10.rész.

Bocsánat a kimaradásért, de összejöttek a dolgaim.:$

lány: mit nézel? :)
fiú: téged :)
lány: és mit látsz? :$
fiú: egy lányt ;)
lány: ..egyet a sok közül.. :(
fiú: nem:) az egyetlent ♥

10.rész-Szóval mi csak kavarunk?-
-Adam nyugi.Csak vicceltem.-Öleltem át most én.-Csak a borokat tartjuk benne.-Nyomtam egy puszit  a szájára, majd kitártam a hűtőajtót, hogy megbizonyosodhasson róla, hogy tényleg nincs benne egy darab testrész sem.Rá kellett jönnöm, hogy sajnos igazam volt, és tényleg egy darab testrész sem árválkodott benne... Jólvan na csak vicceltem.Végre Adam arca is felengedett és egy halvány mosoly jelent meg szája sarkában.
-Ez nem volt vicces.- Forgatta meg a szemeit, majd átölelte a derekam.
-Deeeee. Igen az volt.-Mosolyogtam tovább.-Vald be, hogy egy kicsit az volt.- Nyomtam egy puszit az arcára kárpótlásul.
-Ennyivel nem érem ám be!-Húzta fel az orrát.
-Ésss akkor mit kell tennem, hogy kiengeszteljelek?-Néztem rá bociszemekkel.
-Háát nem is tudom. Majd vacsi közben kitalálom.-Simított végig a pociján, ami abban a pillanatban meg is kordult jelezve, hogy vacsiidő van.
-Na gyere te éhenkórász.- Ragadtam meg a kezét, és az asztalhoz húztam. Leültettem az egyik szérekre, én pedig szépen megterítettem. Ebben Ő egy cseppet sem volt segítségemre, hisz akár hányszor a közelébe kerültem annyiszor húzott az ölébe és csókolt meg. Persze én ezt nem elleneztem, hiszen örjítően csókol, de elég sok időbe telt mire tényleg sikeresen megterítettem. Aztán kezdetét vette a mi kis közös vacsink. Elsőnek persze az előétel került feltálalásra, aztán szépen sorban jött  a többi is. Az előétel mellé bontottunk egy üveg Zöld Valentinit, ami tökéletes volt az előételhez és a desszerthez is. Kellemes hangulatban zajlott le a vacsora. Sokat beszélgettünk, és sokmindent megtudtunk egymásról. Elmesélte, hogy a szüleik meghaltak pár éve, és azóta Lucas, az pukájuk testvére neveli őket. Arról nem beszélt, hogy hogyan haltak meg a szülei, én pedig nem feszegettem a témát. Látszott, hogy ezt is nehéz volt neki elmondania. Elmondta, hogy nemrég kezdődött meg a rendes kiképzése, de elég jól halad, és hasonlók. Én is meséltem neki magamról. Elmeséltem, hogy milyen volt árvaházban felnőni, hogy hogy tudtam túlélni az egészet meg minden. Elmeséltem azt a napot is, ami örökre megváltoztatta az életemet.Azt a napot, amikor találkoztam Derekkel. Ő csak figyelmesen hallgatott, és egy egy olyan résznél gyengéden megszorította a kezem, hogy éretesse, hogy ott van velem. Olyan jó volt valakivel végre beszélni erről. Az pedig csak dobott egyet az egészen, hogy vele beszélhettem meg. Vacsi után leszedtem az asztalt, és amíg elmosogattam, és elpakoltam, addíg Őt elküldtem pancsizni. Mosolyogva és boldogan álltam neki elöblíteni a tányérokat és az edényeket, majd beraktam őket a mosogatógépbe, és elindítottam a programot. Elgondolkozva hallgattam, ahogy megindul a víz. Pár percig álltam még ott, majd elpakoltam a még előlmaradt eszközöket, fűszereket, meg ilyeneket. Letöröltem az asztalt, a pultot, és késznek is nyilvánítottam a konyhát. Levágódtam a kanapéra, és csak néztem ki a fejemből. Hónapok óta először boldog voltam az új életemben. És ez csak is Adamnek köszönhető. Ha mellettem van olyan egyszerűnek tűnik minden. Olyan könnyűnek és gondtalannak. Pedig egyáltalán nem az! Még mindíg fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Beszélnem kell Darrennel az már biztos. De hogy tálaljam neki, hogy tudom, hogy tudja, hogy kik a szüleim. Legalább is, ha Derek igazat mondott. De mi oka lett volna hazudni? Na jó oka lett volna. Mert mi van akkor, ha csak azért mondta, hogy ne bízzak Darrenben, és ezáltal könnyebben rá tud venni, hogy vele tartsak. De az sose forduhat elő! Semmi! SEMMI az ég világon nem tud rávenni arra, hogy vele menjek. Sokmindent köszönhetek Darrennek, és kötődöm is hozzá, és ezen az sem változtatna, ha kiderülne, hogy tényleg tudja kik a szüleim. LEhet, hogy egy kicsit haragudnék rá, és tombolnék, de aztán lenyugodnék, és megpróbálnám megérteni, hogy miért titkolta el.
-Na mi az törpicúr. Min gondolkoztál el annyira?- Zökkentett vissza Adam a valóságba, majd egy lány puszit nyomott a fejem tetejére.
-Héééékás. Mi az, hogy törpicúr? - Váltottam ismét a mosolygásra, majd felé fordultam.
- Ha Tobi törpekirálylányozhat, akkor én miért nem törpicúrozhatok? -Nézett rám ártatlanul.
-Mert csak!- Jelentettem ki "durcásan"
- Most megharagudtál? -Huppant le mellém a kanapéra, majd szorosan hozzám bújt.
- Igen.-Húztam fel az orrom.
-Tényleg?-Nyomott egy apró puszit a szám sarkára.
-Tényleg.-Nyeltem egy nagyot.
- Még mindíg?-Most egy kicsit beljebb csúszott a puszi.
-Még mindíg.-Folytattam a durcit, de éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Egyszerűen annyira akartam, hogy végre megcsókoljon.
-És, ha...-És végre megette.Megcsókolt.Az egész testem belebizsergett abba a csókba. Kezeit csípőmre hejezte, én pedig összekulcsoltam enyémeket a nyakán. Olyan jó volt vele csókolózni. Az előző pasijaim nem csókoltak valami jól, és nem is igazán élveztem velük. De Adam... Egyszerre repített a mennyekbe, és taszított le a pokolba. Mindíg többet és többet akartam belőle.Zilálva váltak el ajkaink.-ezt csinálom, akkor is haragszol rám?-Fejezte be a mondatát.
-Nem volt elég meggyőző. megismételnéd még eg...-Nem tudtam befejezni, mivel ismét birtokba vette ajkaimat. Vadul a hajamba túrt, majd még közelebb húzott magához. Minden idegszálam azért kiáltott, hogy ne legyen köztünk egy gombostűnyi hely sem, és ez kicsit megrémített. Sose voltma ilyen közvetlen senkivel, aztán jön Ő, akit két napja ismerek, és máris ki akarom szorítani közülünk a levegőt. Percekig csak téptük egyás ajkait, mikor keze a pólóm alá tévedt, de csak az oldalamon veette végig a kezeit, majd ismét derekamnál állapodtak meg. Adam annyira más volt mint a többi pasi. Nem csak megdöngetni akart, hanem megismerni is. Annyira hálás vagyok az életnek, hogy az utamba sodorta.
- Ez már meggyőző volt?- Hajolt el Adam, de csak annyira, hogy a szemebe nézhessen. Én pár másodpercig csak levegő után kapkodtam.
-Azt hiszem.-Mosolyodtam el pimaszul.
-Csak azt hiszed?-Durcizott be most Ő.
-Na jó. Akkor elég megyőző volt.-Bújtam hozá most én.-Talán túlságosan is.-Tettem hozzá halkan, de persze neki meg kellett hallania.Felkuncogott, majd átkarolta a vállamat, és belepuszilt a hajamba.
-Valóban?-Suttogta a fülembe.
-Ühüm.-Bologattam.Aztán eszembe jutott valami.-Ugye nem zavar, hogy holnap elmegyek Benivel kávézni?-Néztem sötétbarna szemeibe.
- Azt nem mondhatnám, hogy nem zavar. De... nem tilthatom meg neked, és ami azt illeti nem is akarom. Bízom benne, és tudom, hogy nem kavarnál mindkettőnkel egyszerre.
-Szóval mi csak kavarunk?-Néztem rá hatalmas szemekkel, mint aki meg van lepődve. Pedig az igazság az, hogy csak egy kicsit meg akartam viccelni...:$
-Nem...Én nem úgy értettem...Hanem...-Próbált mentegetőzni Adam. Istenem annyira édi volt, ahogy próbálta elmagyarázni, hogy mit is akar. Nem volt szivem tovább kínozni.
-Adam nyugi. Csak szivatlak.-Mondtam, ő pedig csak tovább vizslatta az üveg dohányzóasztalt.- Sajnálom.-Adtam egy puszit az arcára.- Ugye nem haragszol?-Adtam egyet a másik oldalra is.
-Ja nem...Csak. Őhm. Ha már itt tartunk...-Nézett rám, de arca enyhén elpirult, sóval ismét az asztalt tisztelte meg figyelmével.-Meg kell kérdeznem valamit.
-Ki vele.-Néztem rá bíztatóan.
-Tudom, hogy ez most egy kicsit gyenge és sablonos lesz, de meg úgy érzem, ha nem kérdezem meg, akkor felrobbank.-Atya isten. Egy kicsit kezdtem megilyedni.-Szóval Cor...Lennél a barátnőm?-Emelte ismt rám a szemeit.Olyan kis esetlennek tűnt szegénykém, hogy arra nincs szó.
-Igen!-Vágtam rá egyből.
-Tényleg?-Nézett rám meglepetten.
-Most mi ezen olyan meglepő?-Néztem rá érdeklődve.
-Semmi. Csak hát...nem zavar, hogy Benék nem fogják jó szemmel nézni, hogy a "fura sráccal" "kavarsz"-Mutatott nyuszifüleket beszéd közben.
-Már miért zavarna? Ha nem képesek elfogadni, akkor így jártak.Ezért is akarok holnap beszélni vele. Tisztázni akarom, hogy nálam csak barátként jöhet szóba. Viszont, ha nem képes megérten, hogy "kavarunk"-mutattam én is nyuszifüleket.-akkor még úgy sem.
-Mondták már, hogy milyen édes vagy, amikor magyarázol?-Nézett rám mosolyogva.
-Öhhm...Asszem nem...
-Pedig az vagy.-Mondta, majd ismét egy csók tulajonosa lettem.Mikor ismét leszakadtunk egymás szájáról, én kibújam Adamkarjaiból, aki hangos "HÉJJJ"-ezéssel adta tudtomra nemtetszését.-Hova hova hercegnő?-Nézett utánnam, amint megindultam a lépcső felé.
-Lubickolni.-Adtam meg az egyszerű választ.Már a lépcső felénél járhattam ,amikor valaki csengetett.-Adam kinyittanád?-Néztem vissza az én BARNA hervegemre.
-Persze.-Mondta, majd feltápászkodott a kanapéról, és az ajtóhoz ment.
-Jóestét.Elnézést a késői zavarásért.-Hallotam meg egy túlságosan is ismerős hangot.-Darren Sommerst keresem.-Pár lépcsőfokot visszaléptem, és így már biztos volt, hogy a hang tulajdonosa nem más mint....


Hááát ma ennyi telt tőlem:D Tényleg sajnálom, hogy kicsit eltünedeztem, de közelednek a vizsgák, és megy a magolás ezerrel. Jah és van egy olyan híem is, hogy megfogalmazódott bennem két történet, amiket nemrég kezdtem el írni.Egy két részt össze akarok hozni mielőtt publikálásra kerül, és még finomítok is rajtuk, mielőtt a végleges formájukban feltolom őket. Viszont csak akkor bajlódok elük, ha érdekel titeket. Az egyik Fanfic, és mondhatom, hogy ez lenne az első ilyesfajta sztárokkal kapcsolatos sztorim, a másik szintén zenés lenne, de abban nem kapnak szerepet a sztárok. És hát az egy kicsit a filmezés világával is foglakozna. Szóval, ha érdekel titeket, akkor lécci dobjatok egy komit. Nagyon ngyon hálás lennék, és eszméletlenül jól is esne, h erről a sztoriról is elmondanátok a véleméneteket. Nos hát ennyi lenne. Köszönöm, hogy benéztetek. És ne feledjétek, KOMIZNI ÉR!!! :D

Puszi:Lexa <3

9.rész.

Éssss itt is lennék.Tudom tudom úgy volt hogy vasárnap lesz rész, de nem volt jó a netem...:$ De most itt vagyok, és hoztam a részt.Kicsit fáradt vok, szal lehet, h nem lesz hosszú, de ha időm engedi holnap is jelentkezem.:D

Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei.

9.rész-Ó abban?Csak levágott testrészek...-

-Köszönöm.Nekem is tetszik.Leszámítva egy két dolgot szeretek itt lakni.-Válaszoltam miközben a zárba heyeztem a kulcsot, de amint ez sikerült az ajtó ki is tárult, és felbukkant a nyílásban az én kedvenc vámpírom, Darren feje.-Hát te?Azt hittem el kell menned.-Néztem rá érdeklődve.
-El is kell.Csak aggódtam, mert olyan fura volt a hangod délután.
-Nincs semmi baj.-Mosolyogtam rá.-
-ÉS miről akartál beszélni?
-Az ráér.Most csak intézd el a dolgod.Nem kell mindíg miattam aggódni.-Öleltem meg.Az igazság az, hogy nem akartam még beszélni vel erről.Még nekem is fel kellett készülnöm rá, és nem akartam Őt sem feltartani.Pár másodpercig még így álltunk, majd Darren egy hátam mögött lévő pontra függesztette a tekintetét, aztán egy szemoillantás alatt ott is termett Adam előtt.Banyek!Adamről meg is feledkeztem...:$Pár pillanatig a vér is megfagyott bennem, hogy Darren mit fog most csinálni, de aztán rájöttem, hogy nincs miért aggódnom, hisz Ő sose bántana ok nélkül senkit.
-Szia.Adam, ugye?-Nyújtotta felé Darren a kezét.
-Öhm...Jónapot.Igen.-Rázott vele kezet Adam zavartan.Szegény olyan volt mint egy kisfiú, aki először megy orvoshoz és megszeppenve áll a rendelő előtt.
-Nos hát, ha tényleg nem olyan fontos, akkor én hagylak is titeket.Holnap délelőtt érkezem.Sziasztok.-Köszönt el tőlünk, majd mellém lépve kaptam egy ölelést, és egy puszti.Valami fúrcsa érzés kerített hatalmába.Olyan volt, mintha ez természetes lenne.Pedig eddíg sose puszilt meg.Sose éreztem még ennyire, hogy nem vagyok nyűg a nyakán.Sose voltam még ilyen hálás neki...Sose éreztem még, hogy szeretem...Hogy tényleg olyan, mintha az apám lenne...Miliméterekre volta mattól, hogy elbőgjem mgam, de végül sikerült visszatartanom, és ebben Darren utolsó mondata is segített, amit a puszi után súgott a fülembe.:
-Aztán csak okosan.Egyenlőre nem vágyom...unokára.-Csak mosolyogni tudtam.Ezt is olyan természetesen mondtaki ,mintha az apám lenne.Mintha mindíg is vele éltem volna...Mintha Ő nevelt volna fel...Olyan jó lett volna, ha Ő nevel fel...De ez nem egy panasz vagy valami hasonló volt.Én így is meg voltam elégedve az eddigi életemmel.Az árvaházzal.Hálás voltam, hogy ott élhettem, és nem kellett az utcán felnőnöm.Mire felébredtem a gondolataimból Darren már sehol nem volt.
-Minden rendben?- Ölelt át adam, és egy aprócska puszit nyomott az arcomra.
-Igen. Persze. Mért?-Válaszoltam gyorsan.Talán túl gyorsan is, mert láttam rajta, hogy nem győztem meg.
-Mi a baj?- Nézett rám kíváncsian.Nem akartam még Őt is a bajaimmal zavarni, de láttam rajta, hogy addíg nem tágít, míg el nem mondom neki, hogy mi a bajom.
-Semmi...csak olyan nehéz ez az egész.Egyre több a kérdés, válasz pedig egy sincs. Darren pedig...Ő olyan nekem mintha az apám lenne, és én nem akarom szmon kérni. Ha el akarta volna mondani, akkor megteszi. De nem tette meg, és ennek biztos, hogy oka van. ÉN bízom benne.
-Tudod, szerintem Ő is úgy tekint rád, mint a lányára. Ez látszik rajta. És nem mondom azt, hogy jó döntés, hogy nem beszélsz vele erről, mert ezt meg kell beszélnetek. Te is megnyugodnál.Nem akarlak így látni.
-Hogy?-Néztem rá értetlenül.
-Szomorúan.-Adta meg a rövid, de lényegretörő választ, majd megcsókolt.-Azt szeretném, hogy mosolyogj, hogy boldog legyél.
-Ha a közelemben vagy ,akkor az vagyok.-Csúszott ki a számon.Félve Adam szemébe néztem, hogy vajon hogy fog erre ragálni.Ő csak mosolygott.-Ne...ne haragudj.Én nem...Vagyis igen, de nem...-Kezdtem el magyarázkodni, amit Ő egy újabb csókkal folytott belém.
-Én is bodog vagyok, ha velem vagy.-Mondta, én pedig mérhetetlen örömöt érezte, hogy így érez. Bár még csak tegnap ismertem meg, mégis olyan volt, mintha egy láthatatlan kapocs fűzne össze vele.
-Mit szeretnél vacsira?-Mosolyogtam rá.
-Na látod ezt szeretem.Amikor mosolyogsz.És amúgy teljesen mindegy.Ne fáradj miattam, nekem egy szendvics is tökéletesen megfelel.-Szorított magához erősen.
-Na azt már nem!Nem fogom egy szendviccsel kiszúrni a szemed.Szóóóval?Mi a kedvenc kajád?-Fontom át karjaimat én is a nyakán.
-Hmmm.-Gondolkozott el.-Lasagne?-Inkébb kérsdésként hangzott mint válaszként.
-Okés.Akkor tartsunk Olaszos napot.Előételnek mondjuk...-Egy picit gondolkodtam, majd megtaláltam a megfelelőt.- egy kis Insalata caprese. Főételnek Lasagne al forno és dessertnek egy kis  Mousse al cioccolato.Megfele?-Kérdeztem tőle.
-Tökéletesen.Bár fogalmam sincs, hogy melyik mit takar, de ha te csinálod nekem jó lesz.-Adott egy apró puszit az orromra, majd megcsörrent a telefonja.-Ne haragudj.-Nézett rám bűnbánóan.
-Már miért haragudnék.Vedd csak fel nyugdtan. Addig én nekiesek a vacsinak.-Mondtam, majd magára hagyva a nappaiban bevágtattam a konyhába, és előszedtem a hozzávalókat.Mivel imádtam az olasz konyhát, ezért minden volt itthon, amire szükség lehet. Úgy dönöttem, hogy először a desszertnek állok neki, hogy amíg a többit elkészítem, az had álljon a hűtőben.Így hát a csokit egy keverőtálba tettem, és vízgőz fölött megolvasztottam egy kevés vízzel.Mikor ezzel megvoltam a tojássárgáját kevertem el a cukorral, majd a fehérjéből vertem kemény habot.
-Már itt is vagyok.-Fonódott két kar a derekam köré, amitől bizsergés futott végig az egész testemben.-Mit segítsek?
-Nem kell segítened.Te csak helyezd magad kényelembe.Ma én szolgállak ki.-Adtam egy apró puszit az arcára.
-De én szeretnék segíteni.-Viszonozta a puszimat.
-Oké.-Egyeztem bele.-Akkor nézd meg, hogy kihült-e már a csoki.-Mutattam a pulton heverő tál felé.Ő odanemt a tálhoz, belemártotta az úját, majd lenyalta róla a csokit.-Igen.-Jelentette ki vidám fejjel.
-Nem egészen így gondoltam ,amikor megkértelek rá, hogy nézd meg, de végülis a clnak megfelelt.-Forgattam meg a szemem mosolyogva.-Legalább finom?
-Isteni.-Mosolyodott el huncutul.
-Oké.Akkor hozzákevernéd a tojássárgákat?Ott vannak abban a tálban.-Mutattan a nemmessze tőle lévő edényre.Ő felkapta és egybekeverte a két masszát.Én addíg megcsinálltam a besamel mártást a lasagne-hoz.ivel kész száraz tésztából csinálom a lasagnét, ezért ügyletem rá, hogy a mártás kicsit hígabb legyen, hogy jobban benedvesítse a tésztalapokat.Mikor ezzel megvoltam nekiálltam elkészíteni a bolognai ragut.
-Hozzákevertem.-Szalutált büszkén Adam.
-Okés.Viszont a habot inkább én keverném hozzá.-Vettem ki a kezéből a fakanalat.
-Naaaa.Hát illik ilyent csinálni?-Nézett rám durcásan.
-Ne durcizz.Inkább kevergesd a ragut.-Adtam ki az "utasítás", majd kezembe éve a tojáfehérje habot hozzáadtam a csokihoz.Ezután óvatosan belekevrtem a tejszínhabot is, és a hűtőbe raktam.Mikor ezzel megvoltam beálltam Adam mellé a tűzhelyhez.-Na?Hogy áll?-Néztem rá a tűzhelyen fortyogó ragura.
-Jól.-Kevert bele Adam, majd a fakanállal kivett belőle egy kicsit, és megfújta, majd felém nyújtotta.Megkóstolva rá kellett jönnöm, hogy tényleg jól áll.Soha életemben nem éreztem még ilyen jól magam a konyhában...Pedig imádtam főzni, de most az is dobott egyet az egsze, hogy Adamnek főzhetek és, hogy itt van velem.-Van egy kis szósz a szádon.-Mutatott Adam a szája szélére jelezve, hogy hol is található az a bizonyos folt.-Tudod mit? Hagyd csak majd én.-Mondta mikor épp nyúltam volna hogy letöröljem.Megfogta a kezem, és nemes egyszerűséggel lenyalta a szám sarkából a szószt.-Hmm.Isteni.Hol tanultál meg ilyen jól főzni.
-Az árvaházban.Míg a többiek kinn játszottak én addíg általában a konyhán segítettem.-Mosolyogtam rá, bár egy kicsit elszontyolodtam a rámtörő emlékek miatt.De aztán nem volt időm ezen gondolkodni, mert kész lett a szósz, szóval jöhetett a lasagne összeállítása.Míg én ezzel bajlódtam megkértem Adamot, hogy selje fel az előételhez a mozzarellát és a paradicsomot.Berakva a sütőbe a tésztát egy hatalmasat sóhajtottam.Vajon este ott fojtatjuk Adammel a dolgokat, ahol nálu megzavartak minket?Vagy csak megvacsizunk és összebújva lefekszünk aludni?Nem is tudom melyiknek örültem volna jobban.
-Minn gondolkozol annyira?-Karlt át Adam.
-Semmin.-Mosolyogtam fel rá, hogy meggyőzzem, e nem elégítette ki a válaszom.
-Szóval nem akarod elmondani.-Mondta, de inkább csak magának mintsem nekem.
-Tényleg semmi.Na de most jön a konyhánk ékessége, a varázshűtő.-Léptem oda a kis szürke hütőhöz, hogy tereljem a témát.
-Miért abban mit tartatok?-Jött utánam Adam.
-Ó abban?Csak levágott testrészeket.-Vágtam tök komoly fejet, de Adam arckifejezése láttán kitört belőlem a nevetés.Szegény falfehér arccal meredt a hűtőre, majd rám és vissza a hűtőre.
-Adam nyugi.Csak vicceltem.-Öleltem át most én.-Csak a borokat tartjuk benne.-Nyomtam egy puszit  a szájára, majd kitártam a hűtőajtót, hogy megbizonyosodhasson róla, hogy tényleg nincs benne egy darab testrész sem.Rá kellett jönnöm, hogy sajnos...


Hááát ennyi lenne mára.Remélheőleg holnap megint jelentkezem.Ha mással nem akkor egy kéréssel max...
Love: Lexa <3

Helyzetjelentés...

Nos hát kedves olvasók! Mint láthatjátok mégis netközelbe kerültem, de résszel ma már sajnos nem tudok szolgálni.Totál ki vagyok merülve, de nem baj.:D Egy nagyon nagyon jó nap van a hátam mögött.ÉS számomra világossá vált, hogy kik is az igazi barátok...Ami amúgy elég furcsa, mivel az állítólagos barátaimat már ősidők óta ismerem, öket meg hát valjuk be nem igazán.És mégis úgy érzem, hogy rájuk bármiben bármikor számíthatnék...Nekik köszönhetően volt rettenetesen jó napom:D<3 Volt a mai nap minden...Szánkózás, forralt bor, tea, valami nemtudom hogy nevezhető burgonyás husi...xD, póker, (amiben ropi volt a tét...)ésatöbbiésatöbbi :DLényeg, hogy nagyon nagyon jó volt:D ÉS ezért nem érkezett rész.De holnap várhatóan összedobok majd egyet nektek:DAzért egy képet és egy idézetet kaptok :D
Love:Lexa <3

-Neved ?
- Ha nem látnád, ott van fent...
- Honnan jöttél?
- Először apámból .... rá 9 hónapra pedig anyámból.
- Hahaha... Nem úgy. Hol laksz?
... - Otthon...
- És azon belül?
- Házban.
- És hol van az a ház?
- Pont a szomszéd mellett.
- Korod?
- Van.
- Miért ekkora a pofád?
- Mert szeretem a gumicukrot és hogy több férjen bele!;)



8.rész/2

Háát ez lenne a nyolcadik rész második fele.Lehet, hogy ma se kerül fel az egész rész, mert kicsit így is késő van, és hát álmi is vok egy pöppet.:D De majd meglátjuk meddíg jutok...Szóval a rész címe ugyan az mint az előzőé.:D De azért képet és idézetet kaptok :D

Fiú: - A buliban volt egy lány, aki rám volt nyomulva.
Lány: - És? :/ Neked nem jött be?
Fiú: - Hát... egy éjszakára jó lenne...
Lány: -Hm...:/ Én is jó lennék neked annyira nem?
Fiú: - Ő egy olyan lány volt, akit elfogadnék egy éjszakára... Te viszont olyan lány vagy, aki mellett ébrednék is reggelente !

8.rész/2

-Rendben.-Mosolyodott el, majd megölelt. Meglepettségemből  a kocsi mellé érve ébredtem.Jól esett, hogy elfogad így is.Bár tudom, hogy idő kell míg megszok, de érzem, hogy meg akar ismerni, hogy nem ítél el egyből.

-Minden rendben?-Ölelte át a derekam Adam.

-Persze.-Mosolyodtam el.-Csak elgondolkodtam.

-Akkor rendben.Indulhatunk?-Nyitotta ki nekem a kocsiajtót.

-Persze.-Leheltem egy lágy csókot ajkaira, miközben kihalásztam a kocsikulcsot a zsebéből.-De én vezetek.-Emeltem fel diadalmasan a megszerzett zsákmányt.

-Héééé.Ez nem fer.-Nevetett fel Adam.

-Deeee!Az.Meg hát amúgy is...Egyszerübb lesz így, minthogy elmagyarázom merre is menj.-Indultam meg a másik oldalra.

-Hát jó.De ne szokj hozzá!-Mosolygott még mindíg mint a tejbetök.

-Nem szándékozom...De ha már egyszer az én kicsikém a sulinál maradt...-Toltam ki rá a nyelvem, majd bepattantam a kocsiba.Miután Adam is helyet foglalt az anyós ülésen gázt adtam, és már hajtottunk is  végig a kis utcán.Valóban egyszerübb volt így, hogy én vezettem, hisz az otthonom egy kis erdő szélén található.Az egyik kezemet a sebváltón pihentetve hajtottam végig Los Angeles utcáin.

-Komolyan gondoltad?-Szólalt meg hírtelen Adam.

-Mit?-Fordultam felé pár pillanatra érdeklődve.

-Hogy fontos vagyok neked.-Hajtotta le a fejét, és ha jól láttam egy picit el is pirult.Megmosolyogtam a reakcióját, bár én is zavarban voltam.Mert hát...hogy lehet ilyent kérdezni?Hogy fontos-e nekem?Ha úgy érzem nem bírnám elviselni, ha valami baja esne, ha nem akarom, hogy távol legyen tőlem, ha  minden percben besurran a gondolataimba, és nem akar lelépni onna, akkor fontos nekem?Lehet valaki ilyen rövid idő alatt fontos?-Ilyen nehéz erre válaszolni?-Kacagott fel keserűen.

-Igen...vagyis nem...csak tudod, ez...-Makogtam össze vissza, majd sóhajtottam egy nagyot, és próbáltam értelmesen folytatni.-Szóval arra vagy kíváncsi, hogy fontos vagy e nekem?

-Igen.

-Err egy egyszerű igennel válaszolnék.-Félve pillantottam rá, hogy mit fog reagálni, de a hatalmas mosoly ami az arcán szétterült, máris megnyugtatott.-Ne kérdezd, hogy miért, csak egyszerüen az vagy.És ez egy kicsit megrémít.Soha nem voltam az a lány, aki mindennek bedől, és sose volt könnyű elnyerni a bizalmamat sem.De neked...Te csak egyszerűen megjelentél az életemben, és én máris feltétel nélkül megbízom benned, holott, ha rendes vámpír...és persze vadász...lennénk, akkor most valószínűleg nem beszélgetnénk, hanem élet-halál hrcot vívnánk.-Ebben a pillanatban kanyarodtam be a házunk udvarára, leparkoltam a garázynál, és szembefordultam Adammel.-De ahogy már te is említetted teljesen más dolgok járnak a fejemben, ha a közelemben vagy, mint az, hogy bántsalak.Sose tudnálak bántani.Olyan, mintha egy láthatatlan erő tolna feléd...-Nem tudtam folytatni.Őszintén szólva már nem is lett volna mit mondanom.Adam csokibarna szemeit meglepetten fúrta enyéimbe, de egy szót sem szólt...Csak hallgatott, és nézett.Kicsit már kezdett frusztrálni, hogy nem mond semmit, és attól féltem, hogy bármelyik pillanatban kipattanhat a kocsiból, és elrohan.Aztán hosszú óráknak tűnő percek után végre megmozdult.De nem...Nem futott el!Egyáltalán nem!Helyette ajkaimat vette ismét birtokba.Olyan hevesen és szenvedélyesen csókolt, mint előtte talán soha senki.Kezeit derekam köré fonta, én pedig rakoncátlan tincseit vettem kezelésbe.Percek múlva a levegőhiánytól zilálva váltunk el egymástól.-És te? Te komolyan gondoltad?-Hajoltam el tőle, de csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni.

-A lehető legkomolyabban!Tudod...ugyan úgy érzek, mint Te.Fontos vagy nekem, és teljes mértékig megbízom benned.Nem érdekel, hogy vámpír vagy...Legalábbis részben...Nem érdekel, hogy ki mit gondol.Amíg a közelemben vagy, semmi nem érdekel.-Annyira jól esett amit mondott.Muszály volt megölelnem.Muszály volt éreznem, hogy tényleg ott van mellettem, és ez nem csak egy álom.Meglepte ugyan heves reakcióm, de aztán derekamnál fogva még közelebb húzott magához.Parfümjének illata teljesen megbabonázott.Csokoládé, enyhe füszeres bukéval.Mélyeket szippantva próbáltam elraktározni ezt az illatot az agyamban, mikor megcsörrent a telefonom.Egy gyors mozdulattal kikaptam a zsebemből, és meg sem nézve, hogy ki az nyomtam le a kis zöld gombot, majd emeltem a fülemhez a készüléket.

-Igen.-Szóltam bele.

-Szia Alex.-Hallottam meg Beni vidám hangját a vonal túlsó felén.

-Szia.Miben segíthetek?

-Csak aggódtam.Ebéd után eltűntél.

-Nincs semmi gond.CSak nem éreztem túl jól magam.-Hadartam le gyorsan, hogy minél előbb ismét csak Adamnek szentelhessem a figyelmem, de Beni nem nagyon akarta még letenni.

-De ugye már jobban vagy?

-Igen.Már nincs semmi bajom.

-Akkor jó.Figylej csak.Arra gondoltam, hogy valamikor esetleg megihatnánk valamit kettesbe.-Na remek.Ez is csak velem történhet meg.Most mégis hogy szereljem le?Nem akarom megbántani, hisz tényleg megkedveltem...de csak mint BARÁTOT!

-Öhhm...Nézd...Tudod az a helyzet, hogy ez nem a legjobb ötlet.-Mondtam zavartan

-Szóval van valakid?-Kérdeze.Hát...Végülis nekem akkor most van valakim?Mert Adammel nem beszéltünk meg semmit.Nem ígértünk egymásnak semmit, még csak arról se volt szó, hogy akkor innentől hogyan tovább...De ha esetleg Adam nem is akarná, hogy a barátnője legyek, akkor is...Nem tudnák Benire a pasimként tekinteni.Jó pasi mitagadás, de számomra csak mint barát jöhet szóba.

-Hát...mondhatni igen...-Félve Adamra pillantottam.Biztos voltam benne, hogy, ha nem is mindent, de a beszélgetés nagy részét Ő is hallotta, a többit pedig ki tudja következtetni.Ő csak mereven a műszerfalat figyelte.

-És ismerem a gyereket?-Kérdezte Beni.

-Valószínűleg.De figya.Nem beszélhetnénk ezt meg holnap?

-Szóval vele vagy?

-Igen.-Adtam nyiltan a tudtára.Azt akartam, hogy levegye a dologból, hogy kár próbálkoznia, és maradjunk meg barátoknak.

-Hát jó.Akkor nem is zavarok.Viszont holnap egy kávé mellett mindent el kell mondanod.-Most akkor mi van?Az előbb még be akart próbálkozni, mostmeg ki akar szedni belőlem mindent Adamről?Mekkorát fog nézni, ha kiderül, hogy Ő az.De jobbnak láttam, ha belemegyek ebbe a kávézós, dumcsizós dologba, mert biztos voltam benne, hogyha nemet mondok, akkor addíg nem fogja letenni, míg rá nem beszél.

-Hát jó.Majd holnap megbeszéljük, hogy mikor és hol.Na szia.-Köszöntem el tőle, majd válaszát meg se várva kinyomtam.-Baj van?-Fordultam vissza Adam felé, aki még mindíg csak a műszerfalat vizslatta.

-Nem.Nincs semmi...De én igazán nem akarok az útban lenni.Nyugodtan beszélhettél volna még a szőke hercegeddel.

-Hogy mi?-Kacagtam fel hangosan.Nem tudom mi volt ezen olyan vicces, de egyserűen nem bírtam visszatartani.-Te most tényleg...tényleg azt...hised...hogy én és Beni...hogy mi...-Próbáltam kinyögni nevetés közben.

-Most mi ezen olyan vicces?-Nézett rám értetlenül.-Bebizonyítást nyert, hogy van szőke herceg fehér lovon és épp az imént kínálta magát tálcán...Én csak nem akarok az utadba állni.Ha esetleg...-Már nem bírtam tovább hallgatni.

-Te most komolyan azt hiszed, hogy én képes lennék veled smárolni, miközben Benire hajtok?És pont az előbb beszéltél arról, hogy bízol bennem.Hát köszönöm.-Nem voltam rá dühös, csak rá akartam világítani, hogy butaságokat beszél.Amint ki akartam pattanni a kocsiból megragadta a csuklóm, és visszahúzott, majd lágyan megcsókolt.Mikor ajkaink elszakadtak állát vállamra fektette.

-Ne haragudj.Csak tudod, nekem még új ez a helyzet.És hát...Eddíg csak egy barátnőm volt és rá se mondhatjuk, hogy igazán oda lettem volna érte.De te annyira más vagy mint a többi lány.És félek, hogy egyszer csak rájössz, hogy én csak egy unalmas lúzer vagyok, és neked igen is a szőke herceg kell és...-Ismételten nem hagytam, hogy befejezze.

-Tudod van szőke herceg fehér lovon...de HAHÓ...én a barnákra bukom.-Túrtam bele sötétbarna hajába, és közelebb húzva magamhoz megcsókoltam.

.-Akkor nem haragszol?-Kérdezte miközben kikászálódtunk a kocsiból, és megcéloztuk a bejárati ajtót.

-Nem.

-Nagyon szép a házatok.-Tért át másik témára, amint felfogta, hogy minden rendben.

-Köszönöm.Nekem is tetszik.Leszámítva egy két dolgot szeretek itt lakni.-Válaszoltam miközben a zárba heyeztem a kulcsot, de amint ez sikerült az ajtó ki is tárult, és felbukkant a nyílásban...

Háát ennyi lett volna a 8.rész második fele.Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

8.rész.

Hááát meghoztam az új rész.Kicsit lemaradtam a napokban egyes(és kétes xd) dolgok miatt, de most semmi nem akadájozhat meg, hogy összehozzam!:D Igaz kicsit késő van, de értetek mindent, és az eddigi egyetlen komizóm is megérdemli!:D Ezt a részt neki köszönhetitek:D

"Gyermekként még minden más az egész sokkal egyszerűbb, nem számít honnan jöttél és hova tartozol
nincs átlag vagy népszerű. Még elkerülnek a rossz hatások,
az osztályozások, a beosztások, így a jó barátod is lehet akár középszerű
A homokvárak a játszótereken, osztják fel a harctérfeleket
Indul a verseny három keréken. Az üveggolyók fénye csillog minden kézben
Nincsen más csak a naív boldogság, minden más csupán csekély apróság
A nyertes lapokat újra kiosztják. Holnap egy új nap vár!"

8.rész-Van szőke herceg fehér lovon..de HAHÓ..én a barnákra bukom-

-Naaa.Ne haragudj már.-Cirógatta meg az arcom.Ekkor valaki beviharzott a szobába.
-Hé öcsi nem láttad a...-És itt vett észre minket...vagyis hát valószínűleg miattam akadt el a szava.Egy pillanatig ledöbbenve meredt ránk, majd egy Adam által olyan jól ismert féloldalas mosolyra húzódott a szája.-Ohh bocsánat.Remélem nem zavartam meg semmit.-Én amilyen gyorsan csak tudtam lekászálódtam Adamről, és mereven a padlót kezdtem el fixírozni.
-Igen de mindegy.-Mosolygott még mindíg Adam, majd követve a példámat Ő is felült, és átkarolta a derekamat.-Logan Ő itt Alex.Alex Ő itt Logan.-Mutatott be minket egymásnak.
-Háát szia Alex.Én Adam báttya vagyok.-Nyújtotta mosolyogva a kezét.
-Én pedig...az osztálytársa.-Ráztam meg pirulva a kezét.
-Gondolom.-Hamiskás mosolya egyre jobban emlékeztetett Adamére.Le se tagadhatnák, hogy testvérek.Ugyan az a csillogó csokibarna szem...Ugyan az a már már fekete haj...Ugyan az a telt száj...-Szerelmes az egyetlen öcsikém vagym mi???Eddíg sose hoztál haza egy lányt sem.-Böködte meg Adam vállát, aki kicsit hozzám hasonlóan kezdett elpirulni.De azért az kicsit melengette a szívem, hogy sose hozott haza még egy lányt sem...habár...engem se azzal a szándékkal, hogy most akkor igenis bemutat a családjának mint...a barátnője...De attól még jól esett
-Log állj le.-Nézett fel rá mosolyogva.-Alex és én csak...nos hát mi...csak...-Kereste a szavakat Adam, amik nem igazán akarták megtalálni az utat a szájához.
-Tudom tudom...Ti csak éppen a biológiát gyakoroltátok...
-Valami olyasmi.-Mosolyodtam el a "hasonlatán"Ez egy kicsit oldotta a légkört, és engem is felbátorított.
-Tudtam én.-Kiáltott fel, mintha valami nagy titkot leplezett volna le.
-Na de mit is kerestél?-Kérdezte Adam.
-Csak a lila kockás ingemet.
-Azt tegnap mosta ki Anne.Szerintem a szárítón van.
-Kösz öcsi.Noshát akkor én nem is zavarok.Folytassátok csak a biosz órát.-Mosolygott ránk egy utolsót, majd az ajtó felé vette az irányt.
-Várj Log.-Szólt utánna Adam.
-Hm?-Fordult vissza Logan.
-Megmondanád majd Lucasnak, hogy ma nem alszom itthon?
-Persze öcsi.Aztán csak okosan ám.Nehogy egész éjjel bioszozzatok.Pihenni is kell.
-Te majom.-Dobott utánna Adam egy párnát.Logan csak felkacagott, hátraintett egyet, és ki is ment.-Sajnálom.Tudod ilyenkor általában kicsit nagy a nyüzsi nálunk.-Nézett rám bűnbánóan Adam.
-Semmi gond.Viszon én tudok egy helyet, ahol senki nem zavarna minket.-Most rajtam volt a sor, hogy megejtsek egy hamiskás mosolyt.
-Hmm.Tényleg?És hol is lenne az a hely?-Puszilt bele a nyakamba.
-Nálunk.-Adtam meg a választ.
-Tényleg betekintést nyerek az otthonotokba?-Nézett rám mosoylogva.
-Tényleg.Nem lenne fair dolog, tekintve, hogy én már tudom hol laksz.-Leheltem ajkaira egy csókot, majd felálltam, és az ajtó felé vettem az irányt.-Pakolj össze.Lent megvárlak.-Mentem ki mosolyogva.Letrappoltam a lépcsön, majd lehuppantam a kis kanapéra a nappaliban.Mivel előzőleges ittartózkodásom alatt nem igazán nyilt alkalmam szétnézni, ezért most szememet végigvezetve a kis nappaliban térképeztem fel mindent.Stílusosan volt berendezve azt meg kell hagyni.A falak bézs színűek voltak, és ehez pompásan passzoltak a barna bútorok.Az egyik oldalon egy kandalló is helyet kapott, mellette a szekrényen pedig képek sorakoztak.Felpattantam hát a kanapéról, hogy jobban szemügyre vehessem őket.Az elsőn egy aprócska kislány mosolygott le a körhintáról.Sötétszőke haja még bájosabbá tette amúgy is ari pofikáját.Biztos voltam benn, hogy csak is Anne lehett. A következő képen két kisfiú volt.Az egyikük-akiben én Logant ismertem fel- egy játékpisztolyt fogott a másikra-csak is Adam lehetett-aki felemelt kézzel jelezte, hogy megadja magát.Mosolygásra késztetett a látvány.Annyira aranyosak voltak, ahogy beleélték magukat a szituba.
-Nem nevetni.-Hallottam meg egy hangot a hátam mögött.-Azon a képen 6 éves voltam Adam pedig 4.-Megfordulva Logan mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Nem nevettem...-Jelentettem ki határozottan.-Csupán csak megmosolyogtam, hogy milyen kis arik voltatok.-Mosolyogtam vissza rá.
-Hééékás!Ezt kikérem magamnak!Én már akkor is egy kész kis férfi voltam!-Nézett rám tettetett felháborodással.
-Ohh bocsánat.Akkor csak megmosolyogtam, hogy milyen férfiasak vagytok a képen.
-Így már mindjárt más!-Mosolyodott el megint.-Ezesetben köszönjük szépen.-Húzta ki magát büszkén.
-Igazán nincs mit.-Néztem rá ártatlanul.Olyan jó volt, hogy így fogadtak.Tudom, hogyha tudnák, hogy ki is vagyok ,akkor más lenne a véleményük, és szemétnek is érzem magam, hogy hazudok nekik, holott Ők így fogadtak, de ez az én életem.Folytonos hazudozás, és más szeméyliségek kölcsönzése.Pár percig merengve figyelte a képet, majd felém fordította fejét, és csokoládébarna szemeit mélyen az enyémekbe furta.
-Tudod...-Kezdett bele, majd némi habozás utánn folytatta.-Jó, hogy Adam végre talált egy normális baránőt.-A mosoly még mindíg ott játszott az arcán, de a hangjában komolyság rejlett.
-De hát mi nem...-Kezdtem tiltakozni, de félbeszakított.
-Tudom, tudom.Ti csak osztálytársak vagytok...-Nevetett fel.Aztán megint komolyra váltott.-De...Akkor is.Rég nem láttam mosolyogni.A szüleink halála -Hogy mi?Meghaltak a szüleik?Ezt eddíg nem említette.-nagyon a padlóra küldte.Azóta nem igazán nyitott mások felé, és épp ezért mások se próbálkoztak barátkozni vele.Veled viszont...-Itt elakadt.Bár nem is kellett befejeznie.Értettem, hogy mit akar mondani.-Bár még nem ismerlek, de bízom benned, és kérlek ne bántsd meg Őt.Elég nagy felelősség most neki a kikép...-Itt rájött, hogy olyan dologról akart épp beszélni, ami nem nagyon tartozik rám.Bár ismét tudtam, hogy mi lett volna a mondat vége.Egyre szarabbul éreztem magam az miatt, hogy hazudok neki, holott Ő megbízik bennem.ÉS bár én se ismerem, mégis elfogott egy késztetés, hogy valljak színt neki.
-Kérlek ne mond ezt.Nem kéne megbíznod bennem.-Mondtam miküzben a padlót kezdtem el fixírozni.
-Mégis miért mondod ezt?-KErekedtek el a szemei.
-Valamit el kell mondanom, ami után nagy valószínűséggel megváltozik a véleményed.Előtte viszont azt is tudnod kell, hogy sosem tudnék ártani Adamnek.Bár még csak nemrégóta ismerem, mégis egyfajta késztetést érzek rá, hogy a közelében legyek....-Pirultam bele a mondat végébe.
-Hé kislány.Ezt hívják szerelemnek!Ez még nem akkora tragédia mint ahogy tálalod.-Mosolyodott el ismét.Hogy szerelmes lennék?Nem hiszem.Legalábbis még nem.Ilyen rövid idő alatt bele lehet egyáltalán szeretni valakibe?Hiszen még csak tegnap ismertem meg.MEg hát...Nekünk nem is szabad beleszeretni egymásba.Tény, hogy ha velem volt, akkor megmagyarázhatatlan nyugalom árasztott el, és úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok.Sőt, még a gyomrom is táncba kezdett, de nem hinném, hogy egyenlőre ezt szerelemnek nevezhetnénk.
-Nem...Nem ez a tragédia.-Komolyodtam el.-Nyugodtan befejezheted az előző mondatot.Vagy majd én?-Néztem rá, Ő pedig csak értetlenül meredt rám.Sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam.-Hát jó.Elég nagy felelősség neki a kiképzés?Ugye ezt akartad mondani?-Az arcán csak még nagyobb dőbbenetet fedeztem fel.
-Honnan...Honnan tudod?Elmondta?-Nézett rám, mostmár csak meglepődve.
-Nem volt rá szükség...-Éretem, hogy itt az idő.Most vagy soha.-Tudod a képességeim lévén megérzem, ha egy va...
-Na mi a téma?-Szakított félbe valakiÉn ijedten kaptam a fejem a lépcső felé, ahol Adam kicsit ledöbbent arcával találtam szembe magam.-Alex...Ezt nem kéne...
-De igen.-Szakítottam most én félbe.-Joga van tudni.Kedvesen fogadott, és én nem szoktam hátbatámadni azokat, akik így bánnak velem.
-ÉS bele sem gondoltál abba, hogy mi lesz, ha elmondtad?Hogy esetleg bánthat is?-Lépdelt felém, majd szúrós tekintetét az enyémbe fúrta.Logan csak értetlenl kapkodta köztünkt a fejét.
-Megkockáztatom.-Farkasszemet nézve áltunk a nappali közepén.Tudom, hogy igaza van.Tudom, hogy Logan akár meg is ölhet, ha elmondom neki, hogy ki is vagyok.Tudom.De éreztem, hogy ezt kell tennem.-Kérlek Adam.-Törtem meg végül a csendet.-Tudom ,hogy mit csinálok.Én bízok benne...és benned is...Hát akkor te miért nem tudsz megbízni bennem?Ha nem hinném, hogy meghallgat, és megért, akkor nem tenném.Érzem, hogy ezt kell tennem.Érzem, hogy Ő is olyan mint Te.Nem harcol elvakultan minden és  mindenki ellen.És ha esetleg tévednék, akkor is joga van tudni.A döntést pedig rábízom, hogy utánna mihez kezd a helyzettel...és velem...-Ezzel befejezettnek is tartottam a kis monológom, és vártam, hogy Adam mit reagál.Ő csak továbbra is az arcomat fűrkészte, majd pár pillanat múva megszólalt.
-Én bízom benned.És megértem, hogy miért akarod ezt tenni.De te is értsd meg, hogy nem akarom, hogy bajod essen.Főleg nem miattam.Neked köszönhetem, hogy a tegnapi nem az utolsó napom volt, és ezért hálás vagyok neked, épp ezért nem akarom, hogy ezt megtedd.Bár még csak tegnap ismertelek meg valami megmagyarázhatatlan módon mégis fontos vagy nekem.
-Te is fontos vagy nekem...Pont ezért akarom elmondani neki.Szerinted mégis meddíg tudnánk ezt eltitkolni?Én megbízom Loganben annyira, hogy elmondjam.Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de így érzek.
-Hát jó.-Adta meg magát, majd közelebb jött, és védelmezően átkarolta a derekam.-Bízok benned.-Suttogta fülembe, amitől liibabőr futott végig az egész testemen.
.Elmondaná valamelyikőtök végre, hogy mi ez az egész?-Nézett ránk Logan összezavarodva.
-Csak akkor, ha megígéred, hogy nem akadsz ki, és nem fogod bántani Alexet.-Nézett rá Adam.
-Mégis miért akarnám bántani?-Zavarodott össze mégjobban.
-Majd megérted.És persze erről egy szót sem szólhatsz Lucasnak-Tette még hozzá.
-Oké oké, de mondjátok már el végre, hogy mi ez az egész.-Egyezett bele Logan.
-Hát oké.-Vettem át ismét a szót.-Szóval ott tartottam, hogy nem kellett elmondania.Tudom,  hogy mikor tartózkodik a közelemben egy vadász...Bár biztosan még csak akkor tudom, ha megérzem a vére illatát, de sejtem.-Tettem hozzá kiegészítés gyanánt, bár fogalmam sincs hogy ezt miért osztottam meg velük.Logan csak gyanakodva mért végig.-Tudom, hogy első hallásra kicsit necces lesz a dolog, de kérlek hallgass végig.Tudnod kell, hogy én...hogy én egy...vámpír vagyok.-Mondtam ki végül.Már nincs visszaút.Most mindent ki kell tálalnom.
-Hogy mi?-Esett le Logan álla.
-Igen, jól hallottad.Én egy vámpír vagyok...vagyis részben.-Néztem rá félve.Kicsit tartottam a reakciójától, de az a bizonyos erő, ami arra sarkallt, hogy tegnap az erdő felé menjek, most is hajtott, és azt sígta, el kell mondanom mindent.
-Na jó gyerekek ez nem jó vicc.Te nem lehetsz vámpír.Ver a szíved, nem vagy sápadt, és a vér is áramlik az ereidben.Bár kicsit rendszertelenül, de áramlik.-Fonta egybe melkasán a karjait.
-Ez mind annak köszönhető, hogy nem vagyok teljes vámpír.De honnan tudod, hogy áramlik a vérem és ver a szívem?-Néztem rá most én meglepetten.Kérdésemre Adam adta meg a gyors és lényegretörő választ.
-Vadász képesség.Tudod neki már majdnem két éve folyik a kiképzése.-Tényleg Darren említette, hogy a vadászok rendes kiképzése 18 éves korukban kezdődik.Addíg csak az alap dolgokat tanulják meg, mint például hogyan védjék meg magukat.
-Értem.-Mondtam halkan, majd ismét Loganre néztem.Ő csak szótlanul engem méregetett, majd egy hírtelen mozdulattal előttem termett, és Adamot félrelökve egészen a faig tolt.Kezei satuként tartották enyémeket a falhoz nyomva.ÉN meg sem próbáltam védekezni, hisz tudtam, hogy nem akar bántani, ez csak az ösztöne, ami vadász mivoltához fűződik.
-Logan azonnal engedd el!-Termett mellettünk Adam, és próblta lefejteni Logan kezeit az enyémekről.Nem igazán ment neki.Logan eközben csak mélyen a szemembe nézett, mintha onnan próbálná kiolvasni, hogy mik is a terveim.
-ÉS miért is tenném?Hisz Ő egy vámpír az istenért!Tudod igazad volt...-Intézte utolsó mondatát hozzám.-Tényleg nem szabadna bíznom benned...De valami csoda folytán mégis azt teszem.-Végszóra kezei engedtem szorításukból, és én a falnak dőle a padlóra csúsztam.
-Alex jól vagy?-Nézett rám aggódva Adam.ÉN nem bírtam megszólalni.Nem tudtam hogy mit is mondhatnék.Okkal volt rám dühös.Nem szabadna Őket ilyen helyzetbe hoznom.Az lenne a legjobb, ha most rögtön lelépnék, és örökre kiszálnék az életükből.De vajon képes lennék ezután úgy élni mintha ez meg sem történt volna?Mintha nem is ismerném Adamet, akihez egy ismeretlen erő oly erősen húz?Nem hiszem...És ha mélyen magamba nézek nem is akarok...-Mondj már valamit az istenért.-Csattant fel elkeseredetten Adam.
-Nincs...nincs semmi bajom.-Nyögtem ki végül nagy nehezen.-Kérlek ne haragudj rám...És főleg ne Adamre.-Léptem el Adam mellől, aki időközben felseített, és Logen felé ondultam.
-Mégis mit akarsz?-Nézett rám.
-Semmit...Vagyis nem tudom...Én nem akarok senkinek sem ártani...Csak...-Innen nem tudtam folytatni.Kezdett kirajzolódni bennem, hogy mit is akarok, de ezt nyiltan nem mondhattam ki, mert az a valami nem volt más mint Adam!Nem tudom miért, de úgy éreztem, nekem vele kell lennem.
-Nézd.-Nézett mélyen a szemembe.-Megbíztál bennem annyira, hogy ezt elmond, és én ezt értékelem.És bár nem tudhatom, hogy ez az egész nem egy csapda vagy valami, most mégis én is bizalmat szavazok neked.De ne várd, hogy ezt egyből elfogadjam.Idő kell, hogy szokjam a helyzetet.Nem kell félnetek nem szólok Lucasnak, és nem haragszom sem Adamre sem rád...Csak hát ez az egész...Tudod egyáltalán nem hasonlítasz azokra a vámpírokra akikkel eddíg dolgom volt.-Mért végig mostmár érdeklődve.
-Szóval akkor számíthatunk rád?-Kérdezte Adam.
-Igen.Bár féltelek, és egyáltaln nem tartom jó ötletnek, hogy náluk aludj.Ne vedd magadra Alex, de...hát...érted...
-Igen.De ettől nem kell félned.Csak Darrennel élek, Ő pedig sose bántana senkit.Meg hát nincs is otthon.-Segítettem ki, mert láttam mennyire kereste a szavakat, hogy hogy fejezze ki magát.
-Meg hát egyáltalán ki mondta, hogy óhajtunk aludni.-Karolt át hátulról mosolyogva Adam.
-Öcsi csak okosan!Nem akarok még nagybácsi lenni.-Engedett fel végre újra Logan is, majd a jól ismert hamiskás mosolya ismét beragyogta a nappalit.
-Héékás.-Csaptam vállon Adamet.
-Au! Ezt most miért kaptam?-nézett rám "durcizva"
-Csak mert!-Mondtam, majd egy apró puszit nyomtam a "bántalmazott" testrészre.
-Ne hogy azt hidd, hogy ezzel el van rendezve.-Adott Ő is egy cuppanóst
-Na jó galambocskáim ezt inkább ne itt.-"öklendezett" Logan.
-Vettük a célzást bátyus.Már itt sem vagyunk.-Mosolygott testvérére Adam, majd kézen fogott és az ajtó felé indultunk.
-És mint mondtam csak okosan!-Jegyezte meg Logan tréfásan a mutatóujját rázogatva.mikor odaértünk mellé megálltunk.
-Akkor majd érkezem.-Fogott kezet a két fiú.
-Rendben.-Mondta Logan, majd felém fordult.-Szia kiscsaj.-Nézett szemembe.-És...bocs az előbbiért...csak tudod...
-Felejtsük el.-Szakítottam félbe.Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
-Rendben.-Mosolyodott el, majd megölelt. Meglepettségemből  a kocsi mellé érve ébredtem.Jól esett, hogy elfogad így is.Bár tudom, hogy idő kell míg megszok, de érzem, hogy meg akar ismerni, hogy nem ítél el egyből....



Nos ma eddíg bírtam, de ígérem, hogy holnap folytatom.:DAz idézet az elején az egyik kedvenc dalomból egy részlet.Ha valakit érdekel akkor ez a szám nem más mint a  Diggieman Sors című száma.Szóval várhatólag holnap...azaz ma délután újra jelentkezem.
Love:Lexa <3

Csak hogy könnyebb legyen elképelni...:D Szereplők...:D

Nos hát Ő lenne itt Cornélia Thomson, azaz Alexandra Sommers.Nehéz elnyerni a bizalmát, de ha valakinek sikerül, akkor érte a végsőkig elmegy.Néha túl nagy a szája, néha beleköt olyanokba akikbe nem kéne, de alapvetően egy jószívű és kedves lány.Nem Ő akarta a végzetét, de ha már így alakult, akkor elfogadja.Meg, hát ha nem így alakult volna, akkor nem ismerte volna meg Adamet sem, akiben talán rátalál az igazira...



Adam Balckwood.A szüleit kiskorában elvesztette(az majd a sztoriból kiderül, hogy hogyan.)Azóta apja testvre Lukas Blackwood neveli Őt és két testvérét Anne és Logen Blackwoodot.Kiskora óta arra neveik, hogy a vámpírok veszélyes fenevadak, akiket ki kell írtani. de egy szeméyl (igen Cor) megmutatja neki, hogy nem minden fekete és fehér.A vámpírok se mind gonoszk.Kicsit visszahúzodó srácnak tűnhet, és ha valki nem veszi rá a fáradtságot, hogy megismerje, akkor ez is maradhat a véleménye.


Nos Hát ma csak róluk kaptok képet...:D Holnap ha tudok hozok rész, bár nem hinném, hogy lesz rá idöm=/  LEgkésőbb vasárnp viszont ígérem, hoy megjövök vele.:D
LOVE: Lexa <3



7.rész

Hááát újra itt lennék, egy új résszel.:D A másik sztorimhoz azért nem hoztam mostanában rész, mert nincs ihletem.De ígérem amint egy szikrányi ötletem is lesz ,azt is folytatni fogom.:)

"Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. Ez nem földi érzés; nem azt mondom, hogy mennyei, hanem azt, hogy az ember földi formában nem tudja elviselni."



7.Rész.-"Más dolgok"-

-Majd megoldjuk.-Eresztett meg felém egy féloldalas mosolyt, majd gázt adott és már indultunk is.Kábé 10 perc után egy ismerős környékre értünk, majd leparkolt egy ház elé...Mégpedig az Ő házuk elé...Szótlanul pattant ki a kocsiból, megkerülte azt, majd kinyitotta az én ajtóm is.

-Na gyere.-Nyújtotta  felém a kezét.Én letöröltem az utolsó könnycsepjeim maradékát, majd megfogtam a kezét, és kiszlltam én is a kocsiból.Összekulcsolta ujjainkat, és a ház felé vezetett.

-Miért hoztál ide?-Néztám rá érdeklődve, miközben Ő az ajtót próbálta kinyitni.

-Valahová csak kellett vigyelek...-Vakargatta meg a fejét.-A suliban nem maradhattál ilyen állapotban, és nem voltam benne biztos, hogy elárulnád hol laksz.-Nyitotta ki az ajtót, majd félreállt helyetadva nekem.Én pár pillanatig csak merengve álltam.Ez Adamnek is szemet szúrhatott, mert így szolt:-Nyugi nincs itthon senki.Meg hát amúgy sem hiszem, hogy bántanának.-Próbált poénkodni, ami sikerült is volna neki, ha nem vagyok olyan lelkiállapotban ,amilyenben volotam.

-Nem vagyok én abban olyan biztos.-Jegyeztem meg, majd beléptem az ajtón.Benn jó meleg volt, amitől az átfagyott testemen végigszaladt a hideg.Hát igen...Csak én lehetek olyan okos, hogy december közepén egy szál pulcsiban futkozok.Tényleg.Basszus.December...Pár nap múlva karácsony, és én még ajándékot se vettem Darrennek...Bár...egyáltalán szoktak a vámpírok karácsonyozni???Mikor újra feleszméltem gondolataimból, már a kanapén ültem, és Adam nem volt sehol.

-Kérsz valamit inni?-Hallottam meg a hangját valahonnan a szemben lévő helységből. 

-Hogy?-Fordultam a hang irányába.

-Csak azt kérdeztem, hogy kérsz-e valamit inni.-Dugta be a fejét a nappaliba, és rám mosolygott.Már tényleg nem igazodok ki ezen a fiún.-Egy pohár forró tea esetleg?Vagy egy kávé?

-A tea jól hangzik.-Válaszoltam, bár a gondolataim mér megint elkalandoztak.Hogy értette Derek, hogy nem nei köszönhető, hogy vámpír lettem, hanem az apámnak?ÉS vajon Darren tényleg tudja, hogy ki az apám?És, ha igen, akkor eddíg miért nem tett róla még csak említést sem?ÉS végül én valóban tudni akarom ezekre a kérdésekre a választ?Mért kellett pont most megjelennie Dereknek?Mikor már kezdtem feldolgozni ezt a vámpírosdit..Mikor már úgy éreztem, hogy Darrennel tényleg egy család vagyunk...Ezektől a gondolatoktól ismét könny szökött a szemebe.

-Már meg is hoztam a finom forró...-Adam eddíg jutott a mondatával, majd észrevette az ismét előbújó könnyeim.Lerakta a dohányzóasztalra a bögréket, majd leült mellém, és átölelt.-Elmondod, hogy mi a baj?-Nem tudtam, hogy el akarom-e neki mondani, de nem is számított, hiszen a szavak csak úgy jöttek maguktól.

-Én...csak...Derek...és Darren...és az apám...-Hát igen nem lett életem legösszefüggőbb mondata, de nem is érdekelt.A könnyeim kiapadhatatlanul folytak, összevizezve Adam pulcsiját, de most ez sem tudott érdekelni.Majd később bocsánatot kérek érte...Most csak szorosan hozzá akartam bújni, amit meg is tettem.Ő nem ellenkezett, csak még jobban derekam köré kulcsolta kezeit.Éreztem meleg lehelletét, ami a nyakamat cirógatta.Jó volt hozzábújni.Percekig csak csendben öleltük egymást, majd lassan kibontakozott kezeim közül.

-Gyere idd meg ezt.-Nyult az egyik bögréért, majd a kezembe nyomta.-Jót fog tenni hidd el.-Mosolygott rám bíztatóan.Én a számhoz emeltem a bögrét, és egy nagyot kortyoltam a tartalmából.Jóleső érzés öntött el, ahogy a forró folyadék végigfolyt a torkomon, felmelegítve mindenem.

-Köszönöm.-Mondtam halkan, amint a bögrét elemeltem számtól.

-Hm?-Nézett rám Adam, aki eddíg gondolataiba merülve fürkészte a másik bögrét.

-Köszönöm.-Mondtam ismét, már kicsit hangosabban.

-Nincs mit.

-De igen van.Én nem akarok neked is terhet jelenteni, mint Darrennek.Bár Ő azt mondja, hogy örül annak, hogy vele vagyok, én mégis tudom, hogy csak nehézséget okozok neki.-Öntöttem ki a szívem.

-Darren az a férfi, aki tegnap veled volt?

-Igen.

-Szóval Ő nem az apukád?

-Nem.A testvérének köszönhetem ezeket.-Villantottam ki hegyes szemfogaimat.-ÉS Ő volt az,aki befogadott miután vámpír lettem.-Adam csak nyugodtan hallgatta a mondanivalom.Nem ilyedt meg a fogaimtól, és most még az a gúnyos arckifejezés is elmaradt.

-De ha vámpír vagy, akkor hogy, hogy dobog a szíved?

-Honnan veszed, hogy dobog a szívem?

-Öhm...Tudod tegnap a kanapén...-Hajtotta le fejét, és a cipőjét kezdte e ltanulmányozni.Az én arcomít is elötötte a pír a kanapés emlékek miatt.

-Tudod ezt én sem nagyon tudom.Darren azt mondta, hogy nem vagyok teljes vámpír.Csak fél...Nem fejtette ki jobban.Azt mondta, majd ha teljesen megtanultam így élni mindent elmond.-Válaszoltam meg a feltett kérdését.

-És mitörtént a sulinál?Mi borított ki ennyire?-Emelte fel fejét, és nézett mélyen a szemebe.

-Derek...Ma eljött a suliba, és rá akart venni, hogy tartsak vele...Tudod Ő nem olyan vámpír mint én meg Derek...Ő gonosz, méghozzá a velejéig.Tekintet nélkül öli az embereket...

-És ez akasztott ki annyira?

-Nem...Azt mondta, hogy ne rá haragudjak, amiért ilyen lettem, hanem az apámra...

-Ezt most nem értem.

-Én se értettem, de azóta egy két dolog kezd kirajzolódni a fejemben.Azt mondta, hogy az apámnak köszönjem, hogy ilyen vagyok, Ő csak max annyira ludas a dolgoban, hogy előhívta a képességeimet, és az ösztönöm...Nos ha igaz amit mond, akkor én mindíg is vámpír voltam...Legalábbis részben...És Ő ismeri az apám.Vagy csak ismerte nem tudom.Háttérinfóként hozzáteszem mielőtt megkárdeznéd, hogy igen, nem ismertem a szüleimet.Egy árvaházban nőttem fel...De ha igaz amit mondott akkor ők igen...És amikor erre rákérdeztem meglepődve csak azt kérdezte, hogy Darren még nem avatott ben?Ha igazat mondott akkor Darren is tudja, hogy ki az apám.De ha tudja, akkor miért nem mondott nekem erről semmit?-Keseredtem el megint.

-Nem tudom.ÉS mit akarsz tenni?

-Nem tudom...-Temettem a kezembe az arcom.Adam megint egy öleléssel próbált megnyugtatni.-Kérdezhetek énis valamit?-Néztem szemeibe.

-Attól függ.-Mosolyodott el.

-Mitől?

-Hogy mit akarsz kérdezni.

-Hát...Szóval csak azt...hogy...melyik az igazi Adam.-Nyögtem ki nagy nehezen a kérdésemet.

-Ezt hogy érted?-Nézett rám kíváncsian.

-A mostani, vagy a délelőtti?-Térképeztem fel arcának minden egyes pontját.

-Tudod...-Kezdett bele pár perc gondolkodás után.-Elég nehéz elfelejteni, amit kiskorod óta belédnevelnek.Hogy a vámpírok mind vérszomlyas szörnyetegek, akiket meg kell ölnünk...De amikor rád nézek nem egy vérszomlyas fenevadat látok...és teljesen más dolgokat akarok csinálni veled, minthogy megöljelek.ÉS ettől egy kicsit összezavarodtam...Sajnálom.-Hajtotta le ismét a fejét.

-Pl?-Néztem rá érdelődve.MEgmozgatta a fantáziám, hogy mik is azok a "más dolgok", amiket csinálna velem.

-Hogy?-Emelte fel a fejét.

-Mit takarnak azok a teljesen más dolgok?

-Tényleg tudni akarod?-Nézett rám félszegen

-Igen.-Pár perc néma csend.Csak csendben tanulmányozta arcom, amitől én már kicsit kezdtem zavarba jönni.-Szóóóóval...Mik is azok a bizonyos "más dolgok"?

-Pl ez.-Mondta, majd egy hírtelen mozdulattal ajkait az enyémekre tapasztotta.Először csak gyengéden ráharapott az alsó ajkamra.Nem követelőzött, nem rohant le...kíváncsi volt, hogy mit fogok erre lépni.Mikor viszonoztam csókját, egy picit vadabb lett, de nemkevésbé szenvedélyesebb is.Nyelve átnyomult a számba, és vad táncot járt az enyémmel.Csókunknak a levegőhiány vetett véget.Levegő utánn kapkodva néztünk egymásra.Nem tudtam mit mondhatnék.Nem akartam elronteni ezt a pillanatot...Végül mégis én törtem meg a csendet.

-Ezt miért kaptam?-Néztem csokoládé barna szemeit.

-Csak mert csak.-Adta meg az értelmse választ.-De...ugye nem baj?-Nézett rám félve.Én hírtelen felindulásból egy újabb csókkal válaszoltam a kérdésére.Nem ellenkezett.Kezeit derekam köré fonta, én pedig végigszántottam ujjaimma a haján, majd nyaka körül állapodtak meg kezeim.Percekig téptük egymás ajkait, amikor keze betévedt a pólóm alá.Az agyam minden idegszála azt kiabálta, hogy ezt nem tehetjük, de én nem foglakoztam velük.Túlságosan is Adammal akartam lenni ahhoz.Lassan az ölébe kapott, és megindult velem az emeletre.Felmentünk a lépcsőn, majd be a tegnapi szobába.Míg beértünk egy pillanatra sem szakadt le ajkaimról, ami ellen én sem tiltakoztam.A szobában gyengéden lerakott az ágyra, majd mellém térdelve folytatta ajkaim kényeztetését onann pedig áttért a nyakamra.Jóleső borzongás futott át a testemen.Pár perc múlva egy újabb csókot kaptam, míg kezei ismét a pólóm alatt indultak felfedezőútra.Aztán megszakította csókunk,de csak addíg, mig egy laza mozdulattal megszabadított felsőmtől.

-Úgye tudod, hogy nekünk ezt nem szabadna?-Nyögtem ajkaiba, ahogy megéreztem melltartón keresztül is hideg kezeit a melleimnél.

-Tudom...csak nem érdekel...De egy szavadba kerül....és abbahagyom.-Borította be egész testem apró csókjaival.

-Nem akarom, hogy abbahagyd...-Lihegtem füleibe, majd hírtelen megllítottam hátán végigsikló kezeimet.-De valaki jön.-Tettem hozzá.

-Hogy?Ezt meg honnan eszed-Suttogta ajkaimba.

-Tudod ha félig is de vámpír vagyok...Hallom.-Adtam meg a lényegretörő választ.Végszóra mocorgást hallottunk lentről.

-Megjöttem.-Kiltotta el magát valaki.

-Ez csak a hugom.Sose jön a szobámba, szóval nem fog zavarni inket.Puszilt bele a nyakamba.Rosszalló nézésemet látva elnevette magát.-Csak vicceltem te butus.-Lehellt még egy utolsó csókot a számra, majd feltápászkodott, és a pólóm keresésére indult, amit a szoba másik végében meg is lelt.-Tessék.-Nyújtotta felém az említett ruhadarabot.

-Köszönöm.-Kaptam ki a kezéből, majd egy gyor mozdulattal bele is bújtam, majd kiültem az ágy szélére.Adam levágódott mögém, és hátulról átkarolva suttogott a fülembe.

-Nyugi.Nem lesz semmi baj.A hugom nem fog rájönni, hogy ki vagy.-A hideg kirázott a meleg lehelletétől és attól, hogy tudja, hogy észrevette hogy egy kicsit parázok.Mert hát...végülis épp egy vadász házában sőt...egy vadász szobájában készültem közelebbről megismerkedni egy vadásszal.-Én se jöttem vlna rá, ha nem abban a bizonyos helyzetben találkozunk.-mosolyodott el.

-Tényleg.Fájnak még a sebeid?-Néztem rá kíváncsian, mert hát tegnap elég szépen helyben hagyta az a rohadék.

-Nektek köszönhetően nem.-Puszilt bele ismét a nyakamba.Ekkor valaki kopogtatott, amitől egy kicsit megugrodtam...Hát igen ha végre sikerülne rendesen megtanulnom uralni a képességeim, akkor egy ilyen dologra előre fel tudnék készülni, de jelenleg ez van.-Igen.-Szólt ki Adam.Ezzel egyidejüleg rémülten kaptam a fejem felé,mert hát nem lehet benne biztos, hogy nem jönnek rá, hogy kis is vagyok.

-Csak én vagyok az bátyus.-Dugta be egy majdnem velem egyidős csaj a fejét az ajtón.-Ohh.Ugye nem zavarok?-Terült el egy hatalmas mosoly az arcán, amikor észrevett minket.

-Már nem.-Mosolyodott el sejtelmesen Adam.Én csak ültem ott csendben mint aki megkukult.Meggyőződésem volt, hogyha egy szót is szólók akkor a huga rá fog jönni, hogy egy vámpír vagyok.

-Akkor jó.-Jött beljebb.-Szia.Én Anne Blackwood vagyok.Adam huga.-Nyújtotta felém a kezét.

-Szia.Én pedig Cor...Alexandra Sommers.-Basszus!!!!!Már megint majdnem elszóltam magam.Anne csak értetlenül nézett rám, Adam pedig egy jót mulatott az arckifejezésmen.

-Te a bátyám barátnője vagy?-Nézett rám érdeklődve Anne.Na ez volt az a kérdés, amire nem tudtam válaszolni...Mert hát az egy kicsit erős túlzás, hogy a barátnője vagyok tekintve, hogy csak tegnap ismertem meg és ,hogy én...vámpír vagyok.De aztán Adam a segítségemre sietett.

-Csak haladunk felé hugi.-Nyomott egy hatalmas cuppanost az arcomra, egy hamiskás mosoly kíséretében.

-Ohh.Értem.Nos hát akkor nem is zavarok.Átmegyek kicsit Bonih-hoz.Haladjatok csak tovább.-Kacagott fel hakan.-Örülök, hogy megismertelek Alexandra.Remélem mihamarabb találkozunk.-Mondta, majd kisietett az ajtón.

-Hmmm.Szóval haladunk felé?-Fordultam szembe Adammel, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.

-Reményeim szerint.-Búgta lágy hangon, majd viszonozta csókom.De persze hogy ne lehessen egy nyugodt percünk, hogy befejezhessük, amit nem is olyan rég elkezdtünk ,nekiállt csörögni a telefonom.

-Igen.-Vettem fel, amint kicsit kifujtam magam, és már nem kapkodtam levegő után.

-Szia Cor.Darren vagyok.-Szólt bele az ismerős hang.

-Szia.Mondjad.-Próbáltam nyugodt maradni, de megint csak a Derekkel folytatott beszélgetés járt az agyamba.Pedig olyan jól megvoltam nélküle az elmult...nem is tudom mennyi időben.

-Csak meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e.-Kérdezte aggódva.

-Persze.Miért ne lenne?

-Csak tudod most értem haza, és nem voltál itthon.Kicsit megijedtem ennyi az egész.

-Nincs semmi gond.Csak Adam-nél vagyok.-Jelentettem ki lazán.Nem akartam Darren előtt titkolzni, még akkor sem, ha Ő ne mond el nekem mindent.

-Hogy kinél?-Tette fel a következő kérdést.Jellemző...Az én szétszórt szentem már nem is emlékszik rá...

-Tudooood Adam!!!Tegnap?Nem rémlik semmi?-Forgattam meg a szemeim.Adam csak érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok.

-Jah igen.A vadászcsemete ugye?

-Igen.

-És mégis mi a fészkes fenét csinálsz te nála?

-Most éppen ülök...-Kuncogtam fel Darren feháborodott hangján.

-Rendes gyereknek tűnt, de azért nem nyugszom meg ettől a választól ugye tudod.-Méltatlankodott.

-Darren nyug már.

-Hát rendben.Viszont este megint el kell mennem, és csak holnap reggel érek haza.

-Már megint?-Nyögtem fel "fájdalmasan"

-Sajnálom Cor.Viszont ígérem, hogy ezután egy darabig nem megyek sehová.

-Becsszó?-Kérdeztem.

-Becsszó.Van egy ajánlatom.Hívj át valakit.Aludjon itt veled.Akkor legalább nem leszel egyedül.Biztos összebarátkoztál valakivel a suliból.

-Akárkit?-érdetem vissza félszegen, hisz én már tudtam, hogy ki lesz az a valaki.

-Akárkit.-Válaszolta Darren.

-Még Adamet is?-Pár másodperc csend, majd végül válaszolt.

-Még akár Őt is.-Nem igazán reméltem, hogy beleeggyezik, merthát Adam mégis csak ey vadász, szóval most örömtáncba tudtam volna kezdeni.De aztán csak tudtam uralkodni magamon.

-Köszönöm Darren.

-Nincs mit Cor.De aztán csak okosan.-Éreztem, hogy mosolyog.

-Rendben.Hisz ismersz.-Mosolyogtam szélesen az értetlen fejet vágó Adamre.

-Jólvan.Nah én le is teszem.Akkor majd holnap reggel érkezem.Szia Cor.

-Szia Darren.-Köszönünk el egymástól majd le is raktuk.Én örömmámorban úszva ugrottam Adam nyakába.

-Na mi az törpekirály?-Fonta át karjait derekamon.Immár a törpekirálylányt is inkább édesen, mintsem gúnyosan mondta ki.

-Mi ez a törpekirálylányozás?-Néztem rá felhúzott szemőldökkel.

-Ha jól emlékszem akkor nem zavart mikor Tobi hívott így.-Húzta fel Ő is a szemöldökét.

-Basszus.Jó is hogy mondod.Tobi.egbeszéltük, hogy délután felfedezzük együtt törpeországot.-Vágtam halál komoly fejet.

-Majd adok én neked közös felfedezést Tobival.-Mondta, majd rámvetette magát, és eszeveszett csikizébe kezdett.Mivel a lábai a derekamat ölelték körbe, így esélyem se volt menekülni.

-Neee....kérlek...Adam...Már...nem...kapok...levegőt...Kérlek...hagyd...abba...-Próbáltam kinyögni két röhögö roham között.

-Szóval akarsz még Tobival felfedezőset játszani?-Mosolygott rám.

-Nem...csak...hagyd...már...abba...-Már fájt az oldalam a nevetéstől, amikor végre beadta a derekát, és befejezte a "kínzásomat" , megtámaszotta a kezeit a fejem mellet, mjd közelebb hajolt.

-És mit kapok kárpótlásul, mert ilyeneket beszélsz?-Suttogta ajkaimba.

-Hmmm.Nem is tudom...De estig ígérem eldöntöm.-Válaszoltam egy pimasz mosollyal.

-Estig?-Nézett rám csodálkozva.

-Igen!Ugyanis ma este nálam alszol.-Jelentettem ki, majd kihasználva a figyelmetlenségét fordítottam a helyzeten, így én voltam felül.

-És ebbe nekem nincs is beleszólásom?-Nézett rám "ďurcizva"

-Nincs.

-Semmi?

-Semmi!

-És ha én nem akarok nálad aludni?-Kérdezte tök komolyan.

-Szóval nem akarsz?-Néztem rá rémülten.

-Deee.-Nevette el magát, majd szorosan magához húzott, és megcsókolt.

-Ez nem volt vicces.-Boxoltam vállba, maint ejkaink elváltak.

-Bocsánat, de nem lehetett kihagyni...ha láttd volna az arcod.-Mosolygott.

-Akkor sem volt az-Húztam fel az orrom.

-Naaa.Ne haragudj már.-Cirógatta meg az arcom.Ekkor valaki beviharzott a szobába....

Háát ennyi lenne mára...

Love: Lexa <3