10.rész.

Bocsánat a kimaradásért, de összejöttek a dolgaim.:$

lány: mit nézel? :)
fiú: téged :)
lány: és mit látsz? :$
fiú: egy lányt ;)
lány: ..egyet a sok közül.. :(
fiú: nem:) az egyetlent ♥

10.rész-Szóval mi csak kavarunk?-
-Adam nyugi.Csak vicceltem.-Öleltem át most én.-Csak a borokat tartjuk benne.-Nyomtam egy puszit  a szájára, majd kitártam a hűtőajtót, hogy megbizonyosodhasson róla, hogy tényleg nincs benne egy darab testrész sem.Rá kellett jönnöm, hogy sajnos igazam volt, és tényleg egy darab testrész sem árválkodott benne... Jólvan na csak vicceltem.Végre Adam arca is felengedett és egy halvány mosoly jelent meg szája sarkában.
-Ez nem volt vicces.- Forgatta meg a szemeit, majd átölelte a derekam.
-Deeeee. Igen az volt.-Mosolyogtam tovább.-Vald be, hogy egy kicsit az volt.- Nyomtam egy puszit az arcára kárpótlásul.
-Ennyivel nem érem ám be!-Húzta fel az orrát.
-Ésss akkor mit kell tennem, hogy kiengeszteljelek?-Néztem rá bociszemekkel.
-Háát nem is tudom. Majd vacsi közben kitalálom.-Simított végig a pociján, ami abban a pillanatban meg is kordult jelezve, hogy vacsiidő van.
-Na gyere te éhenkórász.- Ragadtam meg a kezét, és az asztalhoz húztam. Leültettem az egyik szérekre, én pedig szépen megterítettem. Ebben Ő egy cseppet sem volt segítségemre, hisz akár hányszor a közelébe kerültem annyiszor húzott az ölébe és csókolt meg. Persze én ezt nem elleneztem, hiszen örjítően csókol, de elég sok időbe telt mire tényleg sikeresen megterítettem. Aztán kezdetét vette a mi kis közös vacsink. Elsőnek persze az előétel került feltálalásra, aztán szépen sorban jött  a többi is. Az előétel mellé bontottunk egy üveg Zöld Valentinit, ami tökéletes volt az előételhez és a desszerthez is. Kellemes hangulatban zajlott le a vacsora. Sokat beszélgettünk, és sokmindent megtudtunk egymásról. Elmesélte, hogy a szüleik meghaltak pár éve, és azóta Lucas, az pukájuk testvére neveli őket. Arról nem beszélt, hogy hogyan haltak meg a szülei, én pedig nem feszegettem a témát. Látszott, hogy ezt is nehéz volt neki elmondania. Elmondta, hogy nemrég kezdődött meg a rendes kiképzése, de elég jól halad, és hasonlók. Én is meséltem neki magamról. Elmeséltem, hogy milyen volt árvaházban felnőni, hogy hogy tudtam túlélni az egészet meg minden. Elmeséltem azt a napot is, ami örökre megváltoztatta az életemet.Azt a napot, amikor találkoztam Derekkel. Ő csak figyelmesen hallgatott, és egy egy olyan résznél gyengéden megszorította a kezem, hogy éretesse, hogy ott van velem. Olyan jó volt valakivel végre beszélni erről. Az pedig csak dobott egyet az egészen, hogy vele beszélhettem meg. Vacsi után leszedtem az asztalt, és amíg elmosogattam, és elpakoltam, addíg Őt elküldtem pancsizni. Mosolyogva és boldogan álltam neki elöblíteni a tányérokat és az edényeket, majd beraktam őket a mosogatógépbe, és elindítottam a programot. Elgondolkozva hallgattam, ahogy megindul a víz. Pár percig álltam még ott, majd elpakoltam a még előlmaradt eszközöket, fűszereket, meg ilyeneket. Letöröltem az asztalt, a pultot, és késznek is nyilvánítottam a konyhát. Levágódtam a kanapéra, és csak néztem ki a fejemből. Hónapok óta először boldog voltam az új életemben. És ez csak is Adamnek köszönhető. Ha mellettem van olyan egyszerűnek tűnik minden. Olyan könnyűnek és gondtalannak. Pedig egyáltalán nem az! Még mindíg fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Beszélnem kell Darrennel az már biztos. De hogy tálaljam neki, hogy tudom, hogy tudja, hogy kik a szüleim. Legalább is, ha Derek igazat mondott. De mi oka lett volna hazudni? Na jó oka lett volna. Mert mi van akkor, ha csak azért mondta, hogy ne bízzak Darrenben, és ezáltal könnyebben rá tud venni, hogy vele tartsak. De az sose forduhat elő! Semmi! SEMMI az ég világon nem tud rávenni arra, hogy vele menjek. Sokmindent köszönhetek Darrennek, és kötődöm is hozzá, és ezen az sem változtatna, ha kiderülne, hogy tényleg tudja kik a szüleim. LEhet, hogy egy kicsit haragudnék rá, és tombolnék, de aztán lenyugodnék, és megpróbálnám megérteni, hogy miért titkolta el.
-Na mi az törpicúr. Min gondolkoztál el annyira?- Zökkentett vissza Adam a valóságba, majd egy lány puszit nyomott a fejem tetejére.
-Héééékás. Mi az, hogy törpicúr? - Váltottam ismét a mosolygásra, majd felé fordultam.
- Ha Tobi törpekirálylányozhat, akkor én miért nem törpicúrozhatok? -Nézett rám ártatlanul.
-Mert csak!- Jelentettem ki "durcásan"
- Most megharagudtál? -Huppant le mellém a kanapéra, majd szorosan hozzám bújt.
- Igen.-Húztam fel az orrom.
-Tényleg?-Nyomott egy apró puszit a szám sarkára.
-Tényleg.-Nyeltem egy nagyot.
- Még mindíg?-Most egy kicsit beljebb csúszott a puszi.
-Még mindíg.-Folytattam a durcit, de éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Egyszerűen annyira akartam, hogy végre megcsókoljon.
-És, ha...-És végre megette.Megcsókolt.Az egész testem belebizsergett abba a csókba. Kezeit csípőmre hejezte, én pedig összekulcsoltam enyémeket a nyakán. Olyan jó volt vele csókolózni. Az előző pasijaim nem csókoltak valami jól, és nem is igazán élveztem velük. De Adam... Egyszerre repített a mennyekbe, és taszított le a pokolba. Mindíg többet és többet akartam belőle.Zilálva váltak el ajkaink.-ezt csinálom, akkor is haragszol rám?-Fejezte be a mondatát.
-Nem volt elég meggyőző. megismételnéd még eg...-Nem tudtam befejezni, mivel ismét birtokba vette ajkaimat. Vadul a hajamba túrt, majd még közelebb húzott magához. Minden idegszálam azért kiáltott, hogy ne legyen köztünk egy gombostűnyi hely sem, és ez kicsit megrémített. Sose voltma ilyen közvetlen senkivel, aztán jön Ő, akit két napja ismerek, és máris ki akarom szorítani közülünk a levegőt. Percekig csak téptük egyás ajkait, mikor keze a pólóm alá tévedt, de csak az oldalamon veette végig a kezeit, majd ismét derekamnál állapodtak meg. Adam annyira más volt mint a többi pasi. Nem csak megdöngetni akart, hanem megismerni is. Annyira hálás vagyok az életnek, hogy az utamba sodorta.
- Ez már meggyőző volt?- Hajolt el Adam, de csak annyira, hogy a szemebe nézhessen. Én pár másodpercig csak levegő után kapkodtam.
-Azt hiszem.-Mosolyodtam el pimaszul.
-Csak azt hiszed?-Durcizott be most Ő.
-Na jó. Akkor elég megyőző volt.-Bújtam hozá most én.-Talán túlságosan is.-Tettem hozzá halkan, de persze neki meg kellett hallania.Felkuncogott, majd átkarolta a vállamat, és belepuszilt a hajamba.
-Valóban?-Suttogta a fülembe.
-Ühüm.-Bologattam.Aztán eszembe jutott valami.-Ugye nem zavar, hogy holnap elmegyek Benivel kávézni?-Néztem sötétbarna szemeibe.
- Azt nem mondhatnám, hogy nem zavar. De... nem tilthatom meg neked, és ami azt illeti nem is akarom. Bízom benne, és tudom, hogy nem kavarnál mindkettőnkel egyszerre.
-Szóval mi csak kavarunk?-Néztem rá hatalmas szemekkel, mint aki meg van lepődve. Pedig az igazság az, hogy csak egy kicsit meg akartam viccelni...:$
-Nem...Én nem úgy értettem...Hanem...-Próbált mentegetőzni Adam. Istenem annyira édi volt, ahogy próbálta elmagyarázni, hogy mit is akar. Nem volt szivem tovább kínozni.
-Adam nyugi. Csak szivatlak.-Mondtam, ő pedig csak tovább vizslatta az üveg dohányzóasztalt.- Sajnálom.-Adtam egy puszit az arcára.- Ugye nem haragszol?-Adtam egyet a másik oldalra is.
-Ja nem...Csak. Őhm. Ha már itt tartunk...-Nézett rám, de arca enyhén elpirult, sóval ismét az asztalt tisztelte meg figyelmével.-Meg kell kérdeznem valamit.
-Ki vele.-Néztem rá bíztatóan.
-Tudom, hogy ez most egy kicsit gyenge és sablonos lesz, de meg úgy érzem, ha nem kérdezem meg, akkor felrobbank.-Atya isten. Egy kicsit kezdtem megilyedni.-Szóval Cor...Lennél a barátnőm?-Emelte ismt rám a szemeit.Olyan kis esetlennek tűnt szegénykém, hogy arra nincs szó.
-Igen!-Vágtam rá egyből.
-Tényleg?-Nézett rám meglepetten.
-Most mi ezen olyan meglepő?-Néztem rá érdeklődve.
-Semmi. Csak hát...nem zavar, hogy Benék nem fogják jó szemmel nézni, hogy a "fura sráccal" "kavarsz"-Mutatott nyuszifüleket beszéd közben.
-Már miért zavarna? Ha nem képesek elfogadni, akkor így jártak.Ezért is akarok holnap beszélni vele. Tisztázni akarom, hogy nálam csak barátként jöhet szóba. Viszont, ha nem képes megérten, hogy "kavarunk"-mutattam én is nyuszifüleket.-akkor még úgy sem.
-Mondták már, hogy milyen édes vagy, amikor magyarázol?-Nézett rám mosolyogva.
-Öhhm...Asszem nem...
-Pedig az vagy.-Mondta, majd ismét egy csók tulajonosa lettem.Mikor ismét leszakadtunk egymás szájáról, én kibújam Adamkarjaiból, aki hangos "HÉJJJ"-ezéssel adta tudtomra nemtetszését.-Hova hova hercegnő?-Nézett utánnam, amint megindultam a lépcső felé.
-Lubickolni.-Adtam meg az egyszerű választ.Már a lépcső felénél járhattam ,amikor valaki csengetett.-Adam kinyittanád?-Néztem vissza az én BARNA hervegemre.
-Persze.-Mondta, majd feltápászkodott a kanapéról, és az ajtóhoz ment.
-Jóestét.Elnézést a késői zavarásért.-Hallotam meg egy túlságosan is ismerős hangot.-Darren Sommerst keresem.-Pár lépcsőfokot visszaléptem, és így már biztos volt, hogy a hang tulajdonosa nem más mint....


Hááát ma ennyi telt tőlem:D Tényleg sajnálom, hogy kicsit eltünedeztem, de közelednek a vizsgák, és megy a magolás ezerrel. Jah és van egy olyan híem is, hogy megfogalmazódott bennem két történet, amiket nemrég kezdtem el írni.Egy két részt össze akarok hozni mielőtt publikálásra kerül, és még finomítok is rajtuk, mielőtt a végleges formájukban feltolom őket. Viszont csak akkor bajlódok elük, ha érdekel titeket. Az egyik Fanfic, és mondhatom, hogy ez lenne az első ilyesfajta sztárokkal kapcsolatos sztorim, a másik szintén zenés lenne, de abban nem kapnak szerepet a sztárok. És hát az egy kicsit a filmezés világával is foglakozna. Szóval, ha érdekel titeket, akkor lécci dobjatok egy komit. Nagyon ngyon hálás lennék, és eszméletlenül jól is esne, h erről a sztoriról is elmondanátok a véleméneteket. Nos hát ennyi lenne. Köszönöm, hogy benéztetek. És ne feledjétek, KOMIZNI ÉR!!! :D

Puszi:Lexa <3