2.rész.

Hááát itt is lennék egy új résszel.Ezt próbálom hosszabbra írni, de nem ígérhetek semmit.Írom amígbírom.Kicsit fáraszt nap után vok túl és hát volt egy két negatív dolog ami kicsit hatott a kedvemre is, de azért remélem tetszeni fog.

A koncert és ami utána volt...

Elindultunk hát Zane-el, a kis utcán, ami a cukrászdához vezetett.A szél jólesően belekapott a hajamba.A hó lágyan ropogott a talpam alatt.Imádtam a telet.Ez volt a kedvenc évszakom.Tél...Milyen szép is amikor lágyan szitál a hó és te ezt a jó meleg szobából nézheted.Most nem esett, de kora estére mondtak egy enyhe havazást.Mi csak csendben sétáltunk a utcán kézen fogva, és az emberek csak mosolyogtak, ha ránk néztek.Ezen elmosolyodtam, hisz biztos ők is azt gondolták, hogy én és Zane egy pár vagyunk.Pedig ez nem így volt.Mi csak a világ legeslegjobb barátai voltunk.Ő olyan volt számomra mint egy bátyus, aki mindig mellettem van ha szükségem van rá, ha bátorítás kell, vagy csak, ha kell egy jó kiadós seggberúgás, hogy figyeljek oda az órákon meg ilyenek.Imádtam vele lenni.Kárpótolt mindenért, amit  a szüleim elvettek tőlem.Ő volt az én családom.Bár órákon nélkülöznöm kellett hisz Ő másik osztályba járt, de azokon kívül folyton együtt voltunk.A mai napon különösen jólesett a közelsége, hisz az egész nap hatalmába kerítő rossz érzés még mindig ott bujkált bennem.Máskor is voltak megérzéseim, amik többnyire be is jöttek, de ez valahogy más volt...És nagyon rossz.
-Min gondolkoztál el ennyire törpilla?- Szorította meg gyengéden a kezem Zane.
-Hm?-Kérdeztem vissza.
-Csak azt kérdeztem, hogy min gondolkoztál el annyire?-Mosolygott rám.
-Jah. Csak Mrs Saliven matekóráján.-Hazudtam.-Tudod megint szemétkedett velem.-Nah jó csak részben volt hazugság, mert tényleg szemétkedett velem, pedig szín őtős vagyok matekból, de nem ezen gondolkoztam.Csak nem akartam Zane kedvét is elvnni a hangulatommal.
-Mrs Saliven már csak ilyen. A kis kedvencein kívül mindenkivel szivózik.-Gondolkozott el Zane is.
-Ühün.-Helyeseltem, mert teljesen egyetértettem vele.PEdig sose tettem ellene semmit.Az óráin csendben teszem a dolgom, a házikat mindíg megírom, és a dolgozataimra is sorra ötöst kapok.ÉS mégis...Jó be kell vallanom nekem se a szívem csücske, de mégis tdok vele normálisan viselkedni.Bár általában feláll a szőr a karomon, ha egy légtérben vagyunk, de mégse prbálom megkeseríteni az életét, ahogy Ő az enyémet.Kicsit feljebb húztam a kabátom cipzárát, mert megcsapott az a jellegzetes decemberi hideg.Mert hát igen.December 1-e van.
-Fázol törpilla?-Nézett rám Zane fürkészőn.
-Nem.-Mosolyogtam rá.-Csak nem akarok megfázni.-Mosolyogtam rá, bár csodaszámba menne, ha megfáznék, hiszen a 18 évem alatt alig ha 2x voltam beteg.Ekkor érkeztünk el a kis park bejáratához, amin át kellett mennünk, hogy eljussunk a kiszemelt célunkig.A park közepéhez érve egy kissebbfajta koncertet fedeztünk fel.Többnyire karácsonyi dalokat játszottak.A hangulat kicsit engem is elvarászolt, pedig sose szerettem a karácsonyt.Merthát a karácsony a szeretet ünnepe, amit a családdal kell eltölteni.De nekem nincs családom.Nekem csak Zane van.
-Nem állhatánánk meg egy picit?-Néztem kérlelőn Zane-ra
-Amit csak akar hercegnő.Ez az Ön napja.-Mosolygott le rám (jah persze ez könnyen ment neki hosz majdnem másfél fejjel volt magasabb nálam)Így hát besroltunk a kis gyülekezet közepébe.Egész jó dalokat toltak, és a hangulat is kezdett egyre több embert vonzani.Bár ebben szerintem az is körejátszott, hogy a színpad mellett fel volt állítva egy forraltboros bódá, ahol az emberek felmelegíthették átfagyott testüket egy forró itallal.Zane egyszer csak hirtelen elengedte a kezem.Én érdeklődve néztem fel rá.Ő kotorászott kicsit a zsebében, majd csillogó szemeit enyémekbe fúrta.
-Ezt csak a cukrászdában akartam odaadni, de úgyérzem ez a legmegfelelőbb pillanat.-Mosolygott rám, mald a kezembe nyomott egy aprócska dobozt, ami szépen be volt csomagolva.Én csak meglepődve néztem szemeit.
-Nem kellett volna.-Mondtam meghatdva, és prbáltam elfolytani a kicsorduló könnyeim.
-De igen.Nyisd ki.-Adta ki az utasítást, aminek én boldogan tettem eleget.Nagy hévvel téptem le a csomagolópappírt a kis dobozkáról, lassan azt is kinyitottam.Mikor megláttam a tartalmát még a szám is tátva maradt.Egy csodaszép nyaklánc volt benne, amin egy szív alakú medál lógott.Kiemeltem a dobozkából, majd könnyes szemekkel Zane nyakába ugrottam.
-Annyira köszönöm.-Nögtem ki könnyeimet törölgetve.
-Szóval tetszik?
-Miaz hogy.-Engedtem el kezeim közül a világ legeslegjobb barátját.Ekkor fedeztem fel, hogy a medál hátulján van pár betű.Pontosabban C+Z FF. Az addíg tiszta sor volt hogy a C Coréliát  Z pedig Zanet jelent, de el sem tudtam képzelni, hogy mit jelent az FF.-Zane-Néztem az említettre érdeklődve.
-Igen.
-Mit jelent az FF?-Kérdeztem hatalmas szemeket meresztve rá.
-Oh az?CSak annyit, hogy Frend Forever.-Válaszolt mosolyogva. Én megint ott tartottam, hogy elsírom magam.Annyira nagyon meghatott az ajndékával.:D
-Nah törpilla.Ne pityeregj már.-Ölelt mpst Ő magához engem.
-Feltennéd?-Húzódtam el tőle kicsit.
-Persze.-Válaszolta és már nyúlt is a nyakláncért.ÉN hátat fordítottam neki, és félrehúztam a hajam, ő pedig körbevezette a nyakamon és épp bekapcsolta, amikor megtörtént a baj.Egy idióta vadbarom elkiáltotta magát, hogy BOMBA, mire az elég népes tömeg ami időközben körénk gyült fejvesztve próbált menekülni.Zane, meg akarta ragadni a kezem, de a tömeg elsodort melőle.ÉN csak haladtam elre az emberekkel.Meg se próbáltam ást tenni, mert valahogy jobb őtletnek tünk sodrdní a tömeggel, mint megállni, hogy áttaposhassanak rajtam.Viszont az agyam egyre csak azon kattogott, hogy mi lehet Zane-el.Mikor újra feleszméltem egy szűk kis utcában találtam magam tök egyedül.Fogalmam se volt, hogy hol lehetek, és arrol sem, hogy mikor tűntek el körülem az emberek.Csak álltam ott és gondolkoztam, hogy mit is tegyek.Aztán döntöttem.Elindultam a ki utcán.Ez volt az első hibám ,amit azon az estén elkövettem.Időközben már be is sötétedett.Ez csak még ílyesztőbbé tette az egészet és én már kezdtem pánikolni, de csak mentem tovább.Egyetlen egy élőlény sem volt a közelben, és a csend kezdett ilyesztő lenni.A házakból szűrődott ki némi fény, de ez nem nyugatott meg.Egyre jobban hatalmába kerített az a rossz érzés, ami egész nap üldözött.Elérkeztem az utca végére, ahol vettem egy jobb kanyart.Ez volt a másodk hobám.Hogy nem fordultam vissza.Egy raktárépülettekkel körülvett helyre értem ki.Megtorpantam.Mégis mit keresek én itt?Fogalmam sincs hogy hol vgyok, pedig már rég vissza kellett volna érnem az árvaházba.ÉS vajon Zane-el mi lehet.Remélem rendben van, és már rág az ágyában alszik.Efféle gondolatok jártak a fejemben, mikor a szeme valami mozgást érzékelt a sötétségben.Lassan tettem pár lépést afelé a valami felé, és egy ember alakja rajzolódott ki, aki a földön térdelt.Fogalma se volt, hoy mit csinálhat, de  felcsillano remény niatt felbátorodva bátran indultam meg felé.Ez volt a harmadik hibám.Mikor az emberke közelébe értem megtorpantm.A férfi (mert már ki tudtam venni h az) egy másik ember felett térdelt.Ő is meghallott engem, és felkapta a fejét.MEgrémített a vörösesem izzó tekintete és az a piros valami, ami az állán folyt le.Szája mosolyba szaladt amit meglátott.Letörölte állárol a folyadékot.
-Mit keres egy fiatal csinos lány ilyen későn errefelé?A szülei már biztos aggódnak.-Tette fel kérdését negédese.
-Azt nem hiszem!Nekem nincsenek szüleim.-Vetettem oda neki cseppet sem kedvesen.Még engem is meglepett, hogy mennyire nem ilyesztett meg a látvány.Pedig hát valjk be egy épeszü ember ilyenkor már árkon bokron túl lenne.Mert hát adva vagyon egy idegen és rémisztő hely, két ember, akik közül az egyik vagy elájult, vagy halott, és a másik "könnyed csevejbe" kezdett velem.
-Szülei mindenkinek vannak.-Nézett mélen szemeimbe vörösem izzó tekintetével.
-Hát nekem nincsenek.-Álltam tekintetét.
-És mégis mit keres errefelé egy fiatal csinos lány, akinek nincsenek szülei?-Futott még nagyobb mosolyba szája.
-Eltévedtem.-Adtam meg az egyszerű választ.
-Az biza nagy baj.-Indult el felém a férfi.-Nagyon nagy baj.-Jött egyre és egyre közelebb.Itt már azért kicsit kezdtem parázni, szóval lassan elkezdtem hátrafelé hátrálni.
-Ne közelítsen.-Morogtam felé.
-Ez tetszik.Ez a bátorság.Rég találkoztam ilyen emberrel.-Tartott még mindíg felém.
-Mégis ki maga?És mit csinált azzal az emberrel?És mit akar csinálni velem?-Záporozta meg kérdéseimmel.
-Ne izgulj azért az emberért.Nem nagy veszteség a világnak.-Nézett egy pillnatra hátra gúnyosan.Szóval halott.-ÉS hogy ki vagyok?Biztos vagy benne, hogy tudni akarod?
-Igen.-Néztem elszántan a szemeibe.
-Hát jó.Ha ennyire tudni akarod gyermekem, hát elmondom.A nevem Derek Sommers, és én egy vá............


Hááát mára eddíg birtam.Remélem tetszik  nektek majd a rész.És léccccci haggyatok eg komit.:D
Love&Peace: Lexa <3

A kedetek

Hát halihó mindenki.Ez egy új történet lenne.Remélem tetszeni fog nektek.De nem húzom az időt.Itt A Kezdet!


Halihó mindenki.A nevem Cornélia Thomson.Az én átlagosnak éppen nem mondható életemről olvashattok majd.A szüleimet nem ismertem.Születésemkor otthagytak egy árvaház előtt, ahol egészen ADDÍG a napi éltem.Az árvaház nem volt éppen egy 4*-os szálloda, de az igényeim sose voltak nagyok. Szerettem ott élni.Szóval kanyarodjunk vissza ahhoz a naphoz.Az a nap is úgy indult, ahogy a többi árvaházi reggel.Fél 7-kor kelés, gyors zuhany, fogmosás, reggeli, majd irány az első óra. Az iskola az árvaházon belül volt, szóval nem kellett messzire menni.Ez a nap két dologban azonban mégis más volt.Az egyik az, hogy ezen jeles napon töltöttem be a 18-at.A másik...nos hát azt nem lőném le itt az elején.Nemsokára úgyis kiderül.De annyit elárulhatok, hogy megváltoztatta az egész életemet...Szóval a 18-ik szülinapom.Eme különleges napot a legjobb barátommal, Zane-el szándékoztam eltölteni.A nap gyorsan eltetl. Fél háromkor vége is volt az utolsó órának. Zane-el  úgy beszéltük meg, hogy 3-kor találkozunk az aulában, és utánna elmegyünk a közeli kis cukrászdába és egy hatalmasat sütizünk.(Az idősebbek pár órára maguk mögött hagyhatták az árvaház egyhangúságát, és most mi is ezzel a lehetőséggel szerettünk volna élni.Tehát gyorsan felmentem átöltözni. A szokásos árvaházi egyenruhát, ami egy fehér ingből, egy fekete nyakkendőből, egy fekete szoknyából és egy fehér térdzokniból állt, lecseréltem egy utcai öltözékre. Felvettem hát egy fekete csőfarmert egy lila pólót, és a fekete kabimat, és már futottam is le a jó öreg tölgyfalépcsőn az aulába.Azthiszem ez fog a legjobban hiányozni, ha elmegek (mivel egy év múlva befejezem a gimit, és kiszabadulok az árvaházból a való világbaXD).A lépcsőfokok halk reccsenése, ahogy rálépek.Három előtt pár percel már az aula egyik kényelmes padján ültem.Zane persze még sehol se volt.Sose értettem, hogy mit tud ennyit elvacakolni.Egy csaj gyorsabban partipuccba vágja magát mint Ő, ha megyünk valahová.De sebaj. Így legalább tudok egy picit pihenni.Becsuktam a szemem és nekidöntöttem a falnak.Olyan jó volt egy kicsit kikapcsolni, és nem gondolni semmire.Egész nap egy furcsa érzés tartott hatalmában.Mintha ma valami történne majd.Valami új. Valami ami ellen semmit nem tehetek.De most ezt is kizártam.Teljesen kiürítettem a fejem, és csak pihentem.Ezért is ilyedtem meg annyira, amikor Zane levágódott mellém.
-Szóval akkor indulhatunk Törpilla?-Kérdezte.
-Zane! MEgkértelek már, hogy ne szólíts törpillának.Nem vagyok én olyan alacsony, nálad is csak mac 15cs-el.És törpillával ellentétben én nem vagyok kék, sőt még szőke sem!-Mosolyogtam rá.
-Ha gondolod lehetsz törpicúr is.-Ajándékozott meg Ő is egy mosollyal.
-Akkor inkább maradjunk a törpillánál.-Vágtam "ilyedt" arcot.Tudtam, hogy komolyan képes elnne törpicúrnak hívni.
-Okés törpilla.Akkor induljunk.-Húzott fel a padról, majd kézen fogva elindultunk kifelé.Hát igen...kézen fogva...Mindíg így mászkáltunk.De kijelenthetem, hogy csak barátok vagyunk.Elbúcsúztunk Allentől a portástól, majd belevetettük maunkat a város vad és félelmetes dzsungelébe...

Folyt köv. És ígérem az hosszabb lesz, de ki vok dőlve..:$
LOVE: Lexa93 <3