7.rész

Hááát újra itt lennék, egy új résszel.:D A másik sztorimhoz azért nem hoztam mostanában rész, mert nincs ihletem.De ígérem amint egy szikrányi ötletem is lesz ,azt is folytatni fogom.:)

"Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. Ez nem földi érzés; nem azt mondom, hogy mennyei, hanem azt, hogy az ember földi formában nem tudja elviselni."



7.Rész.-"Más dolgok"-

-Majd megoldjuk.-Eresztett meg felém egy féloldalas mosolyt, majd gázt adott és már indultunk is.Kábé 10 perc után egy ismerős környékre értünk, majd leparkolt egy ház elé...Mégpedig az Ő házuk elé...Szótlanul pattant ki a kocsiból, megkerülte azt, majd kinyitotta az én ajtóm is.

-Na gyere.-Nyújtotta  felém a kezét.Én letöröltem az utolsó könnycsepjeim maradékát, majd megfogtam a kezét, és kiszlltam én is a kocsiból.Összekulcsolta ujjainkat, és a ház felé vezetett.

-Miért hoztál ide?-Néztám rá érdeklődve, miközben Ő az ajtót próbálta kinyitni.

-Valahová csak kellett vigyelek...-Vakargatta meg a fejét.-A suliban nem maradhattál ilyen állapotban, és nem voltam benne biztos, hogy elárulnád hol laksz.-Nyitotta ki az ajtót, majd félreállt helyetadva nekem.Én pár pillanatig csak merengve álltam.Ez Adamnek is szemet szúrhatott, mert így szolt:-Nyugi nincs itthon senki.Meg hát amúgy sem hiszem, hogy bántanának.-Próbált poénkodni, ami sikerült is volna neki, ha nem vagyok olyan lelkiállapotban ,amilyenben volotam.

-Nem vagyok én abban olyan biztos.-Jegyeztem meg, majd beléptem az ajtón.Benn jó meleg volt, amitől az átfagyott testemen végigszaladt a hideg.Hát igen...Csak én lehetek olyan okos, hogy december közepén egy szál pulcsiban futkozok.Tényleg.Basszus.December...Pár nap múlva karácsony, és én még ajándékot se vettem Darrennek...Bár...egyáltalán szoktak a vámpírok karácsonyozni???Mikor újra feleszméltem gondolataimból, már a kanapén ültem, és Adam nem volt sehol.

-Kérsz valamit inni?-Hallottam meg a hangját valahonnan a szemben lévő helységből. 

-Hogy?-Fordultam a hang irányába.

-Csak azt kérdeztem, hogy kérsz-e valamit inni.-Dugta be a fejét a nappaliba, és rám mosolygott.Már tényleg nem igazodok ki ezen a fiún.-Egy pohár forró tea esetleg?Vagy egy kávé?

-A tea jól hangzik.-Válaszoltam, bár a gondolataim mér megint elkalandoztak.Hogy értette Derek, hogy nem nei köszönhető, hogy vámpír lettem, hanem az apámnak?ÉS vajon Darren tényleg tudja, hogy ki az apám?És, ha igen, akkor eddíg miért nem tett róla még csak említést sem?ÉS végül én valóban tudni akarom ezekre a kérdésekre a választ?Mért kellett pont most megjelennie Dereknek?Mikor már kezdtem feldolgozni ezt a vámpírosdit..Mikor már úgy éreztem, hogy Darrennel tényleg egy család vagyunk...Ezektől a gondolatoktól ismét könny szökött a szemebe.

-Már meg is hoztam a finom forró...-Adam eddíg jutott a mondatával, majd észrevette az ismét előbújó könnyeim.Lerakta a dohányzóasztalra a bögréket, majd leült mellém, és átölelt.-Elmondod, hogy mi a baj?-Nem tudtam, hogy el akarom-e neki mondani, de nem is számított, hiszen a szavak csak úgy jöttek maguktól.

-Én...csak...Derek...és Darren...és az apám...-Hát igen nem lett életem legösszefüggőbb mondata, de nem is érdekelt.A könnyeim kiapadhatatlanul folytak, összevizezve Adam pulcsiját, de most ez sem tudott érdekelni.Majd később bocsánatot kérek érte...Most csak szorosan hozzá akartam bújni, amit meg is tettem.Ő nem ellenkezett, csak még jobban derekam köré kulcsolta kezeit.Éreztem meleg lehelletét, ami a nyakamat cirógatta.Jó volt hozzábújni.Percekig csak csendben öleltük egymást, majd lassan kibontakozott kezeim közül.

-Gyere idd meg ezt.-Nyult az egyik bögréért, majd a kezembe nyomta.-Jót fog tenni hidd el.-Mosolygott rám bíztatóan.Én a számhoz emeltem a bögrét, és egy nagyot kortyoltam a tartalmából.Jóleső érzés öntött el, ahogy a forró folyadék végigfolyt a torkomon, felmelegítve mindenem.

-Köszönöm.-Mondtam halkan, amint a bögrét elemeltem számtól.

-Hm?-Nézett rám Adam, aki eddíg gondolataiba merülve fürkészte a másik bögrét.

-Köszönöm.-Mondtam ismét, már kicsit hangosabban.

-Nincs mit.

-De igen van.Én nem akarok neked is terhet jelenteni, mint Darrennek.Bár Ő azt mondja, hogy örül annak, hogy vele vagyok, én mégis tudom, hogy csak nehézséget okozok neki.-Öntöttem ki a szívem.

-Darren az a férfi, aki tegnap veled volt?

-Igen.

-Szóval Ő nem az apukád?

-Nem.A testvérének köszönhetem ezeket.-Villantottam ki hegyes szemfogaimat.-ÉS Ő volt az,aki befogadott miután vámpír lettem.-Adam csak nyugodtan hallgatta a mondanivalom.Nem ilyedt meg a fogaimtól, és most még az a gúnyos arckifejezés is elmaradt.

-De ha vámpír vagy, akkor hogy, hogy dobog a szíved?

-Honnan veszed, hogy dobog a szívem?

-Öhm...Tudod tegnap a kanapén...-Hajtotta le fejét, és a cipőjét kezdte e ltanulmányozni.Az én arcomít is elötötte a pír a kanapés emlékek miatt.

-Tudod ezt én sem nagyon tudom.Darren azt mondta, hogy nem vagyok teljes vámpír.Csak fél...Nem fejtette ki jobban.Azt mondta, majd ha teljesen megtanultam így élni mindent elmond.-Válaszoltam meg a feltett kérdését.

-És mitörtént a sulinál?Mi borított ki ennyire?-Emelte fel fejét, és nézett mélyen a szemebe.

-Derek...Ma eljött a suliba, és rá akart venni, hogy tartsak vele...Tudod Ő nem olyan vámpír mint én meg Derek...Ő gonosz, méghozzá a velejéig.Tekintet nélkül öli az embereket...

-És ez akasztott ki annyira?

-Nem...Azt mondta, hogy ne rá haragudjak, amiért ilyen lettem, hanem az apámra...

-Ezt most nem értem.

-Én se értettem, de azóta egy két dolog kezd kirajzolódni a fejemben.Azt mondta, hogy az apámnak köszönjem, hogy ilyen vagyok, Ő csak max annyira ludas a dolgoban, hogy előhívta a képességeimet, és az ösztönöm...Nos ha igaz amit mond, akkor én mindíg is vámpír voltam...Legalábbis részben...És Ő ismeri az apám.Vagy csak ismerte nem tudom.Háttérinfóként hozzáteszem mielőtt megkárdeznéd, hogy igen, nem ismertem a szüleimet.Egy árvaházban nőttem fel...De ha igaz amit mondott akkor ők igen...És amikor erre rákérdeztem meglepődve csak azt kérdezte, hogy Darren még nem avatott ben?Ha igazat mondott akkor Darren is tudja, hogy ki az apám.De ha tudja, akkor miért nem mondott nekem erről semmit?-Keseredtem el megint.

-Nem tudom.ÉS mit akarsz tenni?

-Nem tudom...-Temettem a kezembe az arcom.Adam megint egy öleléssel próbált megnyugtatni.-Kérdezhetek énis valamit?-Néztem szemeibe.

-Attól függ.-Mosolyodott el.

-Mitől?

-Hogy mit akarsz kérdezni.

-Hát...Szóval csak azt...hogy...melyik az igazi Adam.-Nyögtem ki nagy nehezen a kérdésemet.

-Ezt hogy érted?-Nézett rám kíváncsian.

-A mostani, vagy a délelőtti?-Térképeztem fel arcának minden egyes pontját.

-Tudod...-Kezdett bele pár perc gondolkodás után.-Elég nehéz elfelejteni, amit kiskorod óta belédnevelnek.Hogy a vámpírok mind vérszomlyas szörnyetegek, akiket meg kell ölnünk...De amikor rád nézek nem egy vérszomlyas fenevadat látok...és teljesen más dolgokat akarok csinálni veled, minthogy megöljelek.ÉS ettől egy kicsit összezavarodtam...Sajnálom.-Hajtotta le ismét a fejét.

-Pl?-Néztem rá érdelődve.MEgmozgatta a fantáziám, hogy mik is azok a "más dolgok", amiket csinálna velem.

-Hogy?-Emelte fel a fejét.

-Mit takarnak azok a teljesen más dolgok?

-Tényleg tudni akarod?-Nézett rám félszegen

-Igen.-Pár perc néma csend.Csak csendben tanulmányozta arcom, amitől én már kicsit kezdtem zavarba jönni.-Szóóóóval...Mik is azok a bizonyos "más dolgok"?

-Pl ez.-Mondta, majd egy hírtelen mozdulattal ajkait az enyémekre tapasztotta.Először csak gyengéden ráharapott az alsó ajkamra.Nem követelőzött, nem rohant le...kíváncsi volt, hogy mit fogok erre lépni.Mikor viszonoztam csókját, egy picit vadabb lett, de nemkevésbé szenvedélyesebb is.Nyelve átnyomult a számba, és vad táncot járt az enyémmel.Csókunknak a levegőhiány vetett véget.Levegő utánn kapkodva néztünk egymásra.Nem tudtam mit mondhatnék.Nem akartam elronteni ezt a pillanatot...Végül mégis én törtem meg a csendet.

-Ezt miért kaptam?-Néztem csokoládé barna szemeit.

-Csak mert csak.-Adta meg az értelmse választ.-De...ugye nem baj?-Nézett rám félve.Én hírtelen felindulásból egy újabb csókkal válaszoltam a kérdésére.Nem ellenkezett.Kezeit derekam köré fonta, én pedig végigszántottam ujjaimma a haján, majd nyaka körül állapodtak meg kezeim.Percekig téptük egymás ajkait, amikor keze betévedt a pólóm alá.Az agyam minden idegszála azt kiabálta, hogy ezt nem tehetjük, de én nem foglakoztam velük.Túlságosan is Adammal akartam lenni ahhoz.Lassan az ölébe kapott, és megindult velem az emeletre.Felmentünk a lépcsőn, majd be a tegnapi szobába.Míg beértünk egy pillanatra sem szakadt le ajkaimról, ami ellen én sem tiltakoztam.A szobában gyengéden lerakott az ágyra, majd mellém térdelve folytatta ajkaim kényeztetését onann pedig áttért a nyakamra.Jóleső borzongás futott át a testemen.Pár perc múlva egy újabb csókot kaptam, míg kezei ismét a pólóm alatt indultak felfedezőútra.Aztán megszakította csókunk,de csak addíg, mig egy laza mozdulattal megszabadított felsőmtől.

-Úgye tudod, hogy nekünk ezt nem szabadna?-Nyögtem ajkaiba, ahogy megéreztem melltartón keresztül is hideg kezeit a melleimnél.

-Tudom...csak nem érdekel...De egy szavadba kerül....és abbahagyom.-Borította be egész testem apró csókjaival.

-Nem akarom, hogy abbahagyd...-Lihegtem füleibe, majd hírtelen megllítottam hátán végigsikló kezeimet.-De valaki jön.-Tettem hozzá.

-Hogy?Ezt meg honnan eszed-Suttogta ajkaimba.

-Tudod ha félig is de vámpír vagyok...Hallom.-Adtam meg a lényegretörő választ.Végszóra mocorgást hallottunk lentről.

-Megjöttem.-Kiltotta el magát valaki.

-Ez csak a hugom.Sose jön a szobámba, szóval nem fog zavarni inket.Puszilt bele a nyakamba.Rosszalló nézésemet látva elnevette magát.-Csak vicceltem te butus.-Lehellt még egy utolsó csókot a számra, majd feltápászkodott, és a pólóm keresésére indult, amit a szoba másik végében meg is lelt.-Tessék.-Nyújtotta felém az említett ruhadarabot.

-Köszönöm.-Kaptam ki a kezéből, majd egy gyor mozdulattal bele is bújtam, majd kiültem az ágy szélére.Adam levágódott mögém, és hátulról átkarolva suttogott a fülembe.

-Nyugi.Nem lesz semmi baj.A hugom nem fog rájönni, hogy ki vagy.-A hideg kirázott a meleg lehelletétől és attól, hogy tudja, hogy észrevette hogy egy kicsit parázok.Mert hát...végülis épp egy vadász házában sőt...egy vadász szobájában készültem közelebbről megismerkedni egy vadásszal.-Én se jöttem vlna rá, ha nem abban a bizonyos helyzetben találkozunk.-mosolyodott el.

-Tényleg.Fájnak még a sebeid?-Néztem rá kíváncsian, mert hát tegnap elég szépen helyben hagyta az a rohadék.

-Nektek köszönhetően nem.-Puszilt bele ismét a nyakamba.Ekkor valaki kopogtatott, amitől egy kicsit megugrodtam...Hát igen ha végre sikerülne rendesen megtanulnom uralni a képességeim, akkor egy ilyen dologra előre fel tudnék készülni, de jelenleg ez van.-Igen.-Szólt ki Adam.Ezzel egyidejüleg rémülten kaptam a fejem felé,mert hát nem lehet benne biztos, hogy nem jönnek rá, hogy kis is vagyok.

-Csak én vagyok az bátyus.-Dugta be egy majdnem velem egyidős csaj a fejét az ajtón.-Ohh.Ugye nem zavarok?-Terült el egy hatalmas mosoly az arcán, amikor észrevett minket.

-Már nem.-Mosolyodott el sejtelmesen Adam.Én csak ültem ott csendben mint aki megkukult.Meggyőződésem volt, hogyha egy szót is szólók akkor a huga rá fog jönni, hogy egy vámpír vagyok.

-Akkor jó.-Jött beljebb.-Szia.Én Anne Blackwood vagyok.Adam huga.-Nyújtotta felém a kezét.

-Szia.Én pedig Cor...Alexandra Sommers.-Basszus!!!!!Már megint majdnem elszóltam magam.Anne csak értetlenül nézett rám, Adam pedig egy jót mulatott az arckifejezésmen.

-Te a bátyám barátnője vagy?-Nézett rám érdeklődve Anne.Na ez volt az a kérdés, amire nem tudtam válaszolni...Mert hát az egy kicsit erős túlzás, hogy a barátnője vagyok tekintve, hogy csak tegnap ismertem meg és ,hogy én...vámpír vagyok.De aztán Adam a segítségemre sietett.

-Csak haladunk felé hugi.-Nyomott egy hatalmas cuppanost az arcomra, egy hamiskás mosoly kíséretében.

-Ohh.Értem.Nos hát akkor nem is zavarok.Átmegyek kicsit Bonih-hoz.Haladjatok csak tovább.-Kacagott fel hakan.-Örülök, hogy megismertelek Alexandra.Remélem mihamarabb találkozunk.-Mondta, majd kisietett az ajtón.

-Hmmm.Szóval haladunk felé?-Fordultam szembe Adammel, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.

-Reményeim szerint.-Búgta lágy hangon, majd viszonozta csókom.De persze hogy ne lehessen egy nyugodt percünk, hogy befejezhessük, amit nem is olyan rég elkezdtünk ,nekiállt csörögni a telefonom.

-Igen.-Vettem fel, amint kicsit kifujtam magam, és már nem kapkodtam levegő után.

-Szia Cor.Darren vagyok.-Szólt bele az ismerős hang.

-Szia.Mondjad.-Próbáltam nyugodt maradni, de megint csak a Derekkel folytatott beszélgetés járt az agyamba.Pedig olyan jól megvoltam nélküle az elmult...nem is tudom mennyi időben.

-Csak meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e.-Kérdezte aggódva.

-Persze.Miért ne lenne?

-Csak tudod most értem haza, és nem voltál itthon.Kicsit megijedtem ennyi az egész.

-Nincs semmi gond.Csak Adam-nél vagyok.-Jelentettem ki lazán.Nem akartam Darren előtt titkolzni, még akkor sem, ha Ő ne mond el nekem mindent.

-Hogy kinél?-Tette fel a következő kérdést.Jellemző...Az én szétszórt szentem már nem is emlékszik rá...

-Tudooood Adam!!!Tegnap?Nem rémlik semmi?-Forgattam meg a szemeim.Adam csak érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok.

-Jah igen.A vadászcsemete ugye?

-Igen.

-És mégis mi a fészkes fenét csinálsz te nála?

-Most éppen ülök...-Kuncogtam fel Darren feháborodott hangján.

-Rendes gyereknek tűnt, de azért nem nyugszom meg ettől a választól ugye tudod.-Méltatlankodott.

-Darren nyug már.

-Hát rendben.Viszont este megint el kell mennem, és csak holnap reggel érek haza.

-Már megint?-Nyögtem fel "fájdalmasan"

-Sajnálom Cor.Viszont ígérem, hogy ezután egy darabig nem megyek sehová.

-Becsszó?-Kérdeztem.

-Becsszó.Van egy ajánlatom.Hívj át valakit.Aludjon itt veled.Akkor legalább nem leszel egyedül.Biztos összebarátkoztál valakivel a suliból.

-Akárkit?-érdetem vissza félszegen, hisz én már tudtam, hogy ki lesz az a valaki.

-Akárkit.-Válaszolta Darren.

-Még Adamet is?-Pár másodperc csend, majd végül válaszolt.

-Még akár Őt is.-Nem igazán reméltem, hogy beleeggyezik, merthát Adam mégis csak ey vadász, szóval most örömtáncba tudtam volna kezdeni.De aztán csak tudtam uralkodni magamon.

-Köszönöm Darren.

-Nincs mit Cor.De aztán csak okosan.-Éreztem, hogy mosolyog.

-Rendben.Hisz ismersz.-Mosolyogtam szélesen az értetlen fejet vágó Adamre.

-Jólvan.Nah én le is teszem.Akkor majd holnap reggel érkezem.Szia Cor.

-Szia Darren.-Köszönünk el egymástól majd le is raktuk.Én örömmámorban úszva ugrottam Adam nyakába.

-Na mi az törpekirály?-Fonta át karjait derekamon.Immár a törpekirálylányt is inkább édesen, mintsem gúnyosan mondta ki.

-Mi ez a törpekirálylányozás?-Néztem rá felhúzott szemőldökkel.

-Ha jól emlékszem akkor nem zavart mikor Tobi hívott így.-Húzta fel Ő is a szemöldökét.

-Basszus.Jó is hogy mondod.Tobi.egbeszéltük, hogy délután felfedezzük együtt törpeországot.-Vágtam halál komoly fejet.

-Majd adok én neked közös felfedezést Tobival.-Mondta, majd rámvetette magát, és eszeveszett csikizébe kezdett.Mivel a lábai a derekamat ölelték körbe, így esélyem se volt menekülni.

-Neee....kérlek...Adam...Már...nem...kapok...levegőt...Kérlek...hagyd...abba...-Próbáltam kinyögni két röhögö roham között.

-Szóval akarsz még Tobival felfedezőset játszani?-Mosolygott rám.

-Nem...csak...hagyd...már...abba...-Már fájt az oldalam a nevetéstől, amikor végre beadta a derekát, és befejezte a "kínzásomat" , megtámaszotta a kezeit a fejem mellet, mjd közelebb hajolt.

-És mit kapok kárpótlásul, mert ilyeneket beszélsz?-Suttogta ajkaimba.

-Hmmm.Nem is tudom...De estig ígérem eldöntöm.-Válaszoltam egy pimasz mosollyal.

-Estig?-Nézett rám csodálkozva.

-Igen!Ugyanis ma este nálam alszol.-Jelentettem ki, majd kihasználva a figyelmetlenségét fordítottam a helyzeten, így én voltam felül.

-És ebbe nekem nincs is beleszólásom?-Nézett rám "ďurcizva"

-Nincs.

-Semmi?

-Semmi!

-És ha én nem akarok nálad aludni?-Kérdezte tök komolyan.

-Szóval nem akarsz?-Néztem rá rémülten.

-Deee.-Nevette el magát, majd szorosan magához húzott, és megcsókolt.

-Ez nem volt vicces.-Boxoltam vállba, maint ejkaink elváltak.

-Bocsánat, de nem lehetett kihagyni...ha láttd volna az arcod.-Mosolygott.

-Akkor sem volt az-Húztam fel az orrom.

-Naaa.Ne haragudj már.-Cirógatta meg az arcom.Ekkor valaki beviharzott a szobába....

Háát ennyi lenne mára...

Love: Lexa <3

6.rész

Háát mivel krónikus álmatlanság tört rám, ezért gondltam hasznosan ütöm el az időd, és hozok nektek egy két sort...De ne számítsatok olyan hosszra, mint az utobbi részek, ez csak egy lájtos kis rész lesz...Azért remélem tetszeni fog...Nah kezdem is...Jó olvasást :D

"Nincsen biztosabb gyilkosa a reménységnek, mint az, ha a sors szeszélye egy szempillantásra megvillantja előttünk elérhető közelségben azt, amire vágyakoztunk, majd midőn kezünket nyújtanánk érte, elkapja előlünk és elérhetetlen messziségbe rántja".

6.rész-Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.-

Mi a...Emelte fel Adam fáradtan a fejét, majd amikor észrevett csak elkerekedett szemekkel nézett rám.-Te meg, hogy kerülsz ide?-Kérdezte.A hangja már nem csengett olyan kedvesen és dallamosan mint tegnap.Csupán csak gúnyt, és undort éreztem ki belőle...

-Ide járok.-Adtam meg az egyszerű választ.

-Hmm...Nem is tudtam, hogy manapság a vámpírok is iskolába járnak.Halad a világ.-Jegyezte meg csípősen, ami nekem nagyon rosszul esett.A tegnapi normális srácnak már nyoma se volt.Helyette itt vol Ő, aki gúnyos, és lekezelő. Lehet, hogy ényleg ez lenne Ő valójában?Hogy a tegnapi dolgok tényleg csak azért történtek meg, és hangoztak el, mert kába volt?Én csak értetlenül meredtem rá.Nem válaszoltam, csak mélyen a szemeibe néztemAzokba a csokoládébarna szemekbe, amik tegnap úgy elvarázsoltak.Most semmit nem tudtam kiolvasni belőlük.Szomoró és csalódott voltam.Igaz nem hittem, hogy még egyszer találkozni fogok Adammel, de ha ez mégis megtörtént volna...Hát nem így képzeltem volna el.

-Tessék a könyved.-Vette fel, és tette le a padomra egy srác.Emlékeim szerint Ő volt Tobi, a focicsapat egyik tagja.A középpályás asszem.De ebben nem vltam biztos.

-Köszönöm.-Szakadtam le Adam szemeiről, és a fejem Tobi felé fordítottam.Egy hálás mosolyt eröltettem magamra, majd éppen fordultam volna vissza, amikor ismét megszólalt.

-Ma is velünk ebédelsz törpekirálylány?-Intézte hozzám kérdését.

-Szerintem ma kihagyom az ebédet...-Feleltem neki.-De mi az, hogy törpekirálylány?-Háborodtam fel.

-Hát...-Nézett rám egy picit pirulva.-Olyan pici vagy és törékeny...-Furcsa volt látni, hogy egy kétajtós szekrény méretű srác ennyitől elpirul.Ez a mai nap folyamán először őszintén mgmoslyogtatott.De ez sem tartott sokáig.Adam halkan felkacagott.

-Hogy Ő törékeny?Csak láttad volna tegnap.-Szűrte a fogai között gúnyosan.Én félve felé kaptam a fejem.Ugye most nem fog itt kitálalni, hogy ki is vagyok??

-Törpekirállány miért mond ilyeneket rólad a..öhm...furi srác...-Ezen megint el kellett mosolyodnom.Olyan esetlennek tűnt szegény srác, ahogy Adam nevén gondolkozott, és végül benyögte a "furi srác" elnevezést, mivel nem  jutott eszébe.

-Semmiről Tobi...Semmiről...Csak éppen azon gondolkozik, hogy mikor ugorjon le az egójáról az IQ-jára.-Sandítottam Adamre, aki csak felhúzta az orrát.

-Tudod "törpekirálylány"-azt a bizonyos Tobi-féle jelzőt iszonyatos gúnnyal szűrte a fogai között.-Az IQ-m nincs is olyan messze az egómtól, szóval nem esnék nagyot.-Jelent meg egy gúnyos mosoly a szája sarkában.Még mielőtt bármit is válaszolhattam volna kicsöngettek.Ez épp jókor jött.A könyvemet gyorsan a táskámba dobva felnyaláboltam azt, és a valószínűleg kihült kávém társaságában megindultam az ajtó felé.Szóval tényleg ilyen lenne Ő valójában??!!Nehezemre esett elhinni, hogy a tegnap történtek utánn így bánik velem.De hát Cor.Mit is vártál?!Korholtam le magam.Nem akartam vele összefutni, szóval az első női mosdóba besoroltam, és becsöngetésig ott is maradtam.Bíztam benne, hogy a mai nap során, már nem kell vele találkoznom, és ez be is jött...Egészen az ebédszünetig.Mivel egy falat se ment volna le a torkomon, ezért inkább az ebédlő helyett az udvart vettem célba, és kerestem magmanak egy eldugott kis helyet.Ott a pulcsim kapucniát a fejembe húztam, és a falnak dőltem.Egész nap Adamen kattogott a fejem.Bármennyire is próbáltam tagadni, rettentöen elvarázsolt tegnap.Az illata...a lágy hangja...az a kellemes bizsergető érzés, amikor vele voltam...amikor magához húzott a kanapén...Újra érezni akartam a lehelletét a bőrömön...Hallani akartam a szíve dobogását...De nem! Ezekre még gondolnom se sabad...Hisz nem szabad.Nem álltathatom magam ilyen ostobaságokkal.Méghogy egy vámpír és egy vadász??!!
Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.Nem tudtam tovább ezen agyalni, mert lépések zaját hozta felém a szél, ami időközben feltámadt.Aztán Adam jelent meg pár lépéssel előttem.Én megrázkódtam egy kicsit, mert most utdatosult csak bennem ,hogy mien hideg van.Hát igen...Lehet, hogy vámpírból vagyok, de csak félig, és az időjárás kifog rajtam is.Adam csak némán állt, és engem figyelt.Pár pillanatig álltam a tekintetét, majd lehajtva a fejem a cipőmet kezdtem el tanlmányozni.

-Mit akarsz?-Tettem fel a kérdést, ami jelen pillanatban a leginkább foglalkoztatott.

-Miért mentettél meg?-Tette fel ridegen a kérdést.

-Ez miért olyan fontos?-Fordítottam felé egy picit a fejem.

-Mert csak.-Adta meg az értelmes választ, és továbbra is ridegen és elszántan engem figyelt.

-Nem akarok erről beszélni.-Lőktem el magam a faltól, majd megindultam volna befelé, de megragadta csuklóm, és maga felé fordított.

-Kérlek.-Vette elő a tegnapi kedves, és lágy hangnemet, és a gúny helyét is a kíváncsiság váltotta fel a szemeiben.

-Áhh szóval mostmár nem bunkózol?Minek köszönhetjük a hírtelen hangulatingadozásait Mr. Blackwood?Csak nem túlságosan beverte tegnap a fejét?-Kérdeztem dühösen.Nem értettem, hog akkor most mi is ez az egész.

-Mindegy...Haggyuk...-Mondta ingerülten, majd elengedve a csuklóm elviharzott mellettem, és bevágtatott a suliépületbe.Én csak ledermedve álltam.Most mi van?Tényleg ilyen nehéz lenne kiigazodni ezen a srácon?Aztán megszólalt a csengő.Nekem valahogy most se türelmem, se erőm nem lett volna a törihez, úgyhogy úgy gondoltam ,hgy azt ma kivételesen kihagyom.Visszamentem hát az előző helyemre, és ismét nekidőltem a falnak.A sírás kerülgetett, de próbáltam visszafojtani.Lassan lecsúsztam a földre, a lábaimat felhúztam és átkaroltam a kezeimmel, majd ráhajtottam a fejem.Miért vonzom én a  bajt???Miért kell minden rossznak velem megtörténnie?A szüleim...a  vámpírság és akkor még Adam is?Annyira szükségem lett volna most Zane-re.Annyira szükségem lett volna arra, hogy itt legyen velem, és ha nem is tudott volna segíteni leglább végighallgatott volna, és kisírhattam volna magamat a vállán.Ezen gondolatok közebe felé folyt végig az első könnycsepp az arcomon.Már nem bírtam visszatartani, győzedelmeskedett felettem.

-Hát végre sikerül rádlelnem.-Halottam meg egy ismerős hangot, amit soha az életben nem akartam hallani.

-Derek.-Töröltem le a könnyeimet.-Te meg hogy kerülsz ide?És egyáltalán hogy találtál rám?-Néztem rá leplezetlen undorral.

-Most meg mégis miért haraszol rám kicsilány?-Nézett rám értetlenül.Remek...Ma már mindenki a magasságommal basztat?

-Szerinted??Még a nemlétező életemet is elcseszted!-Kiabáltam rá dühösen.-Elvetted tőle a normális, vagy legalább arra hasonlító élet lehetőségét is...Csak nyigodtan le akartam élni az életem, erre jöttél te, akinek ezt köszönhetem-Mutattam az időközben előbújó szemfogaimra.-, és még megkérdezed, hogy miért haragszom rád?

-Ácsi kicsilány.Azokat ne nekem köszönd, hanem a kedves édesapádnak.Nekem max annyi közöm van hozzájuk, hogy a vérem előhívta az érzékeidet, és az ösztöneidet.

-Ezt mégi hogy érted?-Néztem rá lesokkolva.-Hogy érted, hogy az apámnak??Te...Te tudod, hogy ki az apám?-Kerekedtek el a szemeim.

-Hmm.Szóval Darren nem avatott be.-Gondolkozott el.

-Mégis mibe?Derek mi az, amit mindenki titkol előlem?-Néztem rá elkeseredetten.Ő csak mosolyogva állt előttem, és az arcomat fürkészte.Látszólag jót mulatott az ardkifejezésemen.-Szólalj már meg az istenit.-Förmedtem rá dühösen.

-Sajnálom, de a Darren nem mondta el, akkor nekem sincs jogom közölni veled.

-És mégis mikor érdekelt téged, hogy mihez van jogod, vagy mihez nem?Ahoz talán volt jogod, hogy ezt tedd velem?És igen, mielőtt megszólalnál hallottam amit az előbb mondtál ,de pont ahogy mondtad, ha felelős is vagy a dolgokért, akkor annyiban, hogy előhyvtad a képességeimet.Ha te nem teszed, akkor mos valószínűleg Zane-el ülhetnék egy kis kávéházban vagy valahol a kávémat szürcsölgetve, és tervezgethetném a normális életemet.-Törtek elő ismét a könneim.

-Alkut ajánlok.-Mondta nyugodtan Derek.-Ha velem jössz, és az én oldalamon harcolsz tovább, akkor elmondok mindent.

-És ha nem?

-Akkor sajnos Darrenben kell bíznod, hogy mindent elmond.

-Én bízom darrenben!-Jelentettem ki hatozottan.-És ne is álmodj róla, hogy a te oldaladra állok.

-Bíztam benne, hogy nem így lesz.-Mondta a fejét csóválva.-De remélem azt tudod, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot.-Jelentetteki, majd rám vicsorított kivillantva hófehér szemfogait.Én ilyedtemben ledermedtem, de aztán sikerült összeszednem magam, gyorsan felugrottam ,és őrül iramban kezdtem futni.Tudtam, hogy Derek itt nem bántana, de még a végén magával hurcolna vagy mittudomén.A könnyeim még mindíg nem álltak el.Már csak pár lépésre voltam a kétszárnyas ajtótol ,amkor meghallottam Derek nevetését valahonnan a távolból.Már tudtam, hogy biztonságban vagyok, mégse tudtam lenyugdni, és megállni sem.Csak rohantam tovább.Vagyis rohantam volna, ha az ajtóban nem ütközök bele valakibe.Nagy nehezen sikerült megtartanom az egyensúlyomat, és próbáltam szemügyre venni az "akadályomat".Adam magasodott előttem.

-Te meg mégis mit csinálsz?Már kerestelek.A tanár küldött, hogy nézzem meg merre jársz.-Mondt.Én nem foglalkoztam a hangjában bujkáló lekezeléssel és gúnnyal, csak a nyakába vetettem magam, és zokogva szorosan magamhoz öleltem.Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai, majd pár pillanat múlva el is ernyedtek, és Ő is átölelte a derekam.-Mi a baj?-Kérdezte némi kedvességgel a hangjában.Nem nagyon hallottam a kérdését, mivel sokkal jobban lefoglalt parfümjének kellemes illata, ami egyből megcsapta az orromat, és szívének nyugtató dobogása.-Halihó.-Próbálta meg lefejteni magáról a kezeimet, de én csak görcsösen szorítottam magamhoz.

-Kérlek ne engedj el.-Eredtek el ismét a könnyeim.A kezei megmerevedtek pr pillanatig a vállamon.

-Hogy mondtad?

-Kérlek...-Suttogtam nagyon halkan.-Kérlek ne engedj el.Csak most az egyszer...ne engedj el.-Néztem rá könnyes szemekkel, megtörten és esdeklően.Ő leengedte kezeit vállamról, és ismét derekamra téve őket húzott közelebb magához.Hálás voltam neki, hogy nem taszított el magától, és nem hagyott ott egyedül.Nem akartam még az Ő terhére is lenni, de most szükségem volt valakire.Valakire, akiben megbíom.Mert be kellett látnom, hogy a ma történtek után is megbízom benne.Talán jelen pillanatban csak benne.Mert hát Darren...ha igaz amit Derek mondott...akkor Darren tudja...tudja, hogy ki az apám, és eddíg egy árva szót sem szólt róla.-Sajnálom.-Toltam el magamtól, de mivel a karjai közt biztonságban éreztem magma csak éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.-Én...én nem akartam még a te terhedre is lenni, csak...csak...-Nem tdtam befejezni a mondatot, mert a hangom elcsuklott az ismét feltörni készülő sírás miatt.

-Nah gyere...Lépjünk le innem.-Ragadta meg a kezem Adam, majd kivezetett a az ajtón a parkoló felé.Ott megálltunk egy fekete audi mellett.Kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót.

-De...hát az én kocsim?-Néztem rá értetlenül.

-Majd holnap hazaviszed.-Ültetett be a kocsiba, majd becsukta az ajtót, és átsazzézva a másik oldalra Ő is beült.

-És akkor holnap reggel mégis hogy jutok be a suliba?-Törölgettem szipogva a szemeim.

-Majd megoldjuk.-Eresztett meg felém egy féloldalas mosolyt, majd gázt adott és már indultunk is.Kábé 10 perc után egy ismerős környékre értünk, majd leparkolt egy ház elé...Mégpedig az Ő házuk elé...

Nos hát ennyi lett volna mára.Kövi rész vasárnapig nem várható.És akkorra tervezem a másik sztorim fijtatását is.:D Addíg is legyetek rosszak: Lexa <3

5.rész

Ééééés itt is a kövi rész.:DEzt megjutalmazhatnátok pár komival, ugyanis jelen pillanatban is a könyveim felett kéne görnyednem tanulva a holnapi versenyre, de én nem teszem, mert inkább nektek hozom a kövi részt.:DHát nem tudom, hogy mien hosszú lesz, de nem szándékozom rövidre írni.:DÍrom amíg bírom.De egy előnye van a versenynek is...Tegnap csak három órán kellett bennlenni suliban, ma egyáltalán nem, és holnap se mivel hát holnap lesz a verseny.:D Ma sikeresen beszereztem a cipőmet is szalagavatóra, úgyhogy büszke vok magamra :D Nah de kezdem is a részt.

 " A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz! "

5.rész-El kellett volna mennem onnan,de nem tudtam.-

Én egy szempillantás alatt a volán mögött termettem.Gázt adtam, és már el is indultunk magunk mögött hagyva az erdőt.

-Jól vagy?-Néztem a mellettem szenvedő srácra egy pillanati, majd visszafordultam a volán felé.

-A körülményekhez képest igen.-Válaszolta halkan.-És te?-Érdeklődött most Ő az állapotom felől.

-Tűrhetően.-Válaszoltam, hisz a sebeim még mindíg nem gyógyultak meg teljesen.Most az egyszer elátkoztam, hogy nem vagyok teljes vámpír.Ezután csend telepedett a kocsira.Zavaró csend.Éreztem, hogy kérdezne, csak nem mer.Nem is feltétlenül mert félt tőlem, hanem mert nem hitte hogy válaszolni fogok majd.Legalábbis én így éreztem.Aztán végül elszánta magát.

-Mi a neved?-Fordította felém fájdalomtól eltorzult arcát.

-Az igazi, vagy a jelenlegi?-Nevettem fel halkan.Ő egy pár pillanatig elgondolkodott.

-Is is?-Válaszolta halkan.

-Nos hát akkor...Cornélia néven láttam meg a napvilágot, de mostanság Alexandra néven futok...-Mondtam az igazat.Hogy miért nem hazudtam neki?Magam sem tudom.Mert hát valljuk be nem a leghelyesebb lépés volt közölnöm egy vadásszal a nevem, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva bíztam benne.-És téged hogy hívnak?

-Adam vagyok.-Árulta el Ő is a nevét., aztán megúsztam a további kérdezősködést, mert Adam elájult.Na remek.Most mit kezdjek vele?Haza mégsem vihetem, és azt sem tudom, hogy Ő hol lakik...Ekkor valaki előtünk termett az úton.Én ijedten kaptam félre a kormány, aminek következtében majdnem az árokban kötöttünk ki.De végül sikerült az úton tartanom a kocsit.Adam továbbra is eszméletlenül ült az anyósülésen.Gyorsan kipattantam megnézni, hogy nem esett-e baja az öngyilkosjelöltünknek.körbenéztem, de sehol nem láttam az idegent.Aztán valaki a vállamra tette a kezét.Ilyedtemben ugrottam egyet, majd gyorsan hátrafordultam megnézni, hogy ki is az illető.Darren állt mögöttem.

-Istenem a szívbajt hozztad rám.-Mondtam, amint ki tudtam nyögni egy értelmes szót is.

-Sajnálom.-Mentegetőzött feltartott kezekkel.

-Jól vagy?-Néztem végig rajta, de a gyűrött és néhol elszakadt ruháján kívül semmi nem utalt arra, hogy nemrég egy éjjvámpírral harcolt volna.

-Igen.-Mosolyodott el az aggódó fejem láttán.

-Mi történt?-Kérdeztem.

-Semmi.Elintéztem.-Adta meg a szűkszavú választ.

-Annyira sajnálom.-Hajtottam le a fejem bűnbánóan.

-Mégis mit?-Nézett rám értetlenül.

-Hogy szégyent hoztam rád...Hogy nem vagyok elég erős...Hogy neked kellett megmentened, holott ígyis elég gondot okozok neked.-Hadartam még mindíg lehajtott fejjel

-Jajj Cor.Nem hoztál rám szégyent.Sőt.Büszke vagyok rád.Megmentettél egy életet.És hogy nem vagy elég erős???Ilyen az eszedbe se jusson.Még csak néhány hónapja tartozol közénk, mégis nagyon gyorsan fejlődsz és erősebb vagy, mint más újszülött.És egyáltalán nem okozol nekem gondot.Örülök, hogy itt vagy velem.-Mosolygott rám bátorítóan.Én nem bírtam tűrtőztetni magam, és a nyakába ugrottam.Szorosan öleltem magamhoz.Tényleg olyan volt Ő számomra mint egy apa, akire mindíg számíthatok, aki mindent megad nekem.Hírtelen érte a "támadásom", de a kezdeti "sokk" után Ő is a derakam köré fonta karjait.

-Én is örülök, hogy itt lehetek.-Húzódtam el tőle mosolyogva.-Mihez kezdjünk Adammel?-Néztem a kocsiban lévő srácra, majd Darrenre.

-Kivel?-Kérdezett vissza Darren.

-Adammel...A vadásszal...-Sandán Darrenre pillantottam, aki egy kicsit elkomorult, majd rendezte vonásait, és az anyósüléshez sétált.Kinyitotta az ajtót, és behajolt rajta.Megijedtem, hogy mihez fog kezdeni Adammel.Mert hát Ő mégis csak egy vadász.És bár Darren a világ legjobbfej vámpírja, a vadászok mégis csak az ellenségeink...Megnyugodtam, amikor a kezét a nyakára tette, pár másodpercig otthagyta, majd elengedte, és visszatért mellém.

-Rendben lesz.Pár napig biztos fájdalmai lesznek, de azon kívül nem lesz baja.A vadászok gyorsan regenerálódnak.-Mosolygott rám bíztatóan.-Gyere ültessük át hátra.Ott kényelmesebben elfér.-Mondta, majd ismét megindult az anyósülés felöli ajtó felé.És szorosan a nyomában voltam, majd óvatosan beraktuk hátra.Jobb lenne, ha te is hátra ülnél.Pihenned kell, és ott neked is nagybb helyed lesz.Majd én vezetek.-Hálásan néztem rá, hisz az adrnalinszintem kezdtt visszaállni a rendes helyére, aminek következtében egyre jobban éreztem a fáradtságot.Szóval bepattantam én is hátra, Darren pedig helyet foglalt a volán mögött, és már indultunk is.Hazafelé vettük az irányt.Én meglepődtem.Darren nem fél attól, hogy Adam esetleg elmondja majd, hogy merre is lakunk?De ő csak nyugodtan ezetett, és közben halkan dudorászott.Én fáradtan döntöttem hátra a fejem az ülésen.Pár kilóméter után az egyik kanyarban Adam eldőlt oldalra és a feje a vállamon landolt.Egy pillanatra megfeszültek az izmaim, hisz a vérének az illata kábító volt, de aztán sikerült uralkodnom magamon.Most először mértem végig tüzetesebben.Egész helyes srác volt azt meg kell hagyni.A ruhái-már persze ami megmaradt belőlük-márkásak voltak.Alul egy fekete csőfarmer maradványait véltem felfedezni, lábán egy fekete adidas cipővel, felül pedig egy szintén fekete adidas kabát.Arcát mogyoróbarna incsek keretezték.Nem volt több időm gyönyörködni benne, mivel megérkeztünk.Darren leparkolt  ház előtt, majd bevittük Adamet a házba, és lefektettük a kanapére.Darren megint megmérte a pulzusát, majd a homlokára tette a kezét.

-Láza van.Hoznál egy kis hideg vizet és egy törölközöt?-Nézett rám.Én gyorsan kerestem egy lavort, engedtem bele hidegvizet, majd a kezemre akasztottam egy törcsit, és visszamentem a nappaliba.Darren belemrtotta a törcsit a ízbe, és Adam homlokára tette.-Így ni.Ez leljebb viszi remélhetőleg a lázát.Ittmaradnál vele?-Fordult felém.-Keresek valami krémet a sebeire.

-Persze.-Mondtam, majd letérdeltem Adam mellé a szőnyegre.

-Ha úgy érzed, hogy meleg a törölköző, akkor áztasd be ismét.-Mondta, majd ott is hagyott minket.Én óvtosan efejtettem Adamről a kabátját és a cipőjét.Tényleg nagyon forró volt.Óvatosan a feje alá tettem egy párnát, majd kicseréltem a borogatást, ezután pedig csak csendben figyeltem minden egyes rezdülését.LEhet valakiért aggódni, akit nem is ismersz?Tettem fel magamnak a kérdést.Mert igen!Kifejezetten aggódtam Adam miatt.Csendben hallgattam szívének dobogását, és egyenletes szuszogását, amikor mocorogni kezdett.

-Hol vagyok?-Nyöszörögte csukott szemekkel, majd a fejéhez emelte a kezét és nemes egyszerűséggel lesöpörte róla a törcsit.

-Nyugi...Csak nálunk.-Válaszoltam a kérdésére.-Ezt pedig szépen otthagyjuk.-Tettem vissza a borogatást a homlokára.

-De én nem akarom.Hideg.-Mondta, majd egy édes grimasz kíséretében ismét levette homlokáról.

-Adam kérlek.Az a jó, ha hideg.Lázad van.-Adtam a tudtára a tényeket.

-De nagyon hideg.És nekem nagyon melegem van.-Tényleg olyan volt mint egy kis ovis.Egy édes, hisztis kis ovis.

-Hát jó.Ha levesszük a pulcsid akkor visszatehetem a bodogatást?-Kérdeztem tőle kedvesen.-Akkor nem lesz olyan meleged, és a törölközö is tovább hüti tovább a kobakod.

-Muszály?

-Igen muszály!-Jelentettem ki határozottan.Tényleg kezdtem úgy érezni, hogy Ő egy ovodás ,én pedig az ovonéni vagyok.

-Hát jó.-Adta be a derekát, majd lehúzta pulcsija cipzárját, de leráncigálni már nem volt ereje.Segítettem neki levenni, majd a borodatást ismét a vízbe mártottam, kicsavartam ,majd elhelyeztem a homlokán.A szemei még mindíg csukva voltak, szóval kedvemre tanulmányozhattam tovább az arcát.Aztán eszembe jutott valami.

-Adam?-Kérdeztem halkan, mert nem voltam benne biztos, hogy még ébren van.

-Hmm.-Nyöszörögte álmosan és erőtlenül, majd az erőtlenségét megcáfolva határozottan megragadta a karom, és maga mellé húzott a kanapéra, és egyik kezét átvetette a derekamon.Egy pillanatra még a maradék vérem is megfagyott az ereimben.A szívem olyan vad kalimpálásba kezdett, hogy azthittem kiszakad a helyéről.Nyeltem egy nagyot, majd feltetem a kérdésem:

-Hol...hol...hol laksz?

-Miért fontos az?-Suttogta szinte ajkaimba.

-Mert...haza kell...vinnünk.Már...Biztosan keresnek...-Próbáltam magabiztosnak mtatkozni, de a angom el-el csuklott.

-Nem akarok hazamenni.Így pont megfelel most nekem.-mondta, majd még közelebb húzott magához.Biztos oltam benne, hogy nincs teljesen magánál, hisz valószínűleg akkor nem mondana ilyeneket, hanem fejvesztve menekülne a házból, és azonnal szólna a többi vadásznak.De bárhogy is próbálnám tagadni, jelen pillanatban nekem se volt ellenemre a helyzet.Parfümjének illata az orromon keresztül felkúszott egyenesen az agyamig, és ott vad tácba kezdett az idegszálaimon.Aztán ezt átvette annak a tudata, hogy ezt nem szabadna.Próbáltam kiszabadulni Adam karjai közül, de ez nem bizonyult sikeresnek.

-Adam kérlek engedj el.-Suttogtam halkan.

-De nem akarlak.Olyan jó illatod van.-Mormogta durcásan.

-Kérlek.-Próbáltam meg mégegyszer.

-De ugye ittmaradsz velem?

-Igen.

-Ígéred?

-Ígérem.

-Akkor jó.-Engedett el.Nagy nehezen sikerült felkászálódnom a kanapéról, majd elfoglaltam előbbi helyemet a szőnyegen.-Amúgy Kingdom Street 53-Mondta halkan.

-Hm?-Eszméltem fel hangjára.

-Ott lakok.-Suttogta.Pár pillanat múlva pedig sejtésem szerint elaludt.Erre egyenletes szuszogásából következtettem.Óvatosan levettem a borogatást a homlokáról, és kezemet rárakva megnéztem, hogy mennyire meleg.Már elég szépen lement a láza, de azért szükségesnek láttam még a hideg törölközöt.Így újra bevizeztem, és ismát elhelyeztem a fején.

-Meg is van.-Lépett be Darren a napaliba.-Történt valami amíg távol oltam?-Nézett rám sejtelmesen.

-Felébredt...-Mondtam egy kicsit elpirulva.-Megtudtam, hogy hol lakik.

-Rendben.Nos akkor ellátjuk a sebeit, és hazavisszük.-Mondta, majd letérdelt mellém.Kitisztítottuk a sebeit, majd bekentük a krémmel, amit Darren hozott.Nem volt éppen a legjobb illata, de amint láttam bevállt, mivel Adam sebei egy kicsit összehúzódtak.Értetlenkedésemet látva Darren így szólt:

-Ez egy régi családi recept.Gyógyfűvek és egy csepp vámpírvár keveréke.Segíti a sebek gyógyulását.

-De nem árt neki a vámpírvér?-Kérdeztem aggodalmaskodva.

-Nem.A vámpírvér magában nem ártalmas senkire.-Magyarázta meg.

-Akor jó.-Nyugodtam meg.

-Mi ez a nagy aggodalmaskodás?-Nézet rám sejtelmesen egy huncut mosoly kíséretében.

-Én nem aggodalmaskodok.-Vágtam rá egyből.-Csak...Csak...Nem akarom, hogy baja legyen...-Nem tudtam, hogy vághatnám ki magam a szitból.Aztán beugrott.-Akkor feleslegesen hagytam volna majdnem ott a fogam az erdőben.-Hazustam.Az az igazság, hogy én sem értettem, hogy mi ütött belém.

-Hát persze.-Mosolyodott el mégjobban.-Nos a legjobb lesz ,ha hazaisszük.Fáradt vagy, vagy vezetsz inkább te?-Nézett rám érdeklődve.

-Nem, nem vagyok fáradt.-Mondtam, majd kivittük Adamet a kocsihoz, és beültettük a hátsó ülésre.

-Akkor én ithhon is maradnék.Még el kell intéznem valamit.-Mondta elgondolkodva.

-Hát jó.Bár jobb lenne, ha velünk jönnél, de megoldom.-Mosolyogtam rá, majd bepattantam a volán mögé, és indítottam is.Bár nem régóta tartózkodom Los Angelesben a Kingdo Strassét kivételesen tudom hol van.Este hét volt, szóval az ucák forgalma nem volt nagy, de így is 20 perc kellett, hogy elérjek a kijelölt célg.Lassan halladtam végig az utcán, és a házszámokat lestem.Pár perc múlva meg is lett az 53-as.Leparkoltam a ház előtt.

-Nah vajon hogy juttatlak én be?-Néztem a nyugotan szuszogó srcra.

-aegy ucs a átörő aat.-Nyögte álmosan.

-Hogy mi?-Kérdeztem vissza, mivel egy szót sem értettem abból amit mondott.

-Van egy kulcs a lábtörlő alatt.-Próbálkozott meg vele mégegyszer, és mostmár sikerült neki érthetően elmondania.

-Az addíg tiszta sor.Nah de a szüleid gondolom nem éppen örülnének, ha egy vámpír hozna haza.-Forgattam meg a szeme.

-Ieek io.

-Nos ezt is megismételhetnéd érthetően.

-Nincsenek itthon.-Nyitotta ki a szemeit, és egyenesen az enyéimbe nézett.

-Az más.-Álltam a tekintetét.Majd kippattantam a kocsiból, és mivel még elég világos volt, ezért normál tempóban ,megkerültem azt, és kinyitottam ahátsó ajtót.Kisegítettem Adamet a kocsiból, majd az ajtó felé támogattam.Nem igazán beszéllt, és elég kába is volt még.

-Meg tudsz állni egyedül, amíg megkeresem a kulcsot?-Kérdeztem, amikor az ajtóhoz értünk.

-Azthiszem.-Mondta rekedtes hangon.

-Oké.Akkor most picit elengedlek.-Húztam ki óvtosan a karom a válla alól.Ő imbolygott egy kicsit, de végül sikerült talpon maradnia.Én gyorsan előkerítettem a kulcsot a lábtörlő alól, majd kinyitottam az ajtót.Besegítettem Adamet, majd a napaliba érve lesegítettem venni a kabátját, és a pulcsiját, majd Őt leültettem a kanapéra, Én pedig felakasztottam a ruháit a fogasra.

-Gyere.Felsegítelek a szobádba.-Nyújtottam felé a kezem.Ő nagy nehezen belém karolt, majd elindultunk egy irányb.Ő vezetett,Én csak támogattam, hogy össze ne csússzon.felmentünk egy lépcsőn, majd egy folyosóra értünk ki.A folyosón 3 ajtó volt.Ő a középső felé kormányozott minket.Kinyitva az ajtót egy tipikus fiúszoba tárult elénk.Kék falak fehér bútorokkal.A szekrények teliaggatva pószterekkel, az íróasztal teli mindenfélével a földön ruhák. Eltámolyogtunk az ágyig, amibe Ő rögtön bele is vetette magát és perceken belül már durmolt is.Ráterítettem a takarót, és jobbnak láttam el is hagyni a házat.Az ajtót visszazártam, a kulcsot pedig visszaraktam a lábtörlő alá.Nem épp a legeredetibb ötlet...Főleg nem egy vadsztól, de hát ez van...xDBepattantam a kcsimba, és hazának vettem az irányt.Egy kicsit még mindíg furcsa volt otthonomnak nevezni Darren házát, de hát lényegében már tényleg az otthonom lett.Hazaérve fáradtam dőltem le a kanapén, ahol nemrég még Adam feküdt.Az illata még mindíg megmaradt a bútoron.Mélyet szippantottam belőle, majd pár percig benntartottam a levegőt, és csak aztán fújtam ki.Kellemes borzongás futott végig a testemen.

-Hogym ent?-Csatlakozott hozzám Darren, majd leüllt az egyik bőrfotelbe.

-Jól.

-Nem volt semmi gubanc?

-Nem.Simán ment minden.Szerencsére nem volt otthon náluk senki.Felsegítettem a szobájába és jöttem is.-Mondtam elnyomva egy ásítást.

-Akkor jó.Jobb lenne ha te is lezuhanyoznál és lefeküdnél.

-Azt is fogom tenni.-Nyúltam el mégjobban a kanapén.-Azt is fogom tenni, amint lesz erőm felkelni.-Mondtam fáradtan.
-Nekem még el kell mennem egy kicsit.Ugye nem baj?
-Dehogy is.Miattam nem kell aggídnod., és a programjaidat sem lemondani.Elleszek én.-Mondtam, majd egy akkorát ásítottam, hogy egy egész elefánt belefért volna a számba.
-Akkor jó.-Mosolyodott el.-Jóéjt, és szép álmokat.-Nyomott egy cuppanóst, majd el is suhant.A következő emlékem, hogy reggel a telefon csörgésére ébredtem.Kómásan kezdtem el kotorászni utána.Nagy nehezen sikerült megtalálnom és csukott szemmel, meg se nézva, hogy ki keres vettem fel.
-Igen?-Szóltam bele.
-Szia Cor.Darren vagyok.Csak azért hívtalak, mert tegnap nem értem haza, és valószínűleg ma sem fogok.Ugye elleszel egyedül?-A hangja izgatottan csengett.
-Persze.-Ásítottam bele a telefonba.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy most ébredtél fel??-Kérdezte hitetlenkedve.
-Öhmm...De??!!
-Szivem el fogsz késni.-Dorgált meg.Mi?Szivem??Eddíg a becézgetős dolog a Cor-ig jutott, mostmeg szivem?Nem mondm azt, hogy nem esett jól, de fura volt, tekitve, hogy nem nagyon szoott senki így hívni.
-Mennyi az iső?-Jőtt az újabb ásítási roham.
-Fél nyolc.
-Hogy mennyi??Basszus.Akkor le is raklak, ha más nincs, mert még a végén tényleg elkések.
-Nem.Nincs más.Csak szólni akartam, hogy nem érek haza.
-Rendben.Akkor szia.És vigyázz magadra akárhol is vagy.-Mosolyogtam bele álmosan a telefonba.Igen, nem tudtam, hogy hol van...Általában sose tudtam, hogy hol van ha éppen nincs otthon, de nem is kérdezősködtem.Hálás voltam neki azért, amit értem tett és tesz, és nem éreztem úgy, hogy be kéne számolnia róla, hogy mikor kivel és mit csinál...
-Rendeben.Te is.Szia.És jó tanulást.-Köszönt el Ő is, majd eraktuk a telefont.Én gyorsan beszaladtam a fürdőbe, sietősen megmosakodtam, mjd irány a szobám, valami tűrhető ruha. és rohantam is a kocsimhoz.A suli felé berohantam még egy kis kávéházba, mert a reggeli kávém nélkül egész nap elviselhetetlen vagyok.Mikor ezzel is megvolta, visszapattantam a kocsiba, és 5 perc múlva már a suliban is voltam.Ránéztem a telefonom órájára, mai 07:59-et mutatott.Na remek.Elkések.Amint ezt végiggondoltam meg is hallottam a csengő jellegzetes hangját.Rohanva indultam meg a nagy kétszárnyas bejárati ajtó felé, kávéma az egyik kezemben, táskámat pedig a vállamon egyensúlyozva, míg a másik kezemben az órarendemet tartottam, és próbáltam megnézni, hogy mi lesz a mai első órám.Nagy nehezen kibogoztam az írást.Kémia...Remek...Bár mindíg is jó voltam belőle, sose szerettem ezt az órát.Meglestem továbbá, hogy a 305-ös teremben lesz.Naremek.Az vajon meik?Ezen gondolkozva rohantam végig a folyosón, amikor valamibe vagy valakibe beleütköztem.A kávémat szerencsére sikerült megtartanom, viszont a táskám a földön landolt.
-Upsz.Bocsika.-Mentegetőzött.
-Semmi gond.Az én hibám is volt.-Néztem bele Ben kék szemeibe.Amikor rájött, hogy én vagyok egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Áhh Alex te vagy az?Csak nem lógunk kisasszony?-Huzta fel szemöldökét.
-Azthiszem ezt én is kérdezhetném.
-Jogos.
-Amúgy meg nem.Csak kicsit elaludtam és hát mostmeg nem a 305-öst kergetem, de jól elbúj előlem a kis szemét.
-Jobbra a második ajtó.Ne haragudj, hogy nem kísérlek el, de mivel épp arról az óráról lógok, nem lenne jó ötlet arrafelé mászkálnom.-Huncut mosoly jelent meg a szája sarkában.
-Köszönöm.-Köszöntem meg neki, majd szaladtam is tovább.Nagynehezen csak meglett az a bizonyos 305-ös terem, és én levegő után kapkodva kopogtattam be.
-Tessék.-Hallottam meg egy férfihangot.
-Elnézést a késésért...Csak elaludtam...-Lihegtem még mindíg.-Én Alexandra Sommers vagyok...Az új tanuló.-Mutatkoztam be illedelmesen.
-Hát akkor üdvözlünk Alexandra.Én Mr.Shane vagyok.Az osztály nagyrészét pedig gondolom már ismered.-Mosolygott a tanár.-Kérem foglaljon helyet ott hátul Mr.Blackwood mellett.-Mutatott a leghátsó pad felé, tekintetemmel végigkövettem a mozdulatát, majd továbbvezetve a pillantásom a lélegzetem is elakadt...
Adam ült abban a bizonyos padban...Vagyi hát...Feküdt.A könyveit a feje alá stócolva feküdt.Biztos voltam benne, hogy alszik.Ez a Tanárrnak vagy nem tűnt fel, vagy csak nem szólt neki.De ez vlt most a legkissebb gondom.Na Cor?! Most mit csinálsz??El kellett volna mennem onnan,de nem tudtam.Egyrész, mert érdekes lett volna, hogy alig érkezésem után rohanok is ki a teremből, bár ezt megmagyarázhattam volna egy egyszerű rosszulléttel is...de akkor is ott volt még a másik ok.Hogy látni akartam gyönyörű barna szemeit, és azt a hamiskás mosolyt ami a szája sarkában rejtözik.Érezni akartam finom illatát, és hallani édel, lágy dallamos hangját.Így hát lassú léptekkel megindultam a leghátsó pad felé.Halka ültem le, nehog felébresszem, mert kitudja hogyan reagálna a dolgokra.Egészen addíg nem is volt baj, míg véletlenül le nem ejtettem az egyik könyvem, amit épp a táskámból halásztam ki.
, és az hangos koppanással földet nem ért.
-Mi a...Emelte fel Adam fáradtan a fejét, majd amikor észrevett csak elkerekedett szemekkel nézett rám.-Te meg, hogy kerülsz ide?-Kérdezte.A hangja már nem csengett olyan kedvesen és dallamosan mint tegnap.Csupán csak gúnyt, és undort éreztem ki belőle...

Hááát eddíg jutottam.:DSzorítsatok nekem a verseny miatt.Köszcsipuszcsi.
Love: Lexa. <3

4.rész.

Hát meg is hoztam a kövit.Tudomtudomtudom, a másikhoz még nem érkezett meg a beígért rész, de most valahogy olyasfajta késztetéseim vannak, hogy ide írkáljak egy kicsit.:D A kövihez lehet, hogy szerdáig nem is lesz rész, mert a holnap holnaputánom valószínűleg tanulással fog telni.És ezt drága jó ostálytársnémnak köszönjétek...xD Neki köszönhetem, hogy szerdán mehetek versenyre (bár nem rossz azt nézve, hogy egy nap suli nélkül, de akkoris).Nah de nem untatlak titeket a magánéletem zűrös történeteivel, inkább itt a rész.

"Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam."



4.rész-A mai napon ért véget az életem, és úgyanakkor ma is születtem újá...-

Ekkor esett le, hogy mit is tartok éppen a kezemben..Hogy mi is az a bizonyos piros folyadék a pohárban...hogy mit is iszok éppen.Ez pedig nem volt más mint VÉR!!!!Undorodva fogtam fel, hogy éppen vért iszom, és, hogy mikor ez tudatosult bennem nem volt erőm elvenni a poharat a számtól, hogy minden egyes eddíg ledöntött kortyot visszahányhassak. Helyette mohón tovább pusztítottam a pohár tartalmát, mitha csak málnaszörp lenne. Darren észrevette a szememben bújkáló undort, és eggyüttérzöen pislogott rám.

-Tudom, hogy ezt nehéz felfogni, de el kell fogadnod.-Monda halkan.Én csak hatalmas szemekkel pislogtam rá, és letettem a kiürített poharat a szekrényre.Nem szóltam semmit...Nem tudtam megszólalni.Egyszerűen sok volt nekem ez az egész.-Folytassam, vagy szeretnél egy kicsit pihenni és emészteni a dolgokat.-Kérdezte Darren.

-Kérem folytassa.-Mondtam annyira halkan, hogy félő volt, hogy meg sem hallja, de ő csak egy aprót bólintott és folytatta tovább.

-Rendben.De kérlek tegezz.Nem vagyok én olyan öreg.-Sandított rám egy apró mosoly kíséretében.Ezen nekem is el kellett mosolyodnom.Vajon hány éves is lehet?Nem tudtam megállni, meg kellett kérdeznem.

-Pontosan hány éves?-Tettem fel kérdésem.

-Tudod most  beszéltük meg, hogy tegezel.-Mosolygott felém.

-Oké oké bocsánat.Bár ha úgy vesszük nem beszéltük meg...csak te felajánlottad.-Mosolyogtam rá.Furcsamód olyan érzést váltott ki belőlem ez az ember, mintha már régóta ismerném.Mintha mindíg is az életem része lett volna.Olyan biztonságérzetem volt mellette, amilyen talán még Zane mellet sem volt soha.-De jó.Akkor hány éves vagy?-Tettem fel újra a kérdést.

-Két hónap múlva leszek 153.-mondta büszkén.Én csak néztem mint Rozi a moziban.Tekintélyes kor mit ne mondjak...

-Akkor tényleg nem vagy olyan öreg.-Mondtam halál komolyan, de azért a mosoly ott búlykált a szám sarkában, és elő is tört, amint Darren felnevetett a mondatomon.

-És te hány éves vagy?-Kérdezte meg mos  a koromat.

-Milyen nap is van?-Néztem rá kíváncsian, hisz fogalmam se volt, hogy meddíg lehettem eszméletlen.

-Péntek.-Mondta.

-Akkor három napja töltöttem be a 18-at.-Válaszoltam büszkén, bár ez a kor eltörpült az Ő 153 éve mellett.Aztán leesett valami.-Hogy mi???Péntek?3 napig eszméletlen voltam????De...akkor...nekem vissza kell mennem az árvaházba.-Jelentettem ki, majd ki akartam pattanni az ágból ,de Darren gyengéden visszatolt.

-Sajnálom de ez attól tartok nem lehetséges..-Mondta ki szomorúan azt az egy mondatot, amivel engem teljesen megsemmisített.Mi az, hogy nem mehetek vissza?De hát miért nem?

-De...de hát miért??-Habogtam, miközben elernyedve rogytam vissza az ágyra.

-mint már említettem Te is vámpír lettél.-Sandított rám, amiből arra következtettem, hogy valamit titkol.-És mint újszülöttnek, még nem teljesen fejlődtek ki a képességeid, és nem is tudod kontrollálni a tetteidet.

-Szóvla ez azt jelenti, hogy lényegében én most el lettem rabolva?-Néztem rá megrökönyödve.

-Erről szó sincs.Szabad ember vagy.Én csak segíteni szeretnék neked, ezt meg kell értened.Csak rajtad áll, hogy hogyan lesz tovább.Visszamehetsz, az árvaházba vállalva, hogy kárt teszel másokban esetleg önmagadban.De...itt is maradhatnál...velem...-Nézett a szemeimbe.Olyan érzésem volt, mintha kicsit tartana a válaszomtól.Mintha félne attól, hogy rendezek egy hisztirohamot, majd kirohanok és meg sem állok az árvaházig.Én pedig össze voltam zarodva.Kicsit torlódtak bennem az információ.Nem tudtam mit kéne tennem.Mert hát...vagy visszamegyek az árvaházba és esetlegesen tényleg kárt teszek valakiben, vagy ittmaradok egy idegennel, akiről nem tudok szinte semmit....Melyik is lenne a jó döntés?-Most hagylak gondolkodni mert hát..valljuk be nem egy egyszerű döntés.-Mosolygott rám halványan.-Ha sikerült dűlőre jutnod, vagy valamire szükséged van esetleg csak kérdezni akarsz, a dolgozószobában megtalálsz.-Mondta, majd mire felé fordítottam volna a fejem már el is tűnt.Én hosszú ideig rágódtam ezen az egészen.Nem tudom mennyi ideig ülhettem a szobában, de még mindíg nem tudtam, hogy mit is kéne csinálnom.Viszont azt tudtam, hogy van még néhány kérdés, amire választ szeretnék kapni, ezért kikecmeregtem az ágyból, azzal az elhatározással, hogy felkeresem a dolgozószobát.Igen ám...ha tudnám is hogy hol van...MErt Darren azt elfelejtette közölni.Igy hát kilépve az ajtón tanácstalanl néztem körbe.Percek óta ott ácsorogtam a folyosón, mire végül elindultam jobbra.Nem tudtam, hogy merre megyek, csak az ösztöneimre hagyatkoztam.

Nem tudom, hogy ez minek volt köszönhető, de éreztem, hogy jó irányba megyek.Végigmentem a folyosón, és egy ballkanyar után egy lépcsönél taléltam magam.Feltrappolram rajta, majd átvágtam az újabb folyosón, és megálltam egy tölgyfaajtó elött.Nem nagyon néztem körbe a házban, hisz most volt fontosabb dolgom is.Lassan a kilincsre tettem a kezem, és már épp készültem lenyomni azt, mikor eszembe jutott, hogy a kopogást nem kéne kihagyni...Azért a jómosort az árvaházban is megtanítják...Így hát nagy levegőt vettem és bekopogtam, remélve, hogy tényleg ez a dolgozószoba.

-Gyere csak.-Hallottam meg Darren hangját, majd végre lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába.Ezt a helységet nem lehetett figyelmen kívül hagyni.Egyből szembetűnt a falakat körülvevő roskadásig tömött könyvespolcok áradata, a mahagóni íróasztal és a két bőrfotel, amik az íróasztal előtt kaptak helyet.Az egész olyan volt, mintha egy kissebb könyvtárba csöppentem volna.-Foglalj helyet.-Mutatott Darren az egyik bőrfotelra, amibe én bele is huppantam.

-Csak lenne pár kérdésem, ha nem baj.-Néztem rá feszengve, hisz nem tudtam, hogy valóban hallani akarom-e a válaszokat.

- Persze, hogy nem.-Mosolygott rám bíztatóan, majd letette a könyvet amit éppen olvasott, és rám emelte tűzpiros szemeit.

-Hát voltaképpen ami a legjobban érdekel az az, hogy hol is vagyunk.-Tettem fel az első kérdést.

-Az egyik Los Angeles-i házamban.-Mondta nyugodtan.

-Hogy hol?Los Angeles?-Mindíg is el akartam ide jutni, de nem pont így...ÉS hát...Newm éppen a szomsédba nemtünk...De már mindegy...-Nah jó.Következő kérdés.Ha esetleg maradok akkor hogyna tovább?

-Először is megtanítalak az alap dolgokra, amiket vámpírként tudnod kell, és uralkodni magadon.Aztán-ha jól tudom mégy egy éved van középsuliból-azt befejeznéd, és utána irány a varázssuli.-Sorolta fel a terveit.

-Hogymi?Varázssuli?-Néztem rá ledöbbenve.

-Igen a varázssui.Nos tudod az egy iskola a magunkfajta varázslényeknek.Vámpíroknak, szellemeknek, boszorkányoknak ésatöbbiésatöbbi.-Mondta, én meg csak néztem ki a fejemből, mint aki megkukult.Tényleg kezdett soklenni ez a dolgog.De most csak is a kérdéseire öszpontosíthatok.A többit megtudom, ha esetleg maradok, am egyre valószínübbé vált a számomra, de ezt Darren még nem tudta...Ahogy én sem teljesen.Még mindíg összekuszálódva hevertek bennem a dolgok, de felkeltette az érdeklődésem a varázssulis dolog, meg hogy megtanít mindenre, és hogy így lenne valaki állandó az életemben.Persze ki tudja, hogy ezekután nem e hagyna Ő is magamra, mint ahogy már sokan mások tették előtte is.De most ezzel se makartam foglalkozni.

-Kövi.Mit titkolsz előlem?-Tettem fel nyiltan a kérdést, mert egyre több jelét adta annak, hogy van még valami, amit el akar mondani, csak nem tudja hogyan is tegye.Először meglepte kérdésem, de aztán rendezte vonűsait.

-Nem titkolok semmit...legfeljebb egykét informácíór későbbre hagyok.-Mondta.Én nem is firtattam tovább a dolgot, hisz végre sikerült elszánnom magam!

-Hát azt hiszem akkor már csak egy dolog van hátra.-Vágtam komoly képet.

-Éspedig?-Nézett rám érdeklődve.

-Döntöttem.-Néztem rá határozottan.Állta a tekintetem, bár valami furcsa ézelmet tükröztek szemei, amit nem sikerült felismernem.Eldöntöttem hát a dolgot.A mai napon ért véget az életem, és úgyanakkor ma is születtem újá.

-Kíváncsian várom, hogy mire jutottál.

-Maradok!...

Azóta, hogy eldöntöttem, hogy maradok másfél hónap telt el...És meg kell hagyni nem eseménytelenül.Jópár dolgot megtudtam a vámpírokról, és megtanltam kontrolálni magam.Többekközött megtudtam azt is, hogy a vámpírok sok sok évvel ezelőtt két fajjá váltak.Vannak az éjjvámpírok-olyanok mint Derek-akik nem igazán bírják a napfényt, ezért általában éjszaka vadásznak...EMBEREKRE!Szóval ők a rosszak!ÉS vannak a fényjárók-Azaz Darren-ék...És mostmár Én is.-akik nyugodtan mászkálhatnak nappal is, és csakis és kizárólag állatokkal táplálkoznak.Az is kiderült, hogy én nem váltam teljesen vámpírrá, de Darren azt mondta, hogy ezt majd a későbbiekben elmagyarázza, mert most van fontosabb dolgunk is, és én nem kérdezősködtem toább.De annyit hozzá kell tennem, hogy ez a nem teljes vámpírság annyiban előnyös, hogy ehetek rendes kaját is, és nincs szükségem annyir vérre, mint egy rendes vámpírnak...Sőt...Még a szívem is dobog.Tudomást szereztem még a VADÁSZOKRÓL is! Ők a vámpírok legnagyonn ellenségei, akik tekintet nélkül ölik a fényjárókat, és az éjjvámpírokat is, továbbá az összes olyan varázslényt, akik szerintük veszélyt jelentenek az emberekre.De a szerintük szón van a lényeg.Darren szerint túlságosan is elfogultak ahhoz, hogy észrevegyék, hogy sok dolog változott, és akik régen ellenségek voltak, mára talán szövetségesek is lehetnének.A vadászoknak is vannak képességeik, mivel ők egy, a boszorkányoktól levállt klán tagjai..Ezek a képességek sokrétűek, és egyénenként változóak.(Bár vannak úgyanolyan képességüek is)A vámpíroknak is vannak egyedi képességeik.Van aknél ez egyből jelentkezk, viszont van akinek sok éves gyötrelmes munka kell hozzá, hogy sikerüljön felfedeznie a sajátját.Az én képességem egyenlőre még nem mutatkozik.De sebaj.Van még időm...Az az egyedüli dolog, amim még van...A gyorsaságom nagyon sokat fejlődött.Már képes vagyok 100 km/órával futni.A kiélesedett érzékeimet is megtanultam használni.Aztán mikor már Darren úgy érezte, hogy kellő tudást szereztem elvitt a Fényjárók tanácsához.F.T. Ő csak így nevezte őket.Ők alaposan szemügyre vettek maguknak.Darren azt mondta, hogy muszály bemutatni a nekik, mert ők a Fényjárókna olyanok, mint az embereknek a királyok vagy az elnökök.Végül megengedték, hogy Darren mellett maradhassak.Darren közölte velük a terveit, hogy azt szeretné, hogy befejezzem a középsulit,majd utánna jöhet a varázssuli.Belementek,de kikötötték, hogy amint végeztem a középsulival megint el kell jönnöm hozzájuk, megbeszélni egy két dolgot.Fogalmam se volt, hogy mi lehet még amit ezen beszélni kell, de nem ellenkeztem.Aztán Darren beszélt még velük egy két dologról, és ez ennyiben is lett hagyva.Azóta ismét csak tanulgatok, és gyakorolok.Darren megtanított még arra, is, hogyan védjem meg magam...Vagyis küzdeni.Zane...Nos hát Zanet azóta kiengedték az árvaházból, és gyakran meglátogattam.Persze Ő erről nem tudott.Nem is bírtam volna ki, ha nem láthatom.Jelenleg egy kis étteremben dolgozik pincérként.

Aztán eljött az a nap is.Az első napom az új suliban.Perzse egy kis személyiségváltás után.A hajam fekete lett, ami elég érdekesen nézett ki a fehér bőröm miatt...xD A piros szemeim miatt barna kontaklencsét kellett viselnem, és új nevet és családi hátteret is kaptam, miszerint én Alexandra Sommers vagyok, és az apámmal, Darren Sommersel élek.Az anyukám belehalt a szülésbe.Darren tényleg olyan lett számomra, mint egy apa, és Ő is úgy kezelt, mintha a lánya lennék.

Nah de kanyarodjukn vissza ahoz a naphoz.Az első napomhoz az új gimiben.Elég elit gimi volt, de Darren megengedhette, mivel az is kiderüt, hogy az alatt a sok év alatt elég nagy vagyonra tett szert...:)Remegő gyomorral ültem be aznap reggel a Volvomba, amit szintén Darrentől kaptam.Mindíg is féltem az új helyetől és az új emberektől.A táskám az anyósülésre tettem, majd gázt adtam, és elindultam ujdonsült második otthonom felé.Nem volt túlságosan messze, én mégis lassan hajtottam, hogy minél később kelljen beérnem.Nem segített az a tény sem, hogy nem Darren keltett, a szokásos reggeli kávémma, mert sűrgős ügyben el kellett utaznia.Bármennyire is próbáltam húzni az időt(még egy biciklis néni is legyorsult a kisbolt előtt...xd)negyed óra múlva már a suli parkolójában voltam.Pár perc volt már csak becsengetésig, de nem is bántam ,mert így legalább nem kell elviselnem, hogy mindenki engem bámul, ahogy végigsazzézok az ismeretlen folyosókon.Lassan kiszálltam a kocsimból, és megindultam a bejárat felé.A folyosókon már csak egy két diák szálingózott, de amint meghallották a csengőt ők is eltűntek a termeik felé.Nagy nehezen sikerült megtlálnom az a helységet, amit kerestem.Az ajtón egy kis tábla fityegett a : Titkárság felirattal. Bekopogtam.

-Jöjjön csak.-Szólt ki egy kedves hang.Belépve az ajtón egy tágas helység fogadodd.A szobában két ember volt rajtam kívül.Egy idősebb hölgy az íroasztal mögött, és egy kb velem egyidős srác az egyik székben.

-Jónapot kívánok.Alexandra Sommers vagyok.Az új tanuló.-Mutatkoztam be.

-Áhh.Már vártuk magát.Kérem foglaljon helyet.-Mosolygott rám szelíden a nő.Én levágdtam a srác  mellé.-Az én nevem Megan .-Mutatkozott be a nő, majd felfogott egy köteg papírt és elém rakta.-Itt az órarended a házirend, és a fontosabb papírok.-Ezt a papírt pedig kérlek irasd alá majd a tanáraiddal, és a nap végén hozd vissza nekem.-Rakott le még egy papírt.-Mr. Tomson megmutatja hol találja a Matematika termet, ahol az első órája lesz.-Mutatott a mellettem ülő srácra, aki csak unottan nézett ki a fejéből.-Na de menjenek is, mert már így is becsöngettek.Miss Sommmers, ha bármiben segítség kell, akkor nyugodtan keressen fel.-Mondta, majd kitessékelt minket az jtón.

-Szia. Benjamin Thomson vagyok.De nyugodtam szólíts csak Bennek-Nyújtotta felém a srác a kezét.

-Én pedig Co..Azaz Alexandra Sommerts.-Basszusbasszusbasszus!!!Majdnem elszóltam magam.Bár a keresésemmel felhagytak a hatóságok, azért nem kéne benyögnöm, hogy én egy alapjáraton eltűnt személy vagyok...Kezet ráztunk, majd a srác alaposan végigmért.Én is jobban szemügyre vettem.Tipikusan "gazdagéslazavagyok" típús volt...Kék szem, fekete kócos haj, és márkás cuccok.Jó pasi volt mitagadás, de valahogy nekem nem jöttek be az ilyen típúsok.Egy potenciális leendő barátot viszont el tudtam képzelni a személyében.De majd eldől.Gondoltam magamban, majd megindultam Ben után.

-Nos hát akkor a mtek terem ugye?-Nézett rám.

-Igen.-Válaszoltam.Végigmentünk a folyosón, majd ball kanyar, aztán egy jobb, fel a lépcsőn egy emeletet, még egy jobbkanyar és ott is voltunk.Az úton túlestünk a szokásos sablonos bemutakozáson.Ő kérdezett az eddígi életemről, és én is érdeklődtem felőle.

-Hát kössz, hogy idevezettél.Nélküled tuti, hogy eltévedtem volna.-Mosolyogtam rá, majd a kilincsre tettek a kezem.

-Semmiség.És adok még egy tanácsot Msr. Lartennel kapcsolatban.Kicsit nyers a modora, de alapjáraton egy kedves nő.Ha látja, hogy igyekszel, nem lesz gond.Nah de nekem is mennem kéne, mert Mr. Clinton a tesitanár kinyír.Nem szereti a későket.-Intett egyet mosolyogva, majd elindult a lépcső felé, majd hírtelen hátrafordult.-Ebédelsz ma velem?Bemutatlak egy két embernek.-Kérdezte.

-Persze.-Válaszoltam.

-Okés.Akkor óra után itt tali, és megbeszéljük hogy legyen.Na szia.-Köszönt el, majd eltűnt a kanyarba.Én vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam.

-Bujjon be.-Mondta egy rideg női hang.remegő térdekkel léptem be a terembe.

-Jónapot.Alexandra Sommers vagyok.Új diák.-Mutatkoztam be, majd odaadtam neki a lapot, amit Megan adott.

-Üdvözlöm nálunk.Kérem mutatkozon be pár szóban, majd foglaljon helyet hátul a középső padban.-Darálta le, majd aláírta a lapom, amit vissza is adott, és szembefordított a többiekkel. Kb 20 szempár szegeződött rám hírtelen.Én kicsit megilletődve ladaráltam a bemutatkozást, majd Msr. Larten a hátsó pad felé irányított, ahol szerencsére nem ült seni, így nem kellett senkivel osztoznom.Az óra hamar eltelt.Igazából csak pont olyan résznél voltak az anyagban, amit én már az érvaházban megtanultam, szóval úgy gondoltam, hogy ezen a téren kicsit lazulgatok majd...xdKicsöngetés után lassan akolásztam, így én voltam az utolsó, aki elhagyta a termet. A többiek szerencsére nem igazán foglakoztak velem, így ezt is megúsztam.Az ajtón kilépve Ben már a falnak támaszkodva várt.Megbeszéltük, hogy a kövi órám dupla biosz, aztán egy töri, és jöhet az ebéd.Megvár a töriterem előtt, és megmutatja, hogy hol az ebédlő.Így is lett.Az a három óra hamar elszállt, és máris azon kaptam magam, hogy  Ben az ebédlő felé kormányoz.Ott leültünk egy népesebb asztalhoz és bemutatot pár mebernek.Névszerint Tomnak, és Davenek, a két legjobb haverjának, akik vel együtt a focicsapatot ékesítették. Mint kiderült Tom hátvád, Dave kapus, és Ben a csapatkapitány, és egyben csatár szerepét töltötték be.Megismertem még a focicsapat többi tagját is, de az ő nevük nem igazán maradt meg.Aztán ott volt még Elisabeth, Tombarátnője.Nos hát..Mit is lehetne róla elmondani...Egy tipikus plasztikszőke plázacica.Ez egyből leesett.Nem igazán volt szimpi, de ahogy levettem ő se számított rá, hogy őribarik leszünk.xDJelen volt még Liana és Briana, az ikrek.Ők elég jófejnek tűntekVelük talán még lehetünk barátok.Aztán ott volt még Christi, Brenda és Liam.Róluk nemsokat tudtam meg.Ismereteim addíg terjedtek, hogy Liam és brenda eggyel felettem jár, és Christivel együtt van a tesióránk.Ennek örültem, mivel a következő óra pont tesi volt, és így legalbb nem Bennek kell ismét elkalauzolnia.Aztán az ebédidő is letellt, és mindenki elindut a saját órájára, ahogy mi is Christivel.A tesiterem felé elég jól elbeszélgettünk.Nagyon jófej csaj, és tényleg el lehet vele beszélgetni, nem egy üresfejű barbiebaba mint Elisabeth.Mint kiderült a mai tesit megúsztam, tekintve, hogy nem volt nálam cucc, így 10 percel becsngetés után el is hagyhattam a tesitermet, hogy a suli épületét is.Tesi lett volna az utolsó órám.Bepattantam hát a kocsimba, és mivel még korán volt elindutam egy kis felfedezőútra.Amit meg is bántam,hisz szépen eltévedtem.Egy kis erdőnél jukadtam ki.Házak és emberek sehol.Na remek.Épp fordultam volna vissza, amikor zajt hallottam és rögtön utána, egy test csapódott a kocsim mellett magasodó fának. ,ajd megjelent még egy alak, és szélsebesen ottermett a fa mellett.Egyből leesett, hogy az a bizonyos illető nem ember.Kiszálltam a kocsiból.A kialakult érzékeimnek köszönhetően egyből levágtam, hogy a második személy egy vámpír...Méghozzá egy éjjvámpír.De hiszen nappal van.Futott át az agyamon.Aztán tovább füztem a gondolatot...Bár a fák elég magasak, és elég nagya lombkoronájuk, hogy eltakarják a napot.Gondolataimból a vámpír hangja ébresztett fel, aki felém kapta a fejét.Szeme vadul és tettrekészen izzott.

-Hmmm.Szóval egy rokon.Ugye nem az én kis zsákmányomra fáj a fogad?-Mosolygott rám negédesen, majd felkanalazta a földön elterül másik testet, ami egy kábé velem egyidős sráchoz tartozott, és keményen a fához nyomta.A srác már alig volt eszméleténél.Aztán elért hozzám a kicsorduló vérének az illata.

-Egy vadász?-Bukott ki belőlem a kérdés.

-Igen.A mai főfogás egy eltévedt vadászcsemetécske.-Nézett gúnyosan a srácra, ami a megmaradt erejével próbált védekezni,de nem nagyon ment neki.-Úgye nem rá fáj a fogad?Mert akkor hugica is szerepelni fog az étlapon.-Kacagott fel.Ez most nem 100-as vagy mivan??Tettem fel magamban a kérdést.Egy pillanatra lesokkoltam a dolgok miatt, majd visszanyerve tudatomat nekirontottam a vámpírnak.Hiába vadász az a bizonyos áldozat.Nem hagyhatom, hogy bárkit is bántson egy éjjvámpír.Hiszen többekközött ez a mi feladatunk.Nekünk fényjáróknak jutott az a megtiszteltetés, hogy harcba szálljukn ellenük.Egy határozott moszdulattal taszítottam egyet a vámpron, aki ennek következtében a szomszédos fa törszének ütközött, a srác pedig erőtlenül a földre rogyott.

-Szóval hugica ellenem fordul?Hiszem mindketten vámpírok vagyunk.Ez a szerencsétlen gyenge kis vadász pedig az ellenségünk.Hát akkor miért velem szívózol?-Nézett rám értetlenül.

-Szóval aztmondod, hogy nem vetted észre, hogy én nem vagyok éjjvámpír???-Néztem most rá én értetlenül.

-Áhh szóval hugica egy fényjáró.Hát ezért nem segített nekem kicsinálni vadászkát.-Bökött a srác felé, mjd hatalmas léptekkel megindult az említett felé.De én egy lépéssel előte termettem ezzel elzárva az útját.-Ne állj az utamba hugica, különben te is ráfázol.-Mosolygott rám tébolyultan.Már biztos voltam benne, hogy nem teljesen épp az agya...hogy valami elszakdt neki odabenn.

-Nem fogom hagyni, hogy bántsd.-Jelentettem ki határozottan.

-Nincs...nincs szükségem egy vámpír segítségére.-róbált talpra állni a srác.

-Most tényleg ezt játszuk?Nem éppen úgy nézel ki, mint aki le tudná teríteni ezt a rohadékot.-Intéztem szavaimat a sráchoz, de közben végig a vámpírt néztem, aki a "rohadék" jelzőre felháborodott.

-Hugica tényleg rohaéknak nevezett?-Kezdett el tombolni, majd teljes erejéből nekem rontott, és próbált elkapni.Mit ne mondjak éppenhogycsak el tudtam ugrani előle.-Hugics gyors...Nagyn gyors...-Jegyeztem eg mosolyogva, majd intézte is az újabb támadást.

-Ha megkérhetlek ne nevezz hugicának! Semmilyen formába nem vagyok a rokona egy ilyen alávaló féregnek, aki egy nála gyengébbet akar elintézni.-Fröcsköltem felé a szavakat.Ezen csak mégjobban feldühödött, és senire és semmire nem figyelve kezdett el rohamozni.Néhány ütése elől alig tudtam elugrani.Aztán jött az első ami be is lalált, én pedig alig pár centire landoltam a földön kuporgó sráctól.A fejem élesen a törzsnek koppant és éreztem, ahogy a vér végigfolyik az arcomon.ÉS most az egyszer elátkoztam, hogy nem vagyok teljesen vámpír, és a sebeim nem gyógyulnak be egyből.A srác meglepetten figyele a kiserkenő vérem.De nem volt ideje bámészkodni, mivel a vámpír más ott is termett, és egy laza mosdulattal áthajította az út túloldalára, ahol hangos koppanással landolt.A vámpír már épp készült volna utána eredni, amikor rávetettem magam, és egy jobbegyenessel jutalmaztam előbbi tettét.

-Hugica tényleg kóstolgat?-Nézett rám vérben forgo szemeivel.Láttam rajta az elszántságot, és az ölni akarást.

-Én nem kóstolgatok senkit.Csupán nem hagyom, hogy megöld a srácot.Termettem mellette, és épp be akartam vinni neki egy jobbegyenest, amikor elkapta a kezem és egy fához szoríttotta.A másik keze máris lendült, és bakaptam még egy ütést.Jóval erősebbet, mint az előző.Pár pillanatig csillagokat láttam tőle, és ez éppen elég volt neki, hogy másik kezemet is sikeresen lefogja.Szóval ott álltam egy fának nyomva, két kezem összefogta a egyik kezével a fejem felett, míg a másikkal a torkomat vette kezelésbe.Már alig kaptam levegőt, amikor valaki egy farönkkel ütést mért a vámpírra.A srác állt mögötte, és próbálta kezében tartani a súlyos rönköt, ami nem igazán ment neki, és az ütés se hiszem, hogy erőteljesre sikeredett volna, mivel meg sem kottynat a vámpírnak.

-Nono.Veled nem sokára foglalkozok vadászka.Addíg is csücsülj le szépen.Előbb hugicát kell elintéznem.-Mondta gúnyosan a srác pedgi végszóra elejtette kezéből a rönköt és a földre zuhant.Alig maradt ereje.Csodálom, hogy egyáltalán elbírta azt a rönköt.De jelen pillanatban volt egy nagybb gondom.Méghozzá a vámpír nyakamat szorongató keze.A srác még tett pár próbálkozást, hogy felkászálódjon, de nem sikerült neki.

-Azért...köszönöm...-Nyögte kis zilálva, és rám emelte sötétbarna, már már fekete szemeit.

-Ni...nincs...mit.-Próbáltam kicsögni, és még egy halvány mosolyt is eröltettem magmara.Ha már meg kell hallnom legalább jóügyért tegyem...és mosolyogva.

-Vedd le róla a mocskos kezeidet te féreg.-Hasított az erdő csendjébe egy erőteljes és számomra oly jól ismert hang.

-Da...Da...Darren.-Nyögtem ki ngy nehezen.Már alig kaptam levegőt, aztán a vámpír elengedte a torkom és melgepetten nézett Darrenre, énpedig levegő után kapkodva kaptak a torkomhoz.

-Nicsak.Még egy fényjárócska.Gyűlésetek van vagy mi???-Nézett Darren szemébe gúnyosan.

-Ha az lenne se lenne hozzá közöd.-Szűrte a szavakat a fogain keresztül Darren.Cor (hát igen mostanában csak így hívott)vidd ki nnen.-Nézett a srácra.

-És veled mi lesz?-Néztem rá kérdőn.

-Elbánok ezzel a patkánnyal és utánatok megyek.-Jelentette ki.Én nem vitatkoztam vele tovább, hisz kétség sem fért hozzá, hogy fél kézzel el tudja intézni.Ezért hát amien gyorsan csak tudtam, odamásztam a sráchoz, majd a fájdalmaimat leküzdve talpra álltam, és őt is felsegítettem.Közben Darren és a másik vámpír eltűnt a szemünk elől.Már csak halkpuffanások jelezték, hogy valahol az erdőben dulakodás folyik.Én gyorsan a kocsihoz segítettem a srácot, és be akartam ültetni az anyósülésre, amikor megtorpant.

-Most komolyan??-Néztem rá enyhe felháborodással és dühvel.-Most mentettük meg az életed mi VÁMPÍROK, és Te ne makrsz beülni abba a rohadt kocsiba amit történetesen én, egy VÁMPÍR vezet.-Emeltem fel egy kicsit ahangom, de a dühöm nem ellene írányult, és nem is rá haragudtam, hanem magamra, hogy ilyen gyenge vagyok ,és hogy végülis szégyenthoztam Darrenre.

-Sa...sajnálom.Csak...csak...tudod...-Próbálta kinyögni a srác, de a fájdalmai miatt ez nehezen ment neki.

-Semmi gond.-Sohajtottam egy nagyot.-Én sajnálom.Kérlek-vettem elő legkedvesebb hangom-beszálnál a kocsiba, hogy végre eltűnhessünk innen?Igérem, hogy éppségben haza fogsz jutni.Na jó nem teljesen éppségben.-Néztem végig a sérülésein.Erre már megeresztett egy gyenge mosolyt, majd lassan becsusszant az anyósülésre.Én egy szempillantás alatt a volán mögött termettem.Gázt adtam, és már el is indultunk magunk mögött hagyva az erdőt...

Hát kompenzáltam egy kicsit...Szar lett a rész(szerintem)..De legalább hosszú.xD A közepét csak egy kissebb ismertetőnek szántam, a többi pedig majd kiderül.Hát ennyi lenne mára.

Love: Lexa <3

-

3.rész.

Háát meg is hoztam a kövi részt.Tudom, hogy nem mostanában hoztam részt, de ígérem próbálok majd gyakrabban írni.A másik történethez is várhatólag töltök fel holnap egy részt, de ez majd csak attól függ, hogy mikor érek haza és, hogy mien fáradt leszek.Nos hát nem is húzom az időt.Tessék a részetek.:D Azért egy két komival megdobhattok, ha tetszett...meg hát ha nem akkor is.:D Bírom a kritikát.:)

"A helyes dolog nem mindig nyilvánvaló. Néha a helyes dolog talán az, ami valaki más szerint helytelen."



3.rész.-Mi már csak ilyenek vagyunk...Imádjuk az emberek vérét szívni...-

-Hát jó.Ha ennyire tudni akarod gyermekem, hát elmondom.A nevem Derek Sommers, és én egy vámpír vagyok.-Mondta mindezt olyan nyugalommal, mintha csak azt jelentette volna ki, hogy ő egy festő vagy nemtudom.Én hírtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.Most komolyan ezzel akar etetni?
-Ezt maga el is hiszi?-Néztem rá, minhta egy másik bolygrl érezett volna.
-O drágám az mindegy, hogy én mit hiszek el, vagy mit nem.Hihetem, hogy a föld lapos, attól még mindíg kerek marad.-Mosolygott rám kedvesen.Bár nekem ettől a gesztustól inkább csak a gyomrom fordult fel.
-Szóval először közli velem, hogy maga egy vámpír, de azt nem kéri, hogy higgyem is el...De mitörténik, ha én elhiszem?Ha elhiszem amit mond. és szétkürtölöm?MErt hát erre számítania kellet amikor elmondta.Vagy nem?Akkor pedig mi volt az oka, hogy elmondta nekem?-Gondolkodtam hangosan.Ezt nem hiszem el.Kezdem átvenni a beszédstílusát.De...Várjunk csak...Mi van akkor, ha csak...ha csak azért mondta el, mert...mert...-Ugyebár, ha tényleg igaz is lenne amit mondott, bár még mindíg vannak kétségeim...de ha igaz lenne, akkor csakis két ok van amiért ezt velem is megosztotta....Az első, ami rám tekintve a jobbik, az az, hogy valószínűleg, ha ezzel állítanék vissza az árvaházba, akkor egyből vinnének is tovább az első elmegyógyintézetbe...-Itt egy kis szünetet tartottam.Fel kellett dolgoznom még magamnak is a beszélgetés témályát, és a második okot, amiért ezt megosztotta velem.
-És mi lenne a második gyermekem?-Nézett rám vérvörös szemeivel, amikből a kíváncsiság, és valami külőnős csillogás sugárzott.
-Nos hát a második ok, ami eszembejut, az nem más, minthogy azért mondta meg ilyen nyiltan, hogy maga egy vámpír,-mondtam ki olyan nyugodtan és természetesen a szót, mintha tényleg mindennapos lenne, hogy az ember ilyenekről beszél.-és azért nem tart tőle, hogy mindenkinek elmondom akivel csak találkozom, mert nem akar életben hagyni, így nincs is rá esélyem, hogy akrcsak egyvalakinek is elmondhassam.-Furcsa módon nem féltem ettől a férfitől.Bár nem is voltam teljesen nyugodt, de nem féltem tőle.És attól sem, hogy esetleg ma meghalhatok.Hiszen mi is hiányozhatna az életemből?Az árvaház többi lakolya, akik emberszámba se vettek?A tanárok, akik csak azért kedvelnek, mert jó jegyeket szerzek?Akok valójában semmit sem tudnak rólam?Talán csak egy dolog lenne, ami hiányozna...Csak egyetlen egy.Az pedig Zane.Aki mindennél többet jelent számomra.Aki mindíg velem volt, ha szükségem volt valakire, aki megvígasztalt, ha ha valami, vagy valaki bántott, aki mosolyt csalt az arcomra, ha szomorú voltam.Ő számomra a teljes családomat jelentette...Vajon mi lehet most vele?Vajon visszaért már az árvaházba?Vajon keres?Vajon én is hiányoznék neki, ha meghalnék?Gondolatmenetem az idegen férfi Derek szakította félbe.
-Hmm.Mind a két verzió lehetséges lenne.De nekem más terveim vannak veled.Tetszel nekem.Bátor vagy.Bátor, amit manapság az embernek nevezett fajra nem mondhatunk el.Mások ilyenkor már rég az életükért könyörögnének, vagy menekülni próbálnánka.Te pedig?!Mintha egy ismerőssel beszélgetnél egy mindennapos témáról.És ez tetszik.Nagyon tetszik.Épp ezért egy ajándékot adok neked.Egy ajándékot, amit minden ember meg akar kaparintani.Megajándékozlak az örök élettel.-Alig sikerült megértenem amit mondott...Hallottam a szavait, de nem voltam képes feldolgozni mondanivalóját.Most tényleg itt állok valakivel, aki magát vámpírnak vallja, és épp most közölte velm, hogy megajándékoz az örök élettel??!!Több időm nem volt  gondolkozni, mert kezét felém nyújtva óvatosan!!!!Igen Óvatosan hátradöntött a betonra, és fölém hajolt.Mindezt olyan gyorsan, hogy pislogni sem volt időm.Aztán felhajtotta a kabátom ujját, és csuklómt fixírozta.Majd valami olyan történt, amitől azért kicsit tényleg meglepődtem.Két szemfoga hírtelen kijjebb bújt ínyéből, és, hogy ne csak tétlenkedjenek, rögtön a csuklómba is mélyesztette őket.Forroság futott végig az egész testemen.Olyan volt, mintha belülről égnék el.Elviselhetetlen volt a fájdalom.Egy vérfagyasztó sikítást hallottam.Beletelt pár pillanatba, mire rájöttm, hogy a sikoly tőlem ered.Aztán pár pillanat múlva Derek úgy ugrott el mellőlem, mintha legalábbis egy kereszt lenne nála.Bár nem tudom, hogy milyen hatással lehet a kereszt valójában rájuk.De most ez volt a legkissebb gondom.A szememet nehezen bár, de nyitva tudtam tartani.Derek meglepetten nézett rám, de ez csak pár pillnatig tartott.Rendbeszedte arcvonásait, majd egy hatalmas és levakarhatatlan mosoly kíséretében kezdett el méregetni.
-Szóval újra találkozunk.-Mondta sejtelmesen.De hát ezt, hogy érti?És soha életemben nem láttam ezelőtt.-Azt hittem meghaltál.De hát mit is vártunk.A véredben van...-Nem tudta befejezni amondatát, mert valaki közbevágott.
-Hagyd Őt békén Derek.-Hallottam meg egy ismeretlen hangot.
-Rég találkoztunk testvérem.-Mondta Derek az idegennek.Hogy mi? Ez az én formám.Nem elég egy elmebeteg...Neeem.Kell még egy.De aztán.Aztán kellemes csalódás ért.
-Mondom, hagyd Őt békén.Nem engedem, hogy bántsd.Ígyis túl sok embert öltél már meg.-mondta nyugot hangon.Az eddigieknél még erősebb fájdalom futott végig a testemen.Csak kapkodtam a levegő után, és a földön vonaglottam, de nem adhattam meg magamnak azt a luxust, hogy elájuljak, vagy...meghaljak...Nem.Hallanom kell, hogy miről beszélnek.MEg kell tudnom, hogy mi is ez az egész.
-Mi már csak ilyenek vagyunk...Imádjuk az emberek vérét szívni...De ez esetben tévedsz testvérem...Eszem ágában sem volt bántani a kishölgyet.Pont ellenkezőleg...Tudod, már a kezdetektől tetszett nekem.Nem olyan mint a többi ember.Bátor, és  nem ilyedt meg egy olyan témátl sem mint a mi fajtánk.És hát az elmult pár percben rájöttem, hogy miért is van ez.Hogy miért nem olyan mint egy átlag ember.Hogy miért nem undorodom tőle, mint a többi féregtől, akik embereknek nevezik magukat.-Innentől fogva már csak mondatfoszlányokat hallottam.
-Ezt...érted?
-Mond ...Hány éves... lányod?
-Ma...18...
-Hmmm.És...ismerős...?Nézzd..meg...
-Ezzel mégis... akarsz kijukadni?
-Ne mond... nem érzed, amit én. Hogy nem érzed a vére illatából.Hogy nem ismered fel.
-Ő...
-Igen...lányod...-Ez volt az utolsó, amit hallottam.A fájdalom annyira eluralkodott a testemen, hogy már nem bírtam tovább.A szemeim lecsukódtak, és én az édes tudatlanságba süllyedtem...

Mikor újra magamhoz tértem, egy ismeretlen szobában feküdtem, egy ismeretlen ágyban.Nem tudtam, hogy mi történhetett, hogy hogy kerültem ide.Aztán szépen lassan visszakúsztak az emlékek a fejembe.Hogy mi is történt ott, a raktárépületeknél...De nem volt idm ezen gondolkozni, mert a szobaajtó lassan kinyílt, és egy férfi lépett be rajta.Néhány eltéréssel Derek pontos mása volt.Szóval akkor Ő lenne a testvér.A testvér, aki megmentett.Kezében egy poharat szorongatott, amiben valami piros lötty volt.Lassú léptekkel elindult felém, majd megállt az ágy mellett, lerakta a poharat az éjjeliszekrényre, és leült a székre, ami szintén ott foglalt helyet az ágy mellett.Én picit feljebb csúsztam az ágyon, és mégjobban magamra húztam a hófehér takarót.Nem féltem tőle, hisz megmentette az életem, de azért tartottam a távolságot.Pár percig csak néma csendben figyelt, majd halkan megszólalt.
-Kérlek ne félj tőlem.-Mondta nyugodtan, amitől kicsit nekem is sikerült lehiggadnom.
-Nem félek.-Mondtam halkan, már már suttogva, de ő megértette, és elmosolyodott.
-Tényleg bátor vagy.-Mondta, de inkább magának mint nekem.-Nos hát.Biztos sok kérdésed van, amiket szívesen megválaszolok.De előbb egyél.Biztos éhes vagy.-Tolta elém a poharat.Hogy mi!!!???Egyek?Pohárból?Folyadékot?
-Mégis ki maga?-Néztem mélyen a szemeibe.Az Ő szemei is vörösen izzottak, de nem olyan fenyegetően, mint Dereké.
-Darren Sommers vagyok.És mint arra már rájöhettél...a  testvéremhez hasonlóan...vámpír vagyok...-Na remek.Ő is kezdi.Épp szólni akartam, amikor kezembe nyomta a poharat.-Egyél.-Én csak vonakodva figyeltem a pohár tartalmát.A piros lötty nem volt éppen szívderítő látvány.-Alkut ajánlok.Amíg ezsel, addíg énmesélek.Nos?-Nézett rám kíváncsina.Én csak egy aprót bólintottam, mert beláttam, hogy addíg nem fogok többet megtudni, amíg fel nem hajtom poharam tartalmát.Ígyhát lassan és óvatosan a számhoz emeltem, és belekortyoltam, Darren pedig közben rákezett.-Szóval én és a testvérem vámpírok vagyunk...Ahogy mostmár te is...-Én csak mohón ittam a pirso folyadékot, aminek ismerős fémes íze volt, de amint meghallottam az utolsó mondatát, majdnem az egészet a képébe köptem.Hogy mi???ÉN???VÁMPÍR???De nem.Sikerült türtőztetnem magam, és hát kár lett volna elpazarolni ezt a finomy nedűt.De közben úgy néztem rá, mintha valami nagy butaságot mondott volna.-Tudom...Tuom, hogy hihetetlen, de így van.Nem érzel némi változást?Nem érzed úgy, hogy az érzékeid kiélesedtek?-Amint ezt kimnodta tudatosult bennem, hogy nagyon is betalált...Jobban láttam, tisztábban hallottam, és a szaglásom is jobb lett.És ekkor esett le...Ekkor esett le, hogy mit is tartok éppen a kezemben..Hogy mi is az a bizonyos piros folyadék a pohárban...hogy mit is iszok éppen.Ez pedig nem volt más mint...

Hát ennyi tellett tőlem mára.Ha tetszett dobj egy komit. :*
Love:Lexa <3