"Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. Ez nem földi érzés; nem azt mondom, hogy mennyei, hanem azt, hogy az ember földi formában nem tudja elviselni."
7.Rész.-"Más dolgok"-
-Majd megoldjuk.-Eresztett meg felém egy féloldalas mosolyt, majd gázt adott és már indultunk is.Kábé 10 perc után egy ismerős környékre értünk, majd leparkolt egy ház elé...Mégpedig az Ő házuk elé...Szótlanul pattant ki a kocsiból, megkerülte azt, majd kinyitotta az én ajtóm is.
-Na gyere.-Nyújtotta felém a kezét.Én letöröltem az utolsó könnycsepjeim maradékát, majd megfogtam a kezét, és kiszlltam én is a kocsiból.Összekulcsolta ujjainkat, és a ház felé vezetett.
-Miért hoztál ide?-Néztám rá érdeklődve, miközben Ő az ajtót próbálta kinyitni.
-Valahová csak kellett vigyelek...-Vakargatta meg a fejét.-A suliban nem maradhattál ilyen állapotban, és nem voltam benne biztos, hogy elárulnád hol laksz.-Nyitotta ki az ajtót, majd félreállt helyetadva nekem.Én pár pillanatig csak merengve álltam.Ez Adamnek is szemet szúrhatott, mert így szolt:-Nyugi nincs itthon senki.Meg hát amúgy sem hiszem, hogy bántanának.-Próbált poénkodni, ami sikerült is volna neki, ha nem vagyok olyan lelkiállapotban ,amilyenben volotam.
-Nem vagyok én abban olyan biztos.-Jegyeztem meg, majd beléptem az ajtón.Benn jó meleg volt, amitől az átfagyott testemen végigszaladt a hideg.Hát igen...Csak én lehetek olyan okos, hogy december közepén egy szál pulcsiban futkozok.Tényleg.Basszus.December...Pár nap múlva karácsony, és én még ajándékot se vettem Darrennek...Bár...egyáltalán szoktak a vámpírok karácsonyozni???Mikor újra feleszméltem gondolataimból, már a kanapén ültem, és Adam nem volt sehol.
-Kérsz valamit inni?-Hallottam meg a hangját valahonnan a szemben lévő helységből.
-Hogy?-Fordultam a hang irányába.
-Csak azt kérdeztem, hogy kérsz-e valamit inni.-Dugta be a fejét a nappaliba, és rám mosolygott.Már tényleg nem igazodok ki ezen a fiún.-Egy pohár forró tea esetleg?Vagy egy kávé?
-A tea jól hangzik.-Válaszoltam, bár a gondolataim mér megint elkalandoztak.Hogy értette Derek, hogy nem nei köszönhető, hogy vámpír lettem, hanem az apámnak?ÉS vajon Darren tényleg tudja, hogy ki az apám?És, ha igen, akkor eddíg miért nem tett róla még csak említést sem?ÉS végül én valóban tudni akarom ezekre a kérdésekre a választ?Mért kellett pont most megjelennie Dereknek?Mikor már kezdtem feldolgozni ezt a vámpírosdit..Mikor már úgy éreztem, hogy Darrennel tényleg egy család vagyunk...Ezektől a gondolatoktól ismét könny szökött a szemebe.
-Már meg is hoztam a finom forró...-Adam eddíg jutott a mondatával, majd észrevette az ismét előbújó könnyeim.Lerakta a dohányzóasztalra a bögréket, majd leült mellém, és átölelt.-Elmondod, hogy mi a baj?-Nem tudtam, hogy el akarom-e neki mondani, de nem is számított, hiszen a szavak csak úgy jöttek maguktól.
-Én...csak...Derek...és Darren...és az apám...-Hát igen nem lett életem legösszefüggőbb mondata, de nem is érdekelt.A könnyeim kiapadhatatlanul folytak, összevizezve Adam pulcsiját, de most ez sem tudott érdekelni.Majd később bocsánatot kérek érte...Most csak szorosan hozzá akartam bújni, amit meg is tettem.Ő nem ellenkezett, csak még jobban derekam köré kulcsolta kezeit.Éreztem meleg lehelletét, ami a nyakamat cirógatta.Jó volt hozzábújni.Percekig csak csendben öleltük egymást, majd lassan kibontakozott kezeim közül.
-Gyere idd meg ezt.-Nyult az egyik bögréért, majd a kezembe nyomta.-Jót fog tenni hidd el.-Mosolygott rám bíztatóan.Én a számhoz emeltem a bögrét, és egy nagyot kortyoltam a tartalmából.Jóleső érzés öntött el, ahogy a forró folyadék végigfolyt a torkomon, felmelegítve mindenem.
-Köszönöm.-Mondtam halkan, amint a bögrét elemeltem számtól.
-Hm?-Nézett rám Adam, aki eddíg gondolataiba merülve fürkészte a másik bögrét.
-Köszönöm.-Mondtam ismét, már kicsit hangosabban.
-Nincs mit.
-De igen van.Én nem akarok neked is terhet jelenteni, mint Darrennek.Bár Ő azt mondja, hogy örül annak, hogy vele vagyok, én mégis tudom, hogy csak nehézséget okozok neki.-Öntöttem ki a szívem.
-Darren az a férfi, aki tegnap veled volt?
-Igen.
-Szóval Ő nem az apukád?
-Nem.A testvérének köszönhetem ezeket.-Villantottam ki hegyes szemfogaimat.-ÉS Ő volt az,aki befogadott miután vámpír lettem.-Adam csak nyugodtan hallgatta a mondanivalom.Nem ilyedt meg a fogaimtól, és most még az a gúnyos arckifejezés is elmaradt.
-De ha vámpír vagy, akkor hogy, hogy dobog a szíved?
-Honnan veszed, hogy dobog a szívem?
-Öhm...Tudod tegnap a kanapén...-Hajtotta le fejét, és a cipőjét kezdte e ltanulmányozni.Az én arcomít is elötötte a pír a kanapés emlékek miatt.
-Tudod ezt én sem nagyon tudom.Darren azt mondta, hogy nem vagyok teljes vámpír.Csak fél...Nem fejtette ki jobban.Azt mondta, majd ha teljesen megtanultam így élni mindent elmond.-Válaszoltam meg a feltett kérdését.
-És mitörtént a sulinál?Mi borított ki ennyire?-Emelte fel fejét, és nézett mélyen a szemebe.
-Derek...Ma eljött a suliba, és rá akart venni, hogy tartsak vele...Tudod Ő nem olyan vámpír mint én meg Derek...Ő gonosz, méghozzá a velejéig.Tekintet nélkül öli az embereket...
-És ez akasztott ki annyira?
-Nem...Azt mondta, hogy ne rá haragudjak, amiért ilyen lettem, hanem az apámra...
-Ezt most nem értem.
-Én se értettem, de azóta egy két dolog kezd kirajzolódni a fejemben.Azt mondta, hogy az apámnak köszönjem, hogy ilyen vagyok, Ő csak max annyira ludas a dolgoban, hogy előhívta a képességeimet, és az ösztönöm...Nos ha igaz amit mond, akkor én mindíg is vámpír voltam...Legalábbis részben...És Ő ismeri az apám.Vagy csak ismerte nem tudom.Háttérinfóként hozzáteszem mielőtt megkárdeznéd, hogy igen, nem ismertem a szüleimet.Egy árvaházban nőttem fel...De ha igaz amit mondott akkor ők igen...És amikor erre rákérdeztem meglepődve csak azt kérdezte, hogy Darren még nem avatott ben?Ha igazat mondott akkor Darren is tudja, hogy ki az apám.De ha tudja, akkor miért nem mondott nekem erről semmit?-Keseredtem el megint.
-Nem tudom.ÉS mit akarsz tenni?
-Nem tudom...-Temettem a kezembe az arcom.Adam megint egy öleléssel próbált megnyugtatni.-Kérdezhetek énis valamit?-Néztem szemeibe.
-Attól függ.-Mosolyodott el.
-Mitől?
-Hogy mit akarsz kérdezni.
-Hát...Szóval csak azt...hogy...melyik az igazi Adam.-Nyögtem ki nagy nehezen a kérdésemet.
-Ezt hogy érted?-Nézett rám kíváncsian.
-A mostani, vagy a délelőtti?-Térképeztem fel arcának minden egyes pontját.
-Tudod...-Kezdett bele pár perc gondolkodás után.-Elég nehéz elfelejteni, amit kiskorod óta belédnevelnek.Hogy a vámpírok mind vérszomlyas szörnyetegek, akiket meg kell ölnünk...De amikor rád nézek nem egy vérszomlyas fenevadat látok...és teljesen más dolgokat akarok csinálni veled, minthogy megöljelek.ÉS ettől egy kicsit összezavarodtam...Sajnálom.-Hajtotta le ismét a fejét.
-Pl?-Néztem rá érdelődve.MEgmozgatta a fantáziám, hogy mik is azok a "más dolgok", amiket csinálna velem.
-Hogy?-Emelte fel a fejét.
-Mit takarnak azok a teljesen más dolgok?
-Tényleg tudni akarod?-Nézett rám félszegen
-Igen.-Pár perc néma csend.Csak csendben tanulmányozta arcom, amitől én már kicsit kezdtem zavarba jönni.-Szóóóóval...Mik is azok a bizonyos "más dolgok"?
-Pl ez.-Mondta, majd egy hírtelen mozdulattal ajkait az enyémekre tapasztotta.Először csak gyengéden ráharapott az alsó ajkamra.Nem követelőzött, nem rohant le...kíváncsi volt, hogy mit fogok erre lépni.Mikor viszonoztam csókját, egy picit vadabb lett, de nemkevésbé szenvedélyesebb is.Nyelve átnyomult a számba, és vad táncot járt az enyémmel.Csókunknak a levegőhiány vetett véget.Levegő utánn kapkodva néztünk egymásra.Nem tudtam mit mondhatnék.Nem akartam elronteni ezt a pillanatot...Végül mégis én törtem meg a csendet.
-Ezt miért kaptam?-Néztem csokoládé barna szemeit.
-Csak mert csak.-Adta meg az értelmse választ.-De...ugye nem baj?-Nézett rám félve.Én hírtelen felindulásból egy újabb csókkal válaszoltam a kérdésére.Nem ellenkezett.Kezeit derekam köré fonta, én pedig végigszántottam ujjaimma a haján, majd nyaka körül állapodtak meg kezeim.Percekig téptük egymás ajkait, amikor keze betévedt a pólóm alá.Az agyam minden idegszála azt kiabálta, hogy ezt nem tehetjük, de én nem foglakoztam velük.Túlságosan is Adammal akartam lenni ahhoz.Lassan az ölébe kapott, és megindult velem az emeletre.Felmentünk a lépcsőn, majd be a tegnapi szobába.Míg beértünk egy pillanatra sem szakadt le ajkaimról, ami ellen én sem tiltakoztam.A szobában gyengéden lerakott az ágyra, majd mellém térdelve folytatta ajkaim kényeztetését onann pedig áttért a nyakamra.Jóleső borzongás futott át a testemen.Pár perc múlva egy újabb csókot kaptam, míg kezei ismét a pólóm alatt indultak felfedezőútra.Aztán megszakította csókunk,de csak addíg, mig egy laza mozdulattal megszabadított felsőmtől.
-Úgye tudod, hogy nekünk ezt nem szabadna?-Nyögtem ajkaiba, ahogy megéreztem melltartón keresztül is hideg kezeit a melleimnél.
-Tudom...csak nem érdekel...De egy szavadba kerül....és abbahagyom.-Borította be egész testem apró csókjaival.
-Nem akarom, hogy abbahagyd...-Lihegtem füleibe, majd hírtelen megllítottam hátán végigsikló kezeimet.-De valaki jön.-Tettem hozzá.
-Hogy?Ezt meg honnan eszed-Suttogta ajkaimba.
-Tudod ha félig is de vámpír vagyok...Hallom.-Adtam meg a lényegretörő választ.Végszóra mocorgást hallottunk lentről.
-Megjöttem.-Kiltotta el magát valaki.
-Ez csak a hugom.Sose jön a szobámba, szóval nem fog zavarni inket.Puszilt bele a nyakamba.Rosszalló nézésemet látva elnevette magát.-Csak vicceltem te butus.-Lehellt még egy utolsó csókot a számra, majd feltápászkodott, és a pólóm keresésére indult, amit a szoba másik végében meg is lelt.-Tessék.-Nyújtotta felém az említett ruhadarabot.
-Köszönöm.-Kaptam ki a kezéből, majd egy gyor mozdulattal bele is bújtam, majd kiültem az ágy szélére.Adam levágódott mögém, és hátulról átkarolva suttogott a fülembe.
-Nyugi.Nem lesz semmi baj.A hugom nem fog rájönni, hogy ki vagy.-A hideg kirázott a meleg lehelletétől és attól, hogy tudja, hogy észrevette hogy egy kicsit parázok.Mert hát...végülis épp egy vadász házában sőt...egy vadász szobájában készültem közelebbről megismerkedni egy vadásszal.-Én se jöttem vlna rá, ha nem abban a bizonyos helyzetben találkozunk.-mosolyodott el.
-Tényleg.Fájnak még a sebeid?-Néztem rá kíváncsian, mert hát tegnap elég szépen helyben hagyta az a rohadék.
-Nektek köszönhetően nem.-Puszilt bele ismét a nyakamba.Ekkor valaki kopogtatott, amitől egy kicsit megugrodtam...Hát igen ha végre sikerülne rendesen megtanulnom uralni a képességeim, akkor egy ilyen dologra előre fel tudnék készülni, de jelenleg ez van.-Igen.-Szólt ki Adam.Ezzel egyidejüleg rémülten kaptam a fejem felé,mert hát nem lehet benne biztos, hogy nem jönnek rá, hogy kis is vagyok.
-Csak én vagyok az bátyus.-Dugta be egy majdnem velem egyidős csaj a fejét az ajtón.-Ohh.Ugye nem zavarok?-Terült el egy hatalmas mosoly az arcán, amikor észrevett minket.
-Már nem.-Mosolyodott el sejtelmesen Adam.Én csak ültem ott csendben mint aki megkukult.Meggyőződésem volt, hogyha egy szót is szólók akkor a huga rá fog jönni, hogy egy vámpír vagyok.
-Akkor jó.-Jött beljebb.-Szia.Én Anne Blackwood vagyok.Adam huga.-Nyújtotta felém a kezét.
-Szia.Én pedig Cor...Alexandra Sommers.-Basszus!!!!!Már megint majdnem elszóltam magam.Anne csak értetlenül nézett rám, Adam pedig egy jót mulatott az arckifejezésmen.
-Te a bátyám barátnője vagy?-Nézett rám érdeklődve Anne.Na ez volt az a kérdés, amire nem tudtam válaszolni...Mert hát az egy kicsit erős túlzás, hogy a barátnője vagyok tekintve, hogy csak tegnap ismertem meg és ,hogy én...vámpír vagyok.De aztán Adam a segítségemre sietett.
-Csak haladunk felé hugi.-Nyomott egy hatalmas cuppanost az arcomra, egy hamiskás mosoly kíséretében.
-Ohh.Értem.Nos hát akkor nem is zavarok.Átmegyek kicsit Bonih-hoz.Haladjatok csak tovább.-Kacagott fel hakan.-Örülök, hogy megismertelek Alexandra.Remélem mihamarabb találkozunk.-Mondta, majd kisietett az ajtón.
-Hmmm.Szóval haladunk felé?-Fordultam szembe Adammel, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.
-Reményeim szerint.-Búgta lágy hangon, majd viszonozta csókom.De persze hogy ne lehessen egy nyugodt percünk, hogy befejezhessük, amit nem is olyan rég elkezdtünk ,nekiállt csörögni a telefonom.
-Igen.-Vettem fel, amint kicsit kifujtam magam, és már nem kapkodtam levegő után.
-Szia Cor.Darren vagyok.-Szólt bele az ismerős hang.
-Szia.Mondjad.-Próbáltam nyugodt maradni, de megint csak a Derekkel folytatott beszélgetés járt az agyamba.Pedig olyan jól megvoltam nélküle az elmult...nem is tudom mennyi időben.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e.-Kérdezte aggódva.
-Persze.Miért ne lenne?
-Csak tudod most értem haza, és nem voltál itthon.Kicsit megijedtem ennyi az egész.
-Nincs semmi gond.Csak Adam-nél vagyok.-Jelentettem ki lazán.Nem akartam Darren előtt titkolzni, még akkor sem, ha Ő ne mond el nekem mindent.
-Hogy kinél?-Tette fel a következő kérdést.Jellemző...Az én szétszórt szentem már nem is emlékszik rá...
-Tudooood Adam!!!Tegnap?Nem rémlik semmi?-Forgattam meg a szemeim.Adam csak érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok.
-Jah igen.A vadászcsemete ugye?
-Igen.
-És mégis mi a fészkes fenét csinálsz te nála?
-Most éppen ülök...-Kuncogtam fel Darren feháborodott hangján.
-Rendes gyereknek tűnt, de azért nem nyugszom meg ettől a választól ugye tudod.-Méltatlankodott.
-Darren nyug már.
-Hát rendben.Viszont este megint el kell mennem, és csak holnap reggel érek haza.
-Már megint?-Nyögtem fel "fájdalmasan"
-Sajnálom Cor.Viszont ígérem, hogy ezután egy darabig nem megyek sehová.
-Becsszó?-Kérdeztem.
-Becsszó.Van egy ajánlatom.Hívj át valakit.Aludjon itt veled.Akkor legalább nem leszel egyedül.Biztos összebarátkoztál valakivel a suliból.
-Akárkit?-érdetem vissza félszegen, hisz én már tudtam, hogy ki lesz az a valaki.
-Akárkit.-Válaszolta Darren.
-Még Adamet is?-Pár másodperc csend, majd végül válaszolt.
-Még akár Őt is.-Nem igazán reméltem, hogy beleeggyezik, merthát Adam mégis csak ey vadász, szóval most örömtáncba tudtam volna kezdeni.De aztán csak tudtam uralkodni magamon.
-Köszönöm Darren.
-Nincs mit Cor.De aztán csak okosan.-Éreztem, hogy mosolyog.
-Rendben.Hisz ismersz.-Mosolyogtam szélesen az értetlen fejet vágó Adamre.
-Jólvan.Nah én le is teszem.Akkor majd holnap reggel érkezem.Szia Cor.
-Szia Darren.-Köszönünk el egymástól majd le is raktuk.Én örömmámorban úszva ugrottam Adam nyakába.
-Na mi az törpekirály?-Fonta át karjait derekamon.Immár a törpekirálylányt is inkább édesen, mintsem gúnyosan mondta ki.
-Mi ez a törpekirálylányozás?-Néztem rá felhúzott szemőldökkel.
-Ha jól emlékszem akkor nem zavart mikor Tobi hívott így.-Húzta fel Ő is a szemöldökét.
-Basszus.Jó is hogy mondod.Tobi.egbeszéltük, hogy délután felfedezzük együtt törpeországot.-Vágtam halál komoly fejet.
-Majd adok én neked közös felfedezést Tobival.-Mondta, majd rámvetette magát, és eszeveszett csikizébe kezdett.Mivel a lábai a derekamat ölelték körbe, így esélyem se volt menekülni.
-Neee....kérlek...Adam...Már...nem...kapok...levegőt...Kérlek...hagyd...abba...-Próbáltam kinyögni két röhögö roham között.
-Szóval akarsz még Tobival felfedezőset játszani?-Mosolygott rám.
-Nem...csak...hagyd...már...abba...-Már fájt az oldalam a nevetéstől, amikor végre beadta a derekát, és befejezte a "kínzásomat" , megtámaszotta a kezeit a fejem mellet, mjd közelebb hajolt.
-És mit kapok kárpótlásul, mert ilyeneket beszélsz?-Suttogta ajkaimba.
-Hmmm.Nem is tudom...De estig ígérem eldöntöm.-Válaszoltam egy pimasz mosollyal.
-Estig?-Nézett rám csodálkozva.
-Igen!Ugyanis ma este nálam alszol.-Jelentettem ki, majd kihasználva a figyelmetlenségét fordítottam a helyzeten, így én voltam felül.
-És ebbe nekem nincs is beleszólásom?-Nézett rám "ďurcizva"
-Nincs.
-Semmi?
-Semmi!
-És ha én nem akarok nálad aludni?-Kérdezte tök komolyan.
-Szóval nem akarsz?-Néztem rá rémülten.
-Deee.-Nevette el magát, majd szorosan magához húzott, és megcsókolt.
-Ez nem volt vicces.-Boxoltam vállba, maint ejkaink elváltak.
-Bocsánat, de nem lehetett kihagyni...ha láttd volna az arcod.-Mosolygott.
-Akkor sem volt az-Húztam fel az orrom.
-Naaa.Ne haragudj már.-Cirógatta meg az arcom.Ekkor valaki beviharzott a szobába....
Háát ennyi lenne mára...
Love: Lexa <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése