8.rész/2

Háát ez lenne a nyolcadik rész második fele.Lehet, hogy ma se kerül fel az egész rész, mert kicsit így is késő van, és hát álmi is vok egy pöppet.:D De majd meglátjuk meddíg jutok...Szóval a rész címe ugyan az mint az előzőé.:D De azért képet és idézetet kaptok :D

Fiú: - A buliban volt egy lány, aki rám volt nyomulva.
Lány: - És? :/ Neked nem jött be?
Fiú: - Hát... egy éjszakára jó lenne...
Lány: -Hm...:/ Én is jó lennék neked annyira nem?
Fiú: - Ő egy olyan lány volt, akit elfogadnék egy éjszakára... Te viszont olyan lány vagy, aki mellett ébrednék is reggelente !

8.rész/2

-Rendben.-Mosolyodott el, majd megölelt. Meglepettségemből  a kocsi mellé érve ébredtem.Jól esett, hogy elfogad így is.Bár tudom, hogy idő kell míg megszok, de érzem, hogy meg akar ismerni, hogy nem ítél el egyből.

-Minden rendben?-Ölelte át a derekam Adam.

-Persze.-Mosolyodtam el.-Csak elgondolkodtam.

-Akkor rendben.Indulhatunk?-Nyitotta ki nekem a kocsiajtót.

-Persze.-Leheltem egy lágy csókot ajkaira, miközben kihalásztam a kocsikulcsot a zsebéből.-De én vezetek.-Emeltem fel diadalmasan a megszerzett zsákmányt.

-Héééé.Ez nem fer.-Nevetett fel Adam.

-Deeee!Az.Meg hát amúgy is...Egyszerübb lesz így, minthogy elmagyarázom merre is menj.-Indultam meg a másik oldalra.

-Hát jó.De ne szokj hozzá!-Mosolygott még mindíg mint a tejbetök.

-Nem szándékozom...De ha már egyszer az én kicsikém a sulinál maradt...-Toltam ki rá a nyelvem, majd bepattantam a kocsiba.Miután Adam is helyet foglalt az anyós ülésen gázt adtam, és már hajtottunk is  végig a kis utcán.Valóban egyszerübb volt így, hogy én vezettem, hisz az otthonom egy kis erdő szélén található.Az egyik kezemet a sebváltón pihentetve hajtottam végig Los Angeles utcáin.

-Komolyan gondoltad?-Szólalt meg hírtelen Adam.

-Mit?-Fordultam felé pár pillanatra érdeklődve.

-Hogy fontos vagyok neked.-Hajtotta le a fejét, és ha jól láttam egy picit el is pirult.Megmosolyogtam a reakcióját, bár én is zavarban voltam.Mert hát...hogy lehet ilyent kérdezni?Hogy fontos-e nekem?Ha úgy érzem nem bírnám elviselni, ha valami baja esne, ha nem akarom, hogy távol legyen tőlem, ha  minden percben besurran a gondolataimba, és nem akar lelépni onna, akkor fontos nekem?Lehet valaki ilyen rövid idő alatt fontos?-Ilyen nehéz erre válaszolni?-Kacagott fel keserűen.

-Igen...vagyis nem...csak tudod, ez...-Makogtam össze vissza, majd sóhajtottam egy nagyot, és próbáltam értelmesen folytatni.-Szóval arra vagy kíváncsi, hogy fontos vagy e nekem?

-Igen.

-Err egy egyszerű igennel válaszolnék.-Félve pillantottam rá, hogy mit fog reagálni, de a hatalmas mosoly ami az arcán szétterült, máris megnyugtatott.-Ne kérdezd, hogy miért, csak egyszerüen az vagy.És ez egy kicsit megrémít.Soha nem voltam az a lány, aki mindennek bedől, és sose volt könnyű elnyerni a bizalmamat sem.De neked...Te csak egyszerűen megjelentél az életemben, és én máris feltétel nélkül megbízom benned, holott, ha rendes vámpír...és persze vadász...lennénk, akkor most valószínűleg nem beszélgetnénk, hanem élet-halál hrcot vívnánk.-Ebben a pillanatban kanyarodtam be a házunk udvarára, leparkoltam a garázynál, és szembefordultam Adammel.-De ahogy már te is említetted teljesen más dolgok járnak a fejemben, ha a közelemben vagy, mint az, hogy bántsalak.Sose tudnálak bántani.Olyan, mintha egy láthatatlan erő tolna feléd...-Nem tudtam folytatni.Őszintén szólva már nem is lett volna mit mondanom.Adam csokibarna szemeit meglepetten fúrta enyéimbe, de egy szót sem szólt...Csak hallgatott, és nézett.Kicsit már kezdett frusztrálni, hogy nem mond semmit, és attól féltem, hogy bármelyik pillanatban kipattanhat a kocsiból, és elrohan.Aztán hosszú óráknak tűnő percek után végre megmozdult.De nem...Nem futott el!Egyáltalán nem!Helyette ajkaimat vette ismét birtokba.Olyan hevesen és szenvedélyesen csókolt, mint előtte talán soha senki.Kezeit derekam köré fonta, én pedig rakoncátlan tincseit vettem kezelésbe.Percek múlva a levegőhiánytól zilálva váltunk el egymástól.-És te? Te komolyan gondoltad?-Hajoltam el tőle, de csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni.

-A lehető legkomolyabban!Tudod...ugyan úgy érzek, mint Te.Fontos vagy nekem, és teljes mértékig megbízom benned.Nem érdekel, hogy vámpír vagy...Legalábbis részben...Nem érdekel, hogy ki mit gondol.Amíg a közelemben vagy, semmi nem érdekel.-Annyira jól esett amit mondott.Muszály volt megölelnem.Muszály volt éreznem, hogy tényleg ott van mellettem, és ez nem csak egy álom.Meglepte ugyan heves reakcióm, de aztán derekamnál fogva még közelebb húzott magához.Parfümjének illata teljesen megbabonázott.Csokoládé, enyhe füszeres bukéval.Mélyeket szippantva próbáltam elraktározni ezt az illatot az agyamban, mikor megcsörrent a telefonom.Egy gyors mozdulattal kikaptam a zsebemből, és meg sem nézve, hogy ki az nyomtam le a kis zöld gombot, majd emeltem a fülemhez a készüléket.

-Igen.-Szóltam bele.

-Szia Alex.-Hallottam meg Beni vidám hangját a vonal túlsó felén.

-Szia.Miben segíthetek?

-Csak aggódtam.Ebéd után eltűntél.

-Nincs semmi gond.CSak nem éreztem túl jól magam.-Hadartam le gyorsan, hogy minél előbb ismét csak Adamnek szentelhessem a figyelmem, de Beni nem nagyon akarta még letenni.

-De ugye már jobban vagy?

-Igen.Már nincs semmi bajom.

-Akkor jó.Figylej csak.Arra gondoltam, hogy valamikor esetleg megihatnánk valamit kettesbe.-Na remek.Ez is csak velem történhet meg.Most mégis hogy szereljem le?Nem akarom megbántani, hisz tényleg megkedveltem...de csak mint BARÁTOT!

-Öhhm...Nézd...Tudod az a helyzet, hogy ez nem a legjobb ötlet.-Mondtam zavartan

-Szóval van valakid?-Kérdeze.Hát...Végülis nekem akkor most van valakim?Mert Adammel nem beszéltünk meg semmit.Nem ígértünk egymásnak semmit, még csak arról se volt szó, hogy akkor innentől hogyan tovább...De ha esetleg Adam nem is akarná, hogy a barátnője legyek, akkor is...Nem tudnák Benire a pasimként tekinteni.Jó pasi mitagadás, de számomra csak mint barát jöhet szóba.

-Hát...mondhatni igen...-Félve Adamra pillantottam.Biztos voltam benne, hogy, ha nem is mindent, de a beszélgetés nagy részét Ő is hallotta, a többit pedig ki tudja következtetni.Ő csak mereven a műszerfalat figyelte.

-És ismerem a gyereket?-Kérdezte Beni.

-Valószínűleg.De figya.Nem beszélhetnénk ezt meg holnap?

-Szóval vele vagy?

-Igen.-Adtam nyiltan a tudtára.Azt akartam, hogy levegye a dologból, hogy kár próbálkoznia, és maradjunk meg barátoknak.

-Hát jó.Akkor nem is zavarok.Viszont holnap egy kávé mellett mindent el kell mondanod.-Most akkor mi van?Az előbb még be akart próbálkozni, mostmeg ki akar szedni belőlem mindent Adamről?Mekkorát fog nézni, ha kiderül, hogy Ő az.De jobbnak láttam, ha belemegyek ebbe a kávézós, dumcsizós dologba, mert biztos voltam benne, hogyha nemet mondok, akkor addíg nem fogja letenni, míg rá nem beszél.

-Hát jó.Majd holnap megbeszéljük, hogy mikor és hol.Na szia.-Köszöntem el tőle, majd válaszát meg se várva kinyomtam.-Baj van?-Fordultam vissza Adam felé, aki még mindíg csak a műszerfalat vizslatta.

-Nem.Nincs semmi...De én igazán nem akarok az útban lenni.Nyugodtan beszélhettél volna még a szőke hercegeddel.

-Hogy mi?-Kacagtam fel hangosan.Nem tudom mi volt ezen olyan vicces, de egyserűen nem bírtam visszatartani.-Te most tényleg...tényleg azt...hised...hogy én és Beni...hogy mi...-Próbáltam kinyögni nevetés közben.

-Most mi ezen olyan vicces?-Nézett rám értetlenül.-Bebizonyítást nyert, hogy van szőke herceg fehér lovon és épp az imént kínálta magát tálcán...Én csak nem akarok az utadba állni.Ha esetleg...-Már nem bírtam tovább hallgatni.

-Te most komolyan azt hiszed, hogy én képes lennék veled smárolni, miközben Benire hajtok?És pont az előbb beszéltél arról, hogy bízol bennem.Hát köszönöm.-Nem voltam rá dühös, csak rá akartam világítani, hogy butaságokat beszél.Amint ki akartam pattanni a kocsiból megragadta a csuklóm, és visszahúzott, majd lágyan megcsókolt.Mikor ajkaink elszakadtak állát vállamra fektette.

-Ne haragudj.Csak tudod, nekem még új ez a helyzet.És hát...Eddíg csak egy barátnőm volt és rá se mondhatjuk, hogy igazán oda lettem volna érte.De te annyira más vagy mint a többi lány.És félek, hogy egyszer csak rájössz, hogy én csak egy unalmas lúzer vagyok, és neked igen is a szőke herceg kell és...-Ismételten nem hagytam, hogy befejezze.

-Tudod van szőke herceg fehér lovon...de HAHÓ...én a barnákra bukom.-Túrtam bele sötétbarna hajába, és közelebb húzva magamhoz megcsókoltam.

.-Akkor nem haragszol?-Kérdezte miközben kikászálódtunk a kocsiból, és megcéloztuk a bejárati ajtót.

-Nem.

-Nagyon szép a házatok.-Tért át másik témára, amint felfogta, hogy minden rendben.

-Köszönöm.Nekem is tetszik.Leszámítva egy két dolgot szeretek itt lakni.-Válaszoltam miközben a zárba heyeztem a kulcsot, de amint ez sikerült az ajtó ki is tárult, és felbukkant a nyílásban...

Háát ennyi lett volna a 8.rész második fele.Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.