8.rész.

Hááát meghoztam az új rész.Kicsit lemaradtam a napokban egyes(és kétes xd) dolgok miatt, de most semmi nem akadájozhat meg, hogy összehozzam!:D Igaz kicsit késő van, de értetek mindent, és az eddigi egyetlen komizóm is megérdemli!:D Ezt a részt neki köszönhetitek:D

"Gyermekként még minden más az egész sokkal egyszerűbb, nem számít honnan jöttél és hova tartozol
nincs átlag vagy népszerű. Még elkerülnek a rossz hatások,
az osztályozások, a beosztások, így a jó barátod is lehet akár középszerű
A homokvárak a játszótereken, osztják fel a harctérfeleket
Indul a verseny három keréken. Az üveggolyók fénye csillog minden kézben
Nincsen más csak a naív boldogság, minden más csupán csekély apróság
A nyertes lapokat újra kiosztják. Holnap egy új nap vár!"

8.rész-Van szőke herceg fehér lovon..de HAHÓ..én a barnákra bukom-

-Naaa.Ne haragudj már.-Cirógatta meg az arcom.Ekkor valaki beviharzott a szobába.
-Hé öcsi nem láttad a...-És itt vett észre minket...vagyis hát valószínűleg miattam akadt el a szava.Egy pillanatig ledöbbenve meredt ránk, majd egy Adam által olyan jól ismert féloldalas mosolyra húzódott a szája.-Ohh bocsánat.Remélem nem zavartam meg semmit.-Én amilyen gyorsan csak tudtam lekászálódtam Adamről, és mereven a padlót kezdtem el fixírozni.
-Igen de mindegy.-Mosolygott még mindíg Adam, majd követve a példámat Ő is felült, és átkarolta a derekamat.-Logan Ő itt Alex.Alex Ő itt Logan.-Mutatott be minket egymásnak.
-Háát szia Alex.Én Adam báttya vagyok.-Nyújtotta mosolyogva a kezét.
-Én pedig...az osztálytársa.-Ráztam meg pirulva a kezét.
-Gondolom.-Hamiskás mosolya egyre jobban emlékeztetett Adamére.Le se tagadhatnák, hogy testvérek.Ugyan az a csillogó csokibarna szem...Ugyan az a már már fekete haj...Ugyan az a telt száj...-Szerelmes az egyetlen öcsikém vagym mi???Eddíg sose hoztál haza egy lányt sem.-Böködte meg Adam vállát, aki kicsit hozzám hasonlóan kezdett elpirulni.De azért az kicsit melengette a szívem, hogy sose hozott haza még egy lányt sem...habár...engem se azzal a szándékkal, hogy most akkor igenis bemutat a családjának mint...a barátnője...De attól még jól esett
-Log állj le.-Nézett fel rá mosolyogva.-Alex és én csak...nos hát mi...csak...-Kereste a szavakat Adam, amik nem igazán akarták megtalálni az utat a szájához.
-Tudom tudom...Ti csak éppen a biológiát gyakoroltátok...
-Valami olyasmi.-Mosolyodtam el a "hasonlatán"Ez egy kicsit oldotta a légkört, és engem is felbátorított.
-Tudtam én.-Kiáltott fel, mintha valami nagy titkot leplezett volna le.
-Na de mit is kerestél?-Kérdezte Adam.
-Csak a lila kockás ingemet.
-Azt tegnap mosta ki Anne.Szerintem a szárítón van.
-Kösz öcsi.Noshát akkor én nem is zavarok.Folytassátok csak a biosz órát.-Mosolygott ránk egy utolsót, majd az ajtó felé vette az irányt.
-Várj Log.-Szólt utánna Adam.
-Hm?-Fordult vissza Logan.
-Megmondanád majd Lucasnak, hogy ma nem alszom itthon?
-Persze öcsi.Aztán csak okosan ám.Nehogy egész éjjel bioszozzatok.Pihenni is kell.
-Te majom.-Dobott utánna Adam egy párnát.Logan csak felkacagott, hátraintett egyet, és ki is ment.-Sajnálom.Tudod ilyenkor általában kicsit nagy a nyüzsi nálunk.-Nézett rám bűnbánóan Adam.
-Semmi gond.Viszon én tudok egy helyet, ahol senki nem zavarna minket.-Most rajtam volt a sor, hogy megejtsek egy hamiskás mosolyt.
-Hmm.Tényleg?És hol is lenne az a hely?-Puszilt bele a nyakamba.
-Nálunk.-Adtam meg a választ.
-Tényleg betekintést nyerek az otthonotokba?-Nézett rám mosoylogva.
-Tényleg.Nem lenne fair dolog, tekintve, hogy én már tudom hol laksz.-Leheltem ajkaira egy csókot, majd felálltam, és az ajtó felé vettem az irányt.-Pakolj össze.Lent megvárlak.-Mentem ki mosolyogva.Letrappoltam a lépcsön, majd lehuppantam a kis kanapéra a nappaliban.Mivel előzőleges ittartózkodásom alatt nem igazán nyilt alkalmam szétnézni, ezért most szememet végigvezetve a kis nappaliban térképeztem fel mindent.Stílusosan volt berendezve azt meg kell hagyni.A falak bézs színűek voltak, és ehez pompásan passzoltak a barna bútorok.Az egyik oldalon egy kandalló is helyet kapott, mellette a szekrényen pedig képek sorakoztak.Felpattantam hát a kanapéról, hogy jobban szemügyre vehessem őket.Az elsőn egy aprócska kislány mosolygott le a körhintáról.Sötétszőke haja még bájosabbá tette amúgy is ari pofikáját.Biztos voltam benn, hogy csak is Anne lehett. A következő képen két kisfiú volt.Az egyikük-akiben én Logant ismertem fel- egy játékpisztolyt fogott a másikra-csak is Adam lehetett-aki felemelt kézzel jelezte, hogy megadja magát.Mosolygásra késztetett a látvány.Annyira aranyosak voltak, ahogy beleélték magukat a szituba.
-Nem nevetni.-Hallottam meg egy hangot a hátam mögött.-Azon a képen 6 éves voltam Adam pedig 4.-Megfordulva Logan mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Nem nevettem...-Jelentettem ki határozottan.-Csupán csak megmosolyogtam, hogy milyen kis arik voltatok.-Mosolyogtam vissza rá.
-Hééékás!Ezt kikérem magamnak!Én már akkor is egy kész kis férfi voltam!-Nézett rám tettetett felháborodással.
-Ohh bocsánat.Akkor csak megmosolyogtam, hogy milyen férfiasak vagytok a képen.
-Így már mindjárt más!-Mosolyodott el megint.-Ezesetben köszönjük szépen.-Húzta ki magát büszkén.
-Igazán nincs mit.-Néztem rá ártatlanul.Olyan jó volt, hogy így fogadtak.Tudom, hogyha tudnák, hogy ki is vagyok ,akkor más lenne a véleményük, és szemétnek is érzem magam, hogy hazudok nekik, holott Ők így fogadtak, de ez az én életem.Folytonos hazudozás, és más szeméyliségek kölcsönzése.Pár percig merengve figyelte a képet, majd felém fordította fejét, és csokoládébarna szemeit mélyen az enyémekbe furta.
-Tudod...-Kezdett bele, majd némi habozás utánn folytatta.-Jó, hogy Adam végre talált egy normális baránőt.-A mosoly még mindíg ott játszott az arcán, de a hangjában komolyság rejlett.
-De hát mi nem...-Kezdtem tiltakozni, de félbeszakított.
-Tudom, tudom.Ti csak osztálytársak vagytok...-Nevetett fel.Aztán megint komolyra váltott.-De...Akkor is.Rég nem láttam mosolyogni.A szüleink halála -Hogy mi?Meghaltak a szüleik?Ezt eddíg nem említette.-nagyon a padlóra küldte.Azóta nem igazán nyitott mások felé, és épp ezért mások se próbálkoztak barátkozni vele.Veled viszont...-Itt elakadt.Bár nem is kellett befejeznie.Értettem, hogy mit akar mondani.-Bár még nem ismerlek, de bízom benned, és kérlek ne bántsd meg Őt.Elég nagy felelősség most neki a kikép...-Itt rájött, hogy olyan dologról akart épp beszélni, ami nem nagyon tartozik rám.Bár ismét tudtam, hogy mi lett volna a mondat vége.Egyre szarabbul éreztem magam az miatt, hogy hazudok neki, holott Ő megbízik bennem.ÉS bár én se ismerem, mégis elfogott egy késztetés, hogy valljak színt neki.
-Kérlek ne mond ezt.Nem kéne megbíznod bennem.-Mondtam miküzben a padlót kezdtem el fixírozni.
-Mégis miért mondod ezt?-KErekedtek el a szemei.
-Valamit el kell mondanom, ami után nagy valószínűséggel megváltozik a véleményed.Előtte viszont azt is tudnod kell, hogy sosem tudnék ártani Adamnek.Bár még csak nemrégóta ismerem, mégis egyfajta késztetést érzek rá, hogy a közelében legyek....-Pirultam bele a mondat végébe.
-Hé kislány.Ezt hívják szerelemnek!Ez még nem akkora tragédia mint ahogy tálalod.-Mosolyodott el ismét.Hogy szerelmes lennék?Nem hiszem.Legalábbis még nem.Ilyen rövid idő alatt bele lehet egyáltalán szeretni valakibe?Hiszen még csak tegnap ismertem meg.MEg hát...Nekünk nem is szabad beleszeretni egymásba.Tény, hogy ha velem volt, akkor megmagyarázhatatlan nyugalom árasztott el, és úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok.Sőt, még a gyomrom is táncba kezdett, de nem hinném, hogy egyenlőre ezt szerelemnek nevezhetnénk.
-Nem...Nem ez a tragédia.-Komolyodtam el.-Nyugodtan befejezheted az előző mondatot.Vagy majd én?-Néztem rá, Ő pedig csak értetlenül meredt rám.Sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam.-Hát jó.Elég nagy felelősség neki a kiképzés?Ugye ezt akartad mondani?-Az arcán csak még nagyobb dőbbenetet fedeztem fel.
-Honnan...Honnan tudod?Elmondta?-Nézett rám, mostmár csak meglepődve.
-Nem volt rá szükség...-Éretem, hogy itt az idő.Most vagy soha.-Tudod a képességeim lévén megérzem, ha egy va...
-Na mi a téma?-Szakított félbe valakiÉn ijedten kaptam a fejem a lépcső felé, ahol Adam kicsit ledöbbent arcával találtam szembe magam.-Alex...Ezt nem kéne...
-De igen.-Szakítottam most én félbe.-Joga van tudni.Kedvesen fogadott, és én nem szoktam hátbatámadni azokat, akik így bánnak velem.
-ÉS bele sem gondoltál abba, hogy mi lesz, ha elmondtad?Hogy esetleg bánthat is?-Lépdelt felém, majd szúrós tekintetét az enyémbe fúrta.Logan csak értetlenl kapkodta köztünkt a fejét.
-Megkockáztatom.-Farkasszemet nézve áltunk a nappali közepén.Tudom, hogy igaza van.Tudom, hogy Logan akár meg is ölhet, ha elmondom neki, hogy ki is vagyok.Tudom.De éreztem, hogy ezt kell tennem.-Kérlek Adam.-Törtem meg végül a csendet.-Tudom ,hogy mit csinálok.Én bízok benne...és benned is...Hát akkor te miért nem tudsz megbízni bennem?Ha nem hinném, hogy meghallgat, és megért, akkor nem tenném.Érzem, hogy ezt kell tennem.Érzem, hogy Ő is olyan mint Te.Nem harcol elvakultan minden és  mindenki ellen.És ha esetleg tévednék, akkor is joga van tudni.A döntést pedig rábízom, hogy utánna mihez kezd a helyzettel...és velem...-Ezzel befejezettnek is tartottam a kis monológom, és vártam, hogy Adam mit reagál.Ő csak továbbra is az arcomat fűrkészte, majd pár pillanat múva megszólalt.
-Én bízom benned.És megértem, hogy miért akarod ezt tenni.De te is értsd meg, hogy nem akarom, hogy bajod essen.Főleg nem miattam.Neked köszönhetem, hogy a tegnapi nem az utolsó napom volt, és ezért hálás vagyok neked, épp ezért nem akarom, hogy ezt megtedd.Bár még csak tegnap ismertelek meg valami megmagyarázhatatlan módon mégis fontos vagy nekem.
-Te is fontos vagy nekem...Pont ezért akarom elmondani neki.Szerinted mégis meddíg tudnánk ezt eltitkolni?Én megbízom Loganben annyira, hogy elmondjam.Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de így érzek.
-Hát jó.-Adta meg magát, majd közelebb jött, és védelmezően átkarolta a derekam.-Bízok benned.-Suttogta fülembe, amitől liibabőr futott végig az egész testemen.
.Elmondaná valamelyikőtök végre, hogy mi ez az egész?-Nézett ránk Logan összezavarodva.
-Csak akkor, ha megígéred, hogy nem akadsz ki, és nem fogod bántani Alexet.-Nézett rá Adam.
-Mégis miért akarnám bántani?-Zavarodott össze mégjobban.
-Majd megérted.És persze erről egy szót sem szólhatsz Lucasnak-Tette még hozzá.
-Oké oké, de mondjátok már el végre, hogy mi ez az egész.-Egyezett bele Logan.
-Hát oké.-Vettem át ismét a szót.-Szóval ott tartottam, hogy nem kellett elmondania.Tudom,  hogy mikor tartózkodik a közelemben egy vadász...Bár biztosan még csak akkor tudom, ha megérzem a vére illatát, de sejtem.-Tettem hozzá kiegészítés gyanánt, bár fogalmam sincs hogy ezt miért osztottam meg velük.Logan csak gyanakodva mért végig.-Tudom, hogy első hallásra kicsit necces lesz a dolog, de kérlek hallgass végig.Tudnod kell, hogy én...hogy én egy...vámpír vagyok.-Mondtam ki végül.Már nincs visszaút.Most mindent ki kell tálalnom.
-Hogy mi?-Esett le Logan álla.
-Igen, jól hallottad.Én egy vámpír vagyok...vagyis részben.-Néztem rá félve.Kicsit tartottam a reakciójától, de az a bizonyos erő, ami arra sarkallt, hogy tegnap az erdő felé menjek, most is hajtott, és azt sígta, el kell mondanom mindent.
-Na jó gyerekek ez nem jó vicc.Te nem lehetsz vámpír.Ver a szíved, nem vagy sápadt, és a vér is áramlik az ereidben.Bár kicsit rendszertelenül, de áramlik.-Fonta egybe melkasán a karjait.
-Ez mind annak köszönhető, hogy nem vagyok teljes vámpír.De honnan tudod, hogy áramlik a vérem és ver a szívem?-Néztem rá most én meglepetten.Kérdésemre Adam adta meg a gyors és lényegretörő választ.
-Vadász képesség.Tudod neki már majdnem két éve folyik a kiképzése.-Tényleg Darren említette, hogy a vadászok rendes kiképzése 18 éves korukban kezdődik.Addíg csak az alap dolgokat tanulják meg, mint például hogyan védjék meg magukat.
-Értem.-Mondtam halkan, majd ismét Loganre néztem.Ő csak szótlanul engem méregetett, majd egy hírtelen mozdulattal előttem termett, és Adamot félrelökve egészen a faig tolt.Kezei satuként tartották enyémeket a falhoz nyomva.ÉN meg sem próbáltam védekezni, hisz tudtam, hogy nem akar bántani, ez csak az ösztöne, ami vadász mivoltához fűződik.
-Logan azonnal engedd el!-Termett mellettünk Adam, és próblta lefejteni Logan kezeit az enyémekről.Nem igazán ment neki.Logan eközben csak mélyen a szemembe nézett, mintha onnan próbálná kiolvasni, hogy mik is a terveim.
-ÉS miért is tenném?Hisz Ő egy vámpír az istenért!Tudod igazad volt...-Intézte utolsó mondatát hozzám.-Tényleg nem szabadna bíznom benned...De valami csoda folytán mégis azt teszem.-Végszóra kezei engedtem szorításukból, és én a falnak dőle a padlóra csúsztam.
-Alex jól vagy?-Nézett rám aggódva Adam.ÉN nem bírtam megszólalni.Nem tudtam hogy mit is mondhatnék.Okkal volt rám dühös.Nem szabadna Őket ilyen helyzetbe hoznom.Az lenne a legjobb, ha most rögtön lelépnék, és örökre kiszálnék az életükből.De vajon képes lennék ezután úgy élni mintha ez meg sem történt volna?Mintha nem is ismerném Adamet, akihez egy ismeretlen erő oly erősen húz?Nem hiszem...És ha mélyen magamba nézek nem is akarok...-Mondj már valamit az istenért.-Csattant fel elkeseredetten Adam.
-Nincs...nincs semmi bajom.-Nyögtem ki végül nagy nehezen.-Kérlek ne haragudj rám...És főleg ne Adamre.-Léptem el Adam mellől, aki időközben felseített, és Logen felé ondultam.
-Mégis mit akarsz?-Nézett rám.
-Semmit...Vagyis nem tudom...Én nem akarok senkinek sem ártani...Csak...-Innen nem tudtam folytatni.Kezdett kirajzolódni bennem, hogy mit is akarok, de ezt nyiltan nem mondhattam ki, mert az a valami nem volt más mint Adam!Nem tudom miért, de úgy éreztem, nekem vele kell lennem.
-Nézd.-Nézett mélyen a szemembe.-Megbíztál bennem annyira, hogy ezt elmond, és én ezt értékelem.És bár nem tudhatom, hogy ez az egész nem egy csapda vagy valami, most mégis én is bizalmat szavazok neked.De ne várd, hogy ezt egyből elfogadjam.Idő kell, hogy szokjam a helyzetet.Nem kell félnetek nem szólok Lucasnak, és nem haragszom sem Adamre sem rád...Csak hát ez az egész...Tudod egyáltalán nem hasonlítasz azokra a vámpírokra akikkel eddíg dolgom volt.-Mért végig mostmár érdeklődve.
-Szóval akkor számíthatunk rád?-Kérdezte Adam.
-Igen.Bár féltelek, és egyáltaln nem tartom jó ötletnek, hogy náluk aludj.Ne vedd magadra Alex, de...hát...érted...
-Igen.De ettől nem kell félned.Csak Darrennel élek, Ő pedig sose bántana senkit.Meg hát nincs is otthon.-Segítettem ki, mert láttam mennyire kereste a szavakat, hogy hogy fejezze ki magát.
-Meg hát egyáltalán ki mondta, hogy óhajtunk aludni.-Karolt át hátulról mosolyogva Adam.
-Öcsi csak okosan!Nem akarok még nagybácsi lenni.-Engedett fel végre újra Logan is, majd a jól ismert hamiskás mosolya ismét beragyogta a nappalit.
-Héékás.-Csaptam vállon Adamet.
-Au! Ezt most miért kaptam?-nézett rám "durcizva"
-Csak mert!-Mondtam, majd egy apró puszit nyomtam a "bántalmazott" testrészre.
-Ne hogy azt hidd, hogy ezzel el van rendezve.-Adott Ő is egy cuppanóst
-Na jó galambocskáim ezt inkább ne itt.-"öklendezett" Logan.
-Vettük a célzást bátyus.Már itt sem vagyunk.-Mosolygott testvérére Adam, majd kézen fogott és az ajtó felé indultunk.
-És mint mondtam csak okosan!-Jegyezte meg Logan tréfásan a mutatóujját rázogatva.mikor odaértünk mellé megálltunk.
-Akkor majd érkezem.-Fogott kezet a két fiú.
-Rendben.-Mondta Logan, majd felém fordult.-Szia kiscsaj.-Nézett szemembe.-És...bocs az előbbiért...csak tudod...
-Felejtsük el.-Szakítottam félbe.Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
-Rendben.-Mosolyodott el, majd megölelt. Meglepettségemből  a kocsi mellé érve ébredtem.Jól esett, hogy elfogad így is.Bár tudom, hogy idő kell míg megszok, de érzem, hogy meg akar ismerni, hogy nem ítél el egyből....



Nos ma eddíg bírtam, de ígérem, hogy holnap folytatom.:DAz idézet az elején az egyik kedvenc dalomból egy részlet.Ha valakit érdekel akkor ez a szám nem más mint a  Diggieman Sors című száma.Szóval várhatólag holnap...azaz ma délután újra jelentkezem.
Love:Lexa <3