ne nekem köszönd, hanem a kedves édesapádnak.Nekem max annyi közöm van hozzájuk, hogy a vérem előhívta az érzékeidet, és az ösztöneidet.

-Ezt mégi hogy érted?-Néztem rá lesokkolva.-Hogy érted, hogy az apámnak??Te...Te tudod, hogy ki az apám?-Kerekedtek el a szemeim.

-Hmm.Szóval Darren nem avatott be.-Gondolkozott el.

-Mégis mibe?Derek mi az, amit mindenki titkol előlem?-Néztem rá elkeseredetten.Ő csak mosolyogva állt előttem, és az arcomat fürkészte.Látszólag jót mulatott az ardkifejezésemen.-Szólalj már meg az istenit.-Förmedtem rá dühösen.

-Sajnálom, de a Darren nem mondta el, akkor nekem sincs jogom közölni veled.

-És mégis mikor érdekelt téged, hogy mihez van jogod, vagy mihez nem?Ahoz talán volt jogod, hogy ezt tedd velem?És igen, mielőtt megszólalnál hallottam amit az előbb mondtál ,de pont ahogy mondtad, ha felelős is vagy a dolgokért, akkor annyiban, hogy előhyvtad a képességeimet.Ha te nem teszed, akkor mos valószínűleg Zane-el ülhetnék egy kis kávéházban vagy valahol a kávémat szürcsölgetve, és tervezgethetném a normális életemet.-Törtek elő ismét a könneim.

-Alkut ajánlok.-Mondta nyugodtan Derek.-Ha velem jössz, és az én oldalamon harcolsz tovább, akkor elmondok mindent.

-És ha nem?

-Akkor sajnos Darrenben kell bíznod, hogy mindent elmond.

-Én bízom darrenben!-Jelentettem ki hatozottan.-És ne is álmodj róla, hogy a te oldaladra állok.

-Bíztam benne, hogy nem így lesz.-Mondta a fejét csóválva.-De remélem azt tudod, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot.-Jelentetteki, majd rám vicsorított kivillantva hófehér szemfogait.Én ilyedtemben ledermedtem, de aztán sikerült összeszednem magam, gyorsan felugrottam ,és őrül iramban kezdtem futni.Tudtam, hogy Derek itt nem bántana, de még a végén magával hurcolna vagy mittudomén.A könnyeim még mindíg nem álltak el.Már csak pár lépésre voltam a kétszárnyas ajtótol ,amkor meghallottam Derek nevetését valahonnan a távolból.Már tudtam, hogy biztonságban vagyok, mégse tudtam lenyugdni, és megállni sem.Csak rohantam tovább.Vagyis rohantam volna, ha az ajtóban nem ütközök bele valakibe.Nagy nehezen sikerült megtartanom az egyensúlyomat, és próbáltam szemügyre venni az "akadályomat".Adam magasodott előttem.

-Te meg mégis mit csinálsz?Már kerestelek.A tanár küldött, hogy nézzem meg merre jársz.-Mondt.Én nem foglalkoztam a hangjában bujkáló lekezeléssel és gúnnyal, csak a nyakába vetettem magam, és zokogva szorosan magamhoz öleltem.Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai, majd pár pillanat múlva el is ernyedtek, és Ő is átölelte a derekam.-Mi a baj?-Kérdezte némi kedvességgel a hangjában.Nem nagyon hallottam a kérdését, mivel sokkal jobban lefoglalt parfümjének kellemes illata, ami egyből megcsapta az orromat, és szívének nyugtató dobogása.-Halihó.-Próbálta meg lefejteni magáról a kezeimet, de én csak görcsösen szorítottam magamhoz.

-Kérlek ne engedj el.-Eredtek el ismét a könnyeim.A kezei megmerevedtek pr pillanatig a vállamon.

-Hogy mondtad?

-Kérlek...-Suttogtam nagyon halkan.-Kérlek ne engedj el.Csak most az egyszer...ne engedj el.-Néztem rá könnyes szemekkel, megtörten és esdeklően.Ő leengedte kezeit vállamról, és ismét derekamra téve őket húzott közelebb magához.Hálás voltam neki, hogy nem taszított el magától, és nem hagyott ott egyedül.Nem akartam még az Ő terhére is lenni, de most szükségem volt valakire.Valakire, akiben megbíom.Mert be kellett látnom, hogy a ma történtek után is megbízom benne.Talán jelen pillanatban csak benne.Mert hát Darren...ha igaz amit Derek mondott...akkor Darren tudja...tudja, hogy ki az apám, és eddíg egy árva szót sem szólt róla.-Sajnálom.-Toltam el magamtól, de mivel a karjai közt biztonságban éreztem magma csak éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.-Én...én nem akartam még a te terhedre is lenni, csak...csak...-Nem tdtam befejezni a mondatot, mert a hangom elcsuklott az ismét feltörni készülő sírás miatt.

-Nah gyere...Lépjünk le innem.-Ragadta meg a kezem Adam, majd kivezetett a az ajtón a parkoló felé.Ott megálltunk egy fekete audi mellett.Kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót.

-De...hát az én kocsim?-Néztem rá értetlenül.

-Majd holnap hazaviszed.-Ültetett be a kocsiba, majd becsukta az ajtót, és átsazzézva a másik oldalra Ő is beült.

-És akkor holnap reggel mégis hogy jutok be a suliba?-Törölgettem szipogva a szemeim.

-Majd megoldjuk.-Eresztett meg felém egy féloldalas mosolyt, majd gázt adott és már indultunk is.Kábé 10 perc után egy ismerős környékre értünk, majd leparkolt egy ház elé...Mégpedig az Ő házuk elé...

Nos hát ennyi lett volna mára.Kövi rész vasárnapig nem várható.És akkorra tervezem a másik sztorim fijtatását is.:D Addíg is legyetek rosszak: Lexa <3

5.rész

Ééééés itt is a kövi rész.:DEzt megjutalmazhatnátok pár komival, ugyanis jelen pillanatban is a könyveim felett kéne görnyednem tanulva a holnapi versenyre, de én nem teszem, mert inkább nektek hozom a kövi részt.:DHát nem tudom, hogy mien hosszú lesz, de nem szándékozom rövidre írni.:DÍrom amíg bírom.De egy előnye van a versenynek is...Tegnap csak három órán kellett bennlenni suliban, ma egyáltalán nem, és holnap se mivel hát holnap lesz a verseny.:D Ma sikeresen beszereztem a cipőmet is szalagavatóra, úgyhogy büszke vok magamra :D Nah de kezdem is a részt.

 " A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz! "

5.rész-El kellett volna mennem onnan,de nem tudtam.-

Én egy szempillantás alatt a volán mögött termettem.Gázt adtam, és már el is indultunk magunk mögött hagyva az erdőt.

-Jól vagy?-Néztem a mellettem szenvedő srácra egy pillanati, majd visszafordultam a volán felé.

-A körülményekhez képest igen.-Válaszolta halkan.-És te?-Érdeklődött most Ő az állapotom felől.

-Tűrhetően.-Válaszoltam, hisz a sebeim még mindíg nem gyógyultak meg teljesen.Most az egyszer elátkoztam, hogy nem vagyok teljes vámpír.Ezután csend telepedett a kocsira.Zavaró csend.Éreztem, hogy kérdezne, csak nem mer.Nem is feltétlenül mert félt tőlem, hanem mert nem hitte hogy válaszolni fogok majd.Legalábbis én így éreztem.Aztán végül elszánta magát.

-Mi a neved?-Fordította felém fájdalomtól eltorzult arcát.

-Az igazi, vagy a jelenlegi?-Nevettem fel halkan.Ő egy pár pillanatig elgondolkodott.

-Is is?-Válaszolta halkan.

-Nos hát akkor...Cornélia néven láttam meg a napvilágot, de mostanság Alexandra néven futok...-Mondtam az igazat.Hogy miért nem hazudtam neki?Magam sem tudom.Mert hát valljuk be nem a leghelyesebb lépés volt közölnöm egy vadásszal a nevem, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva bíztam benne.-És téged hogy hívnak?

-Adam vagyok.-Árulta el Ő is a nevét., aztán megúsztam a további kérdezősködést, mert Adam elájult.Na remek.Most mit kezdjek vele?Haza mégsem vihetem, és azt sem tudom, hogy Ő hol lakik...Ekkor valaki előtünk termett az úton.Én ijedten kaptam félre a kormány, aminek következtében majdnem az árokban kötöttünk ki.De végül sikerült az úton tartanom a kocsit.Adam továbbra is eszméletlenül ült az anyósülésen.Gyorsan kipattantam megnézni, hogy nem esett-e baja az öngyilkosjelöltünknek.körbenéztem, de sehol nem láttam az idegent.Aztán valaki a vállamra tette a kezét.Ilyedtemben ugrottam egyet, majd gyorsan hátrafordultam megnézni, hogy ki is az illető.Darren állt mögöttem.

-Istenem a szívbajt hozztad rám.-Mondtam, amint ki tudtam nyögni egy értelmes szót is.

-Sajnálom.-Mentegetőzött feltartott kezekkel.

-Jól vagy?-Néztem végig rajta, de a gyűrött és néhol elszakadt ruháján kívül semmi nem utalt arra, hogy nemrég egy éjjvámpírral harcolt volna.

-Igen.-Mosolyodott el az aggódó fejem láttán.

-Mi történt?-Kérdeztem.

-Semmi.Elintéztem.-Adta meg a szűkszavú választ.

-Annyira sajnálom.-Hajtottam le a fejem bűnbánóan.

-Mégis mit?-Nézett rám értetlenül.

-Hogy szégyent hoztam rád...Hogy nem vagyok elég erős...Hogy neked kellett megmentened, holott ígyis elég gondot okozok neked.-Hadartam még mindíg lehajtott fejjel

-Jajj Cor.Nem hoztál rám szégyent.Sőt.Büszke vagyok rád.Megmentettél egy életet.És hogy nem vagy elég erős???Ilyen az eszedbe se jusson.Még csak néhány hónapja tartozol közénk, mégis nagyon gyorsan fejlődsz és erősebb vagy, mint más újszülött.És egyáltalán nem okozol nekem gondot.Örülök, hogy itt vagy velem.-Mosolygott rám bátorítóan.Én nem bírtam tűrtőztetni magam, és a nyakába ugrottam.Szorosan öleltem magamhoz.Tényleg olyan volt Ő számomra mint egy apa, akire mindíg számíthatok, aki mindent megad nekem.Hírtelen érte a "támadásom", de a kezdeti "sokk" után Ő is a derakam köré fonta karjait.

-Én is örülök, hogy itt lehetek.-Húzódtam el tőle mosolyogva.-Mihez kezdjünk Adammel?-Néztem a kocsiban lévő srácra, majd Darrenre.

-Kivel?-Kérdezett vissza Darren.

-Adammel...A vadásszal...-Sandán Darrenre pillantottam, aki egy kicsit elkomorult, majd rendezte vonásait, és az anyósüléshez sétált.Kinyitotta az ajtót, és behajolt rajta.Megijedtem, hogy mihez fog kezdeni Adammel.Mert hát Ő mégis csak egy vadász.És bár Darren a világ legjobbfej vámpírja, a vadászok mégis csak az ellenségeink...Megnyugodtam, amikor a kezét a nyakára tette, pár másodpercig otthagyta, majd elengedte, és visszatért mellém.

-Rendben lesz.Pár napig biztos fájdalmai lesznek, de azon kívül nem lesz baja.A vadászok gyorsan regenerálódnak.-Mosolygott rám bíztatóan.-Gyere ültessük át hátra.Ott kényelmesebben elfér.-Mondta, majd ismét megindult az anyósülés felöli ajtó felé.És szorosan a nyomában voltam, majd óvatosan beraktuk hátra.Jobb lenne, ha te is hátra ülnél.Pihenned kell, és ott neked is nagybb helyed lesz.Majd én vezetek.-Hálásan néztem rá, hisz az adrnalinszintem kezdtt visszaállni a rendes helyére, aminek következtében egyre jobban éreztem a fáradtságot.Szóval bepattantam én is hátra, Darren pedig helyet foglalt a volán mögött, és már indultunk is.Hazafelé vettük az irányt.Én meglepődtem.Darren nem fél attól, hogy Adam esetleg elmondja majd, hogy merre is lakunk?De ő csak nyugodtan ezetett, és közben halkan dudorászott.Én fáradtan döntöttem hátra a fejem az ülésen.Pár kilóméter után az egyik kanyarban Adam eldőlt oldalra és a feje a vállamon landolt.Egy pillanatra megfeszültek az izmaim, hisz a vérének az illata kábító volt, de aztán sikerült uralkodnom magamon.Most először mértem végig tüzetesebben.Egész helyes srác volt azt meg kell hagyni.A ruhái-már persze ami megmaradt belőlük-márkásak voltak.Alul egy fekete csőfarmer maradványait véltem felfedezni, lábán egy fekete adidas cipővel, felül pedig egy szintén fekete adidas kabát.Arcát mogyoróbarna incsek keretezték.Nem volt több időm gyönyörködni benne, mivel megérkeztünk.Darren leparkolt  ház előtt, majd bevittük Adamet a házba, és lefektettük a kanapére.Darren megint megmérte a pulzusát, majd a homlokára tette a kezét.

-Láza van.Hoznál egy kis hideg vizet és egy törölközöt?-Nézett rám.Én gyorsan kerestem egy lavort, engedtem bele hidegvizet, majd a kezemre akasztottam egy törcsit, és visszamentem a nappaliba.Darren belemrtotta a törcsit a ízbe, és Adam homlokára tette.-Így ni.Ez leljebb viszi remélhetőleg a lázát.Ittmaradnál vele?-Fordult felém.-Keresek valami krémet a sebeire.

-Persze.-Mondtam, majd letérdeltem Adam mellé a szőnyegre.

-Ha úgy érzed, hogy meleg a törölköző, akkor áztasd be ismét.-Mondta, majd ott is hagyott minket.Én óvtosan efejtettem Adamről a kabátját és a cipőjét.Tényleg nagyon forró volt.Óvatosan a feje alá tettem egy párnát, majd kicseréltem a borogatást, ezután pedig csak csendben figyeltem minden egyes rezdülését.LEhet valakiért aggódni, akit nem is ismersz?Tettem fel magamnak a kérdést.Mert igen!Kifejezetten aggódtam Adam miatt.Csendben hallgattam szívének dobogását, és egyenletes szuszogását, amikor mocorogni kezdett.

-Hol vagyok?-Nyöszörögte csukott szemekkel, majd a fejéhez emelte a kezét és nemes egyszerűséggel lesöpörte róla a törcsit.

-Nyugi...Csak nálunk.-Válaszoltam a kérdésére.-Ezt pedig szépen otthagyjuk.-Tettem vissza a borogatást a homlokára.

-De én nem akarom.Hideg.-Mondta, majd egy édes grimasz kíséretében ismét levette homlokáról.

-Adam kérlek.Az a jó, ha hideg.Lázad van.-Adtam a tudtára a tényeket.

-De nagyon hideg.És nekem nagyon melegem van.-Tényleg olyan volt mint egy kis ovis.Egy édes, hisztis kis ovis.

-Hát jó.Ha levesszük a pulcsid akkor visszatehetem a bodogatást?-Kérdeztem tőle kedvesen.-Akkor nem lesz olyan meleged, és a törölközö is tovább hüti tovább a kobakod.

-Muszály?

-Igen muszály!-Jelentettem ki határozottan.Tényleg kezdtem úgy érezni, hogy Ő egy ovodás ,én pedig az ovonéni vagyok.

-Hát jó.-Adta be a derekát, majd lehúzta pulcsija cipzárját, de leráncigálni már nem volt ereje.Segítettem neki levenni, majd a borodatást ismét a vízbe mártottam, kicsavartam ,majd elhelyeztem a homlokán.A szemei még mindíg csukva voltak, szóval kedvemre tanulmányozhattam tovább az arcát.Aztán eszembe jutott valami.

-Adam?-Kérdeztem halkan, mert nem voltam benne biztos, hogy még ébren van.

-Hmm.-Nyöszörögte álmosan és erőtlenül, majd az erőtlenségét megcáfolva határozottan megragadta a karom, és maga mellé húzott a kanapéra, és egyik kezét átvetette a derekamon.Egy pillanatra még a maradék vérem is megfagyott az ereimben.A szívem olyan vad kalimpálásba kezdett, hogy azthittem kiszakad a helyéről.Nyeltem egy nagyot, majd feltetem a kérdésem:

-Hol...hol...hol laksz?

-Miért fontos az?-Suttogta szinte ajkaimba.

-Mert...haza kell...vinnünk.Már...Biztosan keresnek...-Próbáltam magabiztosnak mtatkozni, de a angom el-el csuklott.

-Nem akarok hazamenni.Így pont megfelel most nekem.-mondta, majd még közelebb húzott magához.Biztos oltam benne, hogy nincs teljesen magánál, hisz valószínűleg akkor nem mondana ilyeneket, hanem fejvesztve menekülne a házból, és azonnal szólna a többi vadásznak.De bárhogy is próbálnám tagadni, jelen pillanatban nekem se volt ellenemre a helyzet.Parfümjének illata az orromon keresztül felkúszott egyenesen az agyamig, és ott vad tácba kezdett az idegszálaimon.Aztán ezt átvette annak a tudata, hogy ezt nem szabadna.Próbáltam kiszabadulni Adam karjai közül, de ez nem bizonyult sikeresnek.

-Adam kérlek engedj el.-Suttogtam halkan.

-De nem akarlak.Olyan jó illatod van.-Mormogta durcásan.

-Kérlek.-Próbáltam meg mégegyszer.

-De ugye ittmaradsz velem?

-Igen.

-Ígéred?

-Ígérem.

-Akkor jó.-Engedett el.Nagy nehezen sikerült felkászálódnom a kanapéról, majd elfoglaltam előbbi helyemet a szőnyegen.-Amúgy Kingdom Street 53-Mondta halkan.

-Hm?-Eszméltem fel hangjára.

-Ott lakok.-Suttogta.Pár pillanat múlva pedig sejtésem szerint elaludt.Erre egyenletes szuszogásából következtettem.Óvatosan levettem a borogatást a homlokáról, és kezemet rárakva megnéztem, hogy mennyire meleg.Már elég szépen lement a láza, de azért szükségesnek láttam még a hideg törölközöt.Így újra bevizeztem, és ismát elhelyeztem a fején.

-Meg is van.-Lépett be Darren a napaliba.-Történt valami amíg távol oltam?-Nézett rám sejtelmesen.

-Felébredt...-Mondtam egy kicsit elpirulva.-Megtudtam, hogy hol lakik.

-Rendben.Nos akkor ellátjuk a sebeit, és hazavisszük.-Mondta, majd letérdelt mellém.Kitisztítottuk a sebeit, majd bekentük a krémmel, amit Darren hozott.Nem volt éppen a legjobb illata, de amint láttam bevállt, mivel Adam sebei egy kicsit összehúzódtak.Értetlenkedésemet látva Darren így szólt:

-Ez egy régi családi recept.Gyógyfűvek és egy csepp vámpírvár keveréke.Segíti a sebek gyógyulását.

-De nem árt neki a vámpírvér?-Kérdeztem aggodalmaskodva.

-Nem.A vámpírvér magában nem ártalmas senkire.-Magyarázta meg.

-Akor jó.-Nyugodtam meg.

-Mi ez a nagy aggodalmaskodás?-Nézet rám sejtelmesen egy huncut mosoly kíséretében.

-Én nem aggodalmaskodok.-Vágtam rá egyből.-Csak...Csak...Nem akarom, hogy baja legyen...-Nem tudtam, hogy vághatnám ki magam a szitból.Aztán beugrott.-Akkor feleslegesen hagytam volna majdnem ott a fogam az erdőben.-Hazustam.Az az igazság, hogy én sem értettem, hogy mi ütött belém.

-Hát persze.-Mosolyodott el mégjobban.-Nos a legjobb lesz ,ha hazaisszük.Fáradt vagy, vagy vezetsz inkább te?-Nézett rám érdeklődve.

-Nem, nem vagyok fáradt.-Mondtam, majd kivittük Adamet a kocsihoz, és beültettük a hátsó ülésre.

-Akkor én ithhon is maradnék.Még el kell intéznem valamit.-Mondta elgondolkodva.

-Hát jó.Bár jobb lenne, ha velünk jönnél, de megoldom.-Mosolyogtam rá, majd bepattantam a volán mögé, és indítottam is.Bár nem régóta tartózkodom Los Angelesben a Kingdo Strassét kivételesen tudom hol van.Este hét volt, szóval az ucák forgalma nem volt nagy, de így is 20 perc kellett, hogy elérjek a kijelölt célg.Lassan halladtam végig az utcán, és a házszámokat lestem.Pár perc múlva meg is lett az 53-as.Leparkoltam a ház előtt.

-Nah vajon hogy juttatlak én be?-Néztem a nyugotan szuszogó srcra.

-aegy ucs a átörő aat.-Nyögte álmosan.

-Hogy mi?-Kérdeztem vissza, mivel egy szót sem értettem abból amit mondott.

-Van egy kulcs a lábtörlő alatt.-Próbálkozott meg vele mégegyszer, és mostmár sikerült neki érthetően elmondania.

-Az addíg tiszta sor.Nah de a szüleid gondolom nem éppen örülnének, ha egy vámpír hozna haza.-Forgattam meg a szeme.

-Ieek io.

-Nos ezt is megismételhetnéd érthetően.

-Nincsenek itthon.-Nyitotta ki a szemeit, és egyenesen az enyéimbe nézett.

-Az más.-Álltam a tekintetét.Majd kippattantam a kocsiból, és mivel még elég világos volt, ezért normál tempóban ,megkerültem azt, és kinyitottam ahátsó ajtót.Kisegítettem Adamet a kocsiból, majd az ajtó felé támogattam.Nem igazán beszéllt, és elég kába is volt még.

-Meg tudsz állni egyedül, amíg megkeresem a kulcsot?-Kérdeztem, amikor az ajtóhoz értünk.

-Azthiszem.-Mondta rekedtes hangon.

-Oké.Akkor most picit elengedlek.-Húztam ki óvtosan a karom a válla alól.Ő imbolygott egy kicsit, de végül sikerült talpon maradnia.Én gyorsan előkerítettem a kulcsot a lábtörlő alól, majd kinyitottam az ajtót.Besegítettem Adamet, majd a napaliba érve lesegítettem venni a kabátját, és a pulcsiját, majd Őt leültettem a kanapéra, Én pedig felakasztottam a ruháit a fogasra.

-Gyere.Felsegítelek a szobádba.-Nyújtottam felé a kezem.Ő nagy nehezen belém karolt, majd elindultunk egy irányb.Ő vezetett,Én csak támogattam, hogy össze ne csússzon.felmentünk egy lépcsőn, majd egy folyosóra értünk ki.A folyosón 3 ajtó volt.Ő a középső felé kormányozott minket.Kinyitva az ajtót egy tipikus fiúszoba tárult elénk.Kék falak fehér bútorokkal.A szekrények teliaggatva pószterekkel, az íróasztal teli mindenfélével a földön ruhák. Eltámolyogtunk az ágyig, amibe Ő rögtön bele is vetette magát és perceken belül már durmolt is.Ráterítettem a takarót, és jobbnak láttam el is hagyni a házat.Az ajtót visszazártam, a kulcsot pedig visszaraktam a lábtörlő alá.Nem épp a legeredetibb ötlet...Főleg nem egy vadsztól, de hát ez van...xDBepattantam a kcsimba, és hazának vettem az irányt.Egy kicsit még mindíg furcsa volt otthonomnak nevezni Darren házát, de hát lényegében már tényleg az otthonom lett.Hazaérve fáradtam dőltem le a kanapén, ahol nemrég még Adam feküdt.Az illata még mindíg megmaradt a bútoron.Mélyet szippantottam belőle, majd pár percig benntartottam a levegőt, és csak aztán fújtam ki.Kellemes borzongás futott végig a testemen.

-Hogym ent?-Csatlakozott hozzám Darren, majd leüllt az egyik bőrfotelbe.

-Jól.

-Nem volt semmi gubanc?

-Nem.Simán ment minden.Szerencsére nem volt otthon náluk senki.Felsegítettem a szobájába és jöttem is.-Mondtam elnyomva egy ásítást.

-Akkor jó.Jobb lenne ha te is lezuhanyoznál és lefeküdnél.

-Azt is fogom tenni.-Nyúltam el mégjobban a kanapén.-Azt is fogom tenni, amint lesz erőm felkelni.-Mondtam fáradtan.
-Nekem még el kell mennem egy kicsit.Ugye nem baj?
-Dehogy is.Miattam nem kell aggídnod., és a programjaidat sem lemondani.Elleszek én.-Mondtam, majd egy akkorát ásítottam, hogy egy egész elefánt belefért volna a számba.
-Akkor jó.-Mosolyodott el.-Jóéjt, és szép álmokat.-Nyomott egy cuppanóst, majd el is suhant.A következő emlékem, hogy reggel a telefon csörgésére ébredtem.Kómásan kezdtem el kotorászni utána.Nagy nehezen sikerült megtalálnom és csukott szemmel, meg se nézva, hogy ki keres vettem fel.
-Igen?-Szóltam bele.
-Szia Cor.Darren vagyok.Csak azért hívtalak, mert tegnap nem értem haza, és valószínűleg ma sem fogok.Ugye elleszel egyedül?-A hangja izgatottan csengett.
-Persze.-Ásítottam bele a telefonba.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy most ébredtél fel??-Kérdezte hitetlenkedve.
-Öhmm...De??!!
-Szivem el fogsz késni.-Dorgált meg.Mi?Szivem??Eddíg a becézgetős dolog a Cor-ig jutott, mostmeg szivem?Nem mondm azt, hogy nem esett jól, de fura volt, tekitve, hogy nem nagyon szoott senki így hívni.
-Mennyi az iső?-Jőtt az újabb ásítási roham.
-Fél nyolc.
-Hogy mennyi??Basszus.Akkor le is raklak, ha más nincs, mert még a végén tényleg elkések.
-Nem.Nincs más.Csak szólni akartam, hogy nem érek haza.
-Rendben.Akkor szia.És vigyázz magadra akárhol is vagy.-Mosolyogtam bele álmosan a telefonba.Igen, nem tudtam, hogy hol van...Általában sose tudtam, hogy hol van ha éppen nincs otthon, de nem is kérdezősködtem.Hálás voltam neki azért, amit értem tett és tesz, és nem éreztem úgy, hogy be kéne számolnia róla, hogy mikor kivel és mit csinál...
-Rendeben.Te is.Szia.És jó tanulást.-Köszönt el Ő is, majd eraktuk a telefont.Én gyorsan beszaladtam a fürdőbe, sietősen megmosakodtam, mjd irány a szobám, valami tűrhető ruha. és rohantam is a kocsimhoz.A suli felé berohantam még egy kis kávéházba, mert a reggeli kávém nélkül egész nap elviselhetetlen vagyok.Mikor ezzel is megvolta, visszapattantam a kocsiba, és 5 perc múlva már a suliban is voltam.Ránéztem a telefonom órájára, mai 07:59-et mutatott.Na remek.Elkések.Amint ezt végiggondoltam meg is hallottam a csengő jellegzetes hangját.Rohanva indultam meg a nagy kétszárnyas bejárati ajtó felé, kávéma az egyik kezemben, táskámat pedig a vállamon egyensúlyozva, míg a másik kezemben az órarendemet tartottam, és próbáltam megnézni, hogy mi lesz a mai első órám.Nagy nehezen kibogoztam az írást.Kémia...Remek...Bár mindíg is jó voltam belőle, sose szerettem ezt az órát.Meglestem továbbá, hogy a 305-ös teremben lesz.Naremek.Az vajon meik?Ezen gondolkozva rohantam végig a folyosón, amikor valamibe vagy valakibe beleütköztem.A kávémat szerencsére sikerült megtartanom, viszont a táskám a földön landolt.
-Upsz.Bocsika.-Mentegetőzött.
-Semmi gond.Az én hibám is volt.-Néztem bele Ben kék szemeibe.Amikor rájött, hogy én vagyok egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Áhh Alex te vagy az?Csak nem lógunk kisasszony?-Huzta fel szemöldökét.
-Azthiszem ezt én is kérdezhetném.
-Jogos.
-Amúgy meg nem.Csak kicsit elaludtam és hát mostmeg nem a 305-öst kergetem, de jól elbúj előlem a kis szemét.
-Jobbra a második ajtó.Ne haragudj, hogy nem kísérlek el, de mivel épp arról az óráról lógok, nem lenne jó ötlet arrafelé mászkálnom.-Huncut mosoly jelent meg a szája sarkában.
-Köszönöm.-Köszöntem meg neki, majd szaladtam is tovább.Nagynehezen csak meglett az a bizonyos 305-ös terem, és én levegő után kapkodva kopogtattam be.
-Tessék.-Hallottam meg egy férfihangot.
-Elnézést a késésért...Csak elaludtam...-Lihegtem még mindíg.-Én Alexandra Sommers vagyok...Az új tanuló.-Mutatkoztam be illedelmesen.
-Hát akkor üdvözlünk Alexandra.Én Mr.Shane vagyok.Az osztály nagyrészét pedig gondolom már ismered.-Mosolygott a tanár.-Kérem foglaljon helyet ott hátul Mr.Blackwood mellett.-Mutatott a leghátsó pad felé, tekintetemmel végigkövettem a mozdulatát, majd továbbvezetve a pillantásom a lélegzetem is elakadt...
Adam ült abban a bizonyos padban...Vagyi hát...Feküdt.A könyveit a feje alá stócolva feküdt.Biztos voltam benne, hogy alszik.Ez a Tanárrnak vagy nem tűnt fel, vagy csak nem szólt neki.De ez vlt most a legkissebb gondom.Na Cor?! Most mit csinálsz??El kellett volna mennem onnan,de nem tudtam.Egyrész, mert érdekes lett volna, hogy alig érkezésem után rohanok is ki a teremből, bár ezt megmagyarázhattam volna egy egyszerű rosszulléttel is...de akkor is ott volt még a másik ok.Hogy látni akartam gyönyörű barna szemeit, és azt a hamiskás mosolyt ami a szája sarkában rejtözik.Érezni akartam finom illatát, és hallani édel, lágy dallamos hangját.Így hát lassú léptekkel megindultam a leghátsó pad felé.Halka ültem le, nehog felébresszem, mert kitudja hogyan reagálna a dolgokra.Egészen addíg nem is volt baj, míg véletlenül le nem ejtettem az egyik könyvem, amit épp a táskámból halásztam ki.
, és az hangos koppanással földet nem ért.
-Mi a...Emelte fel Adam fáradtan a fejét, majd amikor észrevett csak elkerekedett szemekkel nézett rám.-Te meg, hogy kerülsz ide?-Kérdezte.A hangja már nem csengett olyan kedvesen és dallamosan mint tegnap.Csupán csak gúnyt, és undort éreztem ki belőle...

Hááát eddíg jutottam.:DSzorítsatok nekem a verseny miatt.Köszcsipuszcsi.
Love: Lexa. <3