5.rész

Ééééés itt is a kövi rész.:DEzt megjutalmazhatnátok pár komival, ugyanis jelen pillanatban is a könyveim felett kéne görnyednem tanulva a holnapi versenyre, de én nem teszem, mert inkább nektek hozom a kövi részt.:DHát nem tudom, hogy mien hosszú lesz, de nem szándékozom rövidre írni.:DÍrom amíg bírom.De egy előnye van a versenynek is...Tegnap csak három órán kellett bennlenni suliban, ma egyáltalán nem, és holnap se mivel hát holnap lesz a verseny.:D Ma sikeresen beszereztem a cipőmet is szalagavatóra, úgyhogy büszke vok magamra :D Nah de kezdem is a részt.

 " A múlt nem fontos, egyesek szerint. De szerintem az élet legfontosabb része ez, mivel ebben van minden; minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy, és minden szomorúság amiből tanulni tudsz! "

5.rész-El kellett volna mennem onnan,de nem tudtam.-

Én egy szempillantás alatt a volán mögött termettem.Gázt adtam, és már el is indultunk magunk mögött hagyva az erdőt.

-Jól vagy?-Néztem a mellettem szenvedő srácra egy pillanati, majd visszafordultam a volán felé.

-A körülményekhez képest igen.-Válaszolta halkan.-És te?-Érdeklődött most Ő az állapotom felől.

-Tűrhetően.-Válaszoltam, hisz a sebeim még mindíg nem gyógyultak meg teljesen.Most az egyszer elátkoztam, hogy nem vagyok teljes vámpír.Ezután csend telepedett a kocsira.Zavaró csend.Éreztem, hogy kérdezne, csak nem mer.Nem is feltétlenül mert félt tőlem, hanem mert nem hitte hogy válaszolni fogok majd.Legalábbis én így éreztem.Aztán végül elszánta magát.

-Mi a neved?-Fordította felém fájdalomtól eltorzult arcát.

-Az igazi, vagy a jelenlegi?-Nevettem fel halkan.Ő egy pár pillanatig elgondolkodott.

-Is is?-Válaszolta halkan.

-Nos hát akkor...Cornélia néven láttam meg a napvilágot, de mostanság Alexandra néven futok...-Mondtam az igazat.Hogy miért nem hazudtam neki?Magam sem tudom.Mert hát valljuk be nem a leghelyesebb lépés volt közölnöm egy vadásszal a nevem, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva bíztam benne.-És téged hogy hívnak?

-Adam vagyok.-Árulta el Ő is a nevét., aztán megúsztam a további kérdezősködést, mert Adam elájult.Na remek.Most mit kezdjek vele?Haza mégsem vihetem, és azt sem tudom, hogy Ő hol lakik...Ekkor valaki előtünk termett az úton.Én ijedten kaptam félre a kormány, aminek következtében majdnem az árokban kötöttünk ki.De végül sikerült az úton tartanom a kocsit.Adam továbbra is eszméletlenül ült az anyósülésen.Gyorsan kipattantam megnézni, hogy nem esett-e baja az öngyilkosjelöltünknek.körbenéztem, de sehol nem láttam az idegent.Aztán valaki a vállamra tette a kezét.Ilyedtemben ugrottam egyet, majd gyorsan hátrafordultam megnézni, hogy ki is az illető.Darren állt mögöttem.

-Istenem a szívbajt hozztad rám.-Mondtam, amint ki tudtam nyögni egy értelmes szót is.

-Sajnálom.-Mentegetőzött feltartott kezekkel.

-Jól vagy?-Néztem végig rajta, de a gyűrött és néhol elszakadt ruháján kívül semmi nem utalt arra, hogy nemrég egy éjjvámpírral harcolt volna.

-Igen.-Mosolyodott el az aggódó fejem láttán.

-Mi történt?-Kérdeztem.

-Semmi.Elintéztem.-Adta meg a szűkszavú választ.

-Annyira sajnálom.-Hajtottam le a fejem bűnbánóan.

-Mégis mit?-Nézett rám értetlenül.

-Hogy szégyent hoztam rád...Hogy nem vagyok elég erős...Hogy neked kellett megmentened, holott ígyis elég gondot okozok neked.-Hadartam még mindíg lehajtott fejjel

-Jajj Cor.Nem hoztál rám szégyent.Sőt.Büszke vagyok rád.Megmentettél egy életet.És hogy nem vagy elég erős???Ilyen az eszedbe se jusson.Még csak néhány hónapja tartozol közénk, mégis nagyon gyorsan fejlődsz és erősebb vagy, mint más újszülött.És egyáltalán nem okozol nekem gondot.Örülök, hogy itt vagy velem.-Mosolygott rám bátorítóan.Én nem bírtam tűrtőztetni magam, és a nyakába ugrottam.Szorosan öleltem magamhoz.Tényleg olyan volt Ő számomra mint egy apa, akire mindíg számíthatok, aki mindent megad nekem.Hírtelen érte a "támadásom", de a kezdeti "sokk" után Ő is a derakam köré fonta karjait.

-Én is örülök, hogy itt lehetek.-Húzódtam el tőle mosolyogva.-Mihez kezdjünk Adammel?-Néztem a kocsiban lévő srácra, majd Darrenre.

-Kivel?-Kérdezett vissza Darren.

-Adammel...A vadásszal...-Sandán Darrenre pillantottam, aki egy kicsit elkomorult, majd rendezte vonásait, és az anyósüléshez sétált.Kinyitotta az ajtót, és behajolt rajta.Megijedtem, hogy mihez fog kezdeni Adammel.Mert hát Ő mégis csak egy vadász.És bár Darren a világ legjobbfej vámpírja, a vadászok mégis csak az ellenségeink...Megnyugodtam, amikor a kezét a nyakára tette, pár másodpercig otthagyta, majd elengedte, és visszatért mellém.

-Rendben lesz.Pár napig biztos fájdalmai lesznek, de azon kívül nem lesz baja.A vadászok gyorsan regenerálódnak.-Mosolygott rám bíztatóan.-Gyere ültessük át hátra.Ott kényelmesebben elfér.-Mondta, majd ismét megindult az anyósülés felöli ajtó felé.És szorosan a nyomában voltam, majd óvatosan beraktuk hátra.Jobb lenne, ha te is hátra ülnél.Pihenned kell, és ott neked is nagybb helyed lesz.Majd én vezetek.-Hálásan néztem rá, hisz az adrnalinszintem kezdtt visszaállni a rendes helyére, aminek következtében egyre jobban éreztem a fáradtságot.Szóval bepattantam én is hátra, Darren pedig helyet foglalt a volán mögött, és már indultunk is.Hazafelé vettük az irányt.Én meglepődtem.Darren nem fél attól, hogy Adam esetleg elmondja majd, hogy merre is lakunk?De ő csak nyugodtan ezetett, és közben halkan dudorászott.Én fáradtan döntöttem hátra a fejem az ülésen.Pár kilóméter után az egyik kanyarban Adam eldőlt oldalra és a feje a vállamon landolt.Egy pillanatra megfeszültek az izmaim, hisz a vérének az illata kábító volt, de aztán sikerült uralkodnom magamon.Most először mértem végig tüzetesebben.Egész helyes srác volt azt meg kell hagyni.A ruhái-már persze ami megmaradt belőlük-márkásak voltak.Alul egy fekete csőfarmer maradványait véltem felfedezni, lábán egy fekete adidas cipővel, felül pedig egy szintén fekete adidas kabát.Arcát mogyoróbarna incsek keretezték.Nem volt több időm gyönyörködni benne, mivel megérkeztünk.Darren leparkolt  ház előtt, majd bevittük Adamet a házba, és lefektettük a kanapére.Darren megint megmérte a pulzusát, majd a homlokára tette a kezét.

-Láza van.Hoznál egy kis hideg vizet és egy törölközöt?-Nézett rám.Én gyorsan kerestem egy lavort, engedtem bele hidegvizet, majd a kezemre akasztottam egy törcsit, és visszamentem a nappaliba.Darren belemrtotta a törcsit a ízbe, és Adam homlokára tette.-Így ni.Ez leljebb viszi remélhetőleg a lázát.Ittmaradnál vele?-Fordult felém.-Keresek valami krémet a sebeire.

-Persze.-Mondtam, majd letérdeltem Adam mellé a szőnyegre.

-Ha úgy érzed, hogy meleg a törölköző, akkor áztasd be ismét.-Mondta, majd ott is hagyott minket.Én óvtosan efejtettem Adamről a kabátját és a cipőjét.Tényleg nagyon forró volt.Óvatosan a feje alá tettem egy párnát, majd kicseréltem a borogatást, ezután pedig csak csendben figyeltem minden egyes rezdülését.LEhet valakiért aggódni, akit nem is ismersz?Tettem fel magamnak a kérdést.Mert igen!Kifejezetten aggódtam Adam miatt.Csendben hallgattam szívének dobogását, és egyenletes szuszogását, amikor mocorogni kezdett.

-Hol vagyok?-Nyöszörögte csukott szemekkel, majd a fejéhez emelte a kezét és nemes egyszerűséggel lesöpörte róla a törcsit.

-Nyugi...Csak nálunk.-Válaszoltam a kérdésére.-Ezt pedig szépen otthagyjuk.-Tettem vissza a borogatást a homlokára.

-De én nem akarom.Hideg.-Mondta, majd egy édes grimasz kíséretében ismét levette homlokáról.

-Adam kérlek.Az a jó, ha hideg.Lázad van.-Adtam a tudtára a tényeket.

-De nagyon hideg.És nekem nagyon melegem van.-Tényleg olyan volt mint egy kis ovis.Egy édes, hisztis kis ovis.

-Hát jó.Ha levesszük a pulcsid akkor visszatehetem a bodogatást?-Kérdeztem tőle kedvesen.-Akkor nem lesz olyan meleged, és a törölközö is tovább hüti tovább a kobakod.

-Muszály?

-Igen muszály!-Jelentettem ki határozottan.Tényleg kezdtem úgy érezni, hogy Ő egy ovodás ,én pedig az ovonéni vagyok.

-Hát jó.-Adta be a derekát, majd lehúzta pulcsija cipzárját, de leráncigálni már nem volt ereje.Segítettem neki levenni, majd a borodatást ismét a vízbe mártottam, kicsavartam ,majd elhelyeztem a homlokán.A szemei még mindíg csukva voltak, szóval kedvemre tanulmányozhattam tovább az arcát.Aztán eszembe jutott valami.

-Adam?-Kérdeztem halkan, mert nem voltam benne biztos, hogy még ébren van.

-Hmm.-Nyöszörögte álmosan és erőtlenül, majd az erőtlenségét megcáfolva határozottan megragadta a karom, és maga mellé húzott a kanapéra, és egyik kezét átvetette a derekamon.Egy pillanatra még a maradék vérem is megfagyott az ereimben.A szívem olyan vad kalimpálásba kezdett, hogy azthittem kiszakad a helyéről.Nyeltem egy nagyot, majd feltetem a kérdésem:

-Hol...hol...hol laksz?

-Miért fontos az?-Suttogta szinte ajkaimba.

-Mert...haza kell...vinnünk.Már...Biztosan keresnek...-Próbáltam magabiztosnak mtatkozni, de a angom el-el csuklott.

-Nem akarok hazamenni.Így pont megfelel most nekem.-mondta, majd még közelebb húzott magához.Biztos oltam benne, hogy nincs teljesen magánál, hisz valószínűleg akkor nem mondana ilyeneket, hanem fejvesztve menekülne a házból, és azonnal szólna a többi vadásznak.De bárhogy is próbálnám tagadni, jelen pillanatban nekem se volt ellenemre a helyzet.Parfümjének illata az orromon keresztül felkúszott egyenesen az agyamig, és ott vad tácba kezdett az idegszálaimon.Aztán ezt átvette annak a tudata, hogy ezt nem szabadna.Próbáltam kiszabadulni Adam karjai közül, de ez nem bizonyult sikeresnek.

-Adam kérlek engedj el.-Suttogtam halkan.

-De nem akarlak.Olyan jó illatod van.-Mormogta durcásan.

-Kérlek.-Próbáltam meg mégegyszer.

-De ugye ittmaradsz velem?

-Igen.

-Ígéred?

-Ígérem.

-Akkor jó.-Engedett el.Nagy nehezen sikerült felkászálódnom a kanapéról, majd elfoglaltam előbbi helyemet a szőnyegen.-Amúgy Kingdom Street 53-Mondta halkan.

-Hm?-Eszméltem fel hangjára.

-Ott lakok.-Suttogta.Pár pillanat múlva pedig sejtésem szerint elaludt.Erre egyenletes szuszogásából következtettem.Óvatosan levettem a borogatást a homlokáról, és kezemet rárakva megnéztem, hogy mennyire meleg.Már elég szépen lement a láza, de azért szükségesnek láttam még a hideg törölközöt.Így újra bevizeztem, és ismát elhelyeztem a fején.

-Meg is van.-Lépett be Darren a napaliba.-Történt valami amíg távol oltam?-Nézett rám sejtelmesen.

-Felébredt...-Mondtam egy kicsit elpirulva.-Megtudtam, hogy hol lakik.

-Rendben.Nos akkor ellátjuk a sebeit, és hazavisszük.-Mondta, majd letérdelt mellém.Kitisztítottuk a sebeit, majd bekentük a krémmel, amit Darren hozott.Nem volt éppen a legjobb illata, de amint láttam bevállt, mivel Adam sebei egy kicsit összehúzódtak.Értetlenkedésemet látva Darren így szólt:

-Ez egy régi családi recept.Gyógyfűvek és egy csepp vámpírvár keveréke.Segíti a sebek gyógyulását.

-De nem árt neki a vámpírvér?-Kérdeztem aggodalmaskodva.

-Nem.A vámpírvér magában nem ártalmas senkire.-Magyarázta meg.

-Akor jó.-Nyugodtam meg.

-Mi ez a nagy aggodalmaskodás?-Nézet rám sejtelmesen egy huncut mosoly kíséretében.

-Én nem aggodalmaskodok.-Vágtam rá egyből.-Csak...Csak...Nem akarom, hogy baja legyen...-Nem tudtam, hogy vághatnám ki magam a szitból.Aztán beugrott.-Akkor feleslegesen hagytam volna majdnem ott a fogam az erdőben.-Hazustam.Az az igazság, hogy én sem értettem, hogy mi ütött belém.

-Hát persze.-Mosolyodott el mégjobban.-Nos a legjobb lesz ,ha hazaisszük.Fáradt vagy, vagy vezetsz inkább te?-Nézett rám érdeklődve.

-Nem, nem vagyok fáradt.-Mondtam, majd kivittük Adamet a kocsihoz, és beültettük a hátsó ülésre.

-Akkor én ithhon is maradnék.Még el kell intéznem valamit.-Mondta elgondolkodva.

-Hát jó.Bár jobb lenne, ha velünk jönnél, de megoldom.-Mosolyogtam rá, majd bepattantam a volán mögé, és indítottam is.Bár nem régóta tartózkodom Los Angelesben a Kingdo Strassét kivételesen tudom hol van.Este hét volt, szóval az ucák forgalma nem volt nagy, de így is 20 perc kellett, hogy elérjek a kijelölt célg.Lassan halladtam végig az utcán, és a házszámokat lestem.Pár perc múlva meg is lett az 53-as.Leparkoltam a ház előtt.

-Nah vajon hogy juttatlak én be?-Néztem a nyugotan szuszogó srcra.

-aegy ucs a átörő aat.-Nyögte álmosan.

-Hogy mi?-Kérdeztem vissza, mivel egy szót sem értettem abból amit mondott.

-Van egy kulcs a lábtörlő alatt.-Próbálkozott meg vele mégegyszer, és mostmár sikerült neki érthetően elmondania.

-Az addíg tiszta sor.Nah de a szüleid gondolom nem éppen örülnének, ha egy vámpír hozna haza.-Forgattam meg a szeme.

-Ieek io.

-Nos ezt is megismételhetnéd érthetően.

-Nincsenek itthon.-Nyitotta ki a szemeit, és egyenesen az enyéimbe nézett.

-Az más.-Álltam a tekintetét.Majd kippattantam a kocsiból, és mivel még elég világos volt, ezért normál tempóban ,megkerültem azt, és kinyitottam ahátsó ajtót.Kisegítettem Adamet a kocsiból, majd az ajtó felé támogattam.Nem igazán beszéllt, és elég kába is volt még.

-Meg tudsz állni egyedül, amíg megkeresem a kulcsot?-Kérdeztem, amikor az ajtóhoz értünk.

-Azthiszem.-Mondta rekedtes hangon.

-Oké.Akkor most picit elengedlek.-Húztam ki óvtosan a karom a válla alól.Ő imbolygott egy kicsit, de végül sikerült talpon maradnia.Én gyorsan előkerítettem a kulcsot a lábtörlő alól, majd kinyitottam az ajtót.Besegítettem Adamet, majd a napaliba érve lesegítettem venni a kabátját, és a pulcsiját, majd Őt leültettem a kanapéra, Én pedig felakasztottam a ruháit a fogasra.

-Gyere.Felsegítelek a szobádba.-Nyújtottam felé a kezem.Ő nagy nehezen belém karolt, majd elindultunk egy irányb.Ő vezetett,Én csak támogattam, hogy össze ne csússzon.felmentünk egy lépcsőn, majd egy folyosóra értünk ki.A folyosón 3 ajtó volt.Ő a középső felé kormányozott minket.Kinyitva az ajtót egy tipikus fiúszoba tárult elénk.Kék falak fehér bútorokkal.A szekrények teliaggatva pószterekkel, az íróasztal teli mindenfélével a földön ruhák. Eltámolyogtunk az ágyig, amibe Ő rögtön bele is vetette magát és perceken belül már durmolt is.Ráterítettem a takarót, és jobbnak láttam el is hagyni a házat.Az ajtót visszazártam, a kulcsot pedig visszaraktam a lábtörlő alá.Nem épp a legeredetibb ötlet...Főleg nem egy vadsztól, de hát ez van...xDBepattantam a kcsimba, és hazának vettem az irányt.Egy kicsit még mindíg furcsa volt otthonomnak nevezni Darren házát, de hát lényegében már tényleg az otthonom lett.Hazaérve fáradtam dőltem le a kanapén, ahol nemrég még Adam feküdt.Az illata még mindíg megmaradt a bútoron.Mélyet szippantottam belőle, majd pár percig benntartottam a levegőt, és csak aztán fújtam ki.Kellemes borzongás futott végig a testemen.

-Hogym ent?-Csatlakozott hozzám Darren, majd leüllt az egyik bőrfotelbe.

-Jól.

-Nem volt semmi gubanc?

-Nem.Simán ment minden.Szerencsére nem volt otthon náluk senki.Felsegítettem a szobájába és jöttem is.-Mondtam elnyomva egy ásítást.

-Akkor jó.Jobb lenne ha te is lezuhanyoznál és lefeküdnél.

-Azt is fogom tenni.-Nyúltam el mégjobban a kanapén.-Azt is fogom tenni, amint lesz erőm felkelni.-Mondtam fáradtan.
-Nekem még el kell mennem egy kicsit.Ugye nem baj?
-Dehogy is.Miattam nem kell aggídnod., és a programjaidat sem lemondani.Elleszek én.-Mondtam, majd egy akkorát ásítottam, hogy egy egész elefánt belefért volna a számba.
-Akkor jó.-Mosolyodott el.-Jóéjt, és szép álmokat.-Nyomott egy cuppanóst, majd el is suhant.A következő emlékem, hogy reggel a telefon csörgésére ébredtem.Kómásan kezdtem el kotorászni utána.Nagy nehezen sikerült megtalálnom és csukott szemmel, meg se nézva, hogy ki keres vettem fel.
-Igen?-Szóltam bele.
-Szia Cor.Darren vagyok.Csak azért hívtalak, mert tegnap nem értem haza, és valószínűleg ma sem fogok.Ugye elleszel egyedül?-A hangja izgatottan csengett.
-Persze.-Ásítottam bele a telefonba.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy most ébredtél fel??-Kérdezte hitetlenkedve.
-Öhmm...De??!!
-Szivem el fogsz késni.-Dorgált meg.Mi?Szivem??Eddíg a becézgetős dolog a Cor-ig jutott, mostmeg szivem?Nem mondm azt, hogy nem esett jól, de fura volt, tekitve, hogy nem nagyon szoott senki így hívni.
-Mennyi az iső?-Jőtt az újabb ásítási roham.
-Fél nyolc.
-Hogy mennyi??Basszus.Akkor le is raklak, ha más nincs, mert még a végén tényleg elkések.
-Nem.Nincs más.Csak szólni akartam, hogy nem érek haza.
-Rendben.Akkor szia.És vigyázz magadra akárhol is vagy.-Mosolyogtam bele álmosan a telefonba.Igen, nem tudtam, hogy hol van...Általában sose tudtam, hogy hol van ha éppen nincs otthon, de nem is kérdezősködtem.Hálás voltam neki azért, amit értem tett és tesz, és nem éreztem úgy, hogy be kéne számolnia róla, hogy mikor kivel és mit csinál...
-Rendeben.Te is.Szia.És jó tanulást.-Köszönt el Ő is, majd eraktuk a telefont.Én gyorsan beszaladtam a fürdőbe, sietősen megmosakodtam, mjd irány a szobám, valami tűrhető ruha. és rohantam is a kocsimhoz.A suli felé berohantam még egy kis kávéházba, mert a reggeli kávém nélkül egész nap elviselhetetlen vagyok.Mikor ezzel is megvolta, visszapattantam a kocsiba, és 5 perc múlva már a suliban is voltam.Ránéztem a telefonom órájára, mai 07:59-et mutatott.Na remek.Elkések.Amint ezt végiggondoltam meg is hallottam a csengő jellegzetes hangját.Rohanva indultam meg a nagy kétszárnyas bejárati ajtó felé, kávéma az egyik kezemben, táskámat pedig a vállamon egyensúlyozva, míg a másik kezemben az órarendemet tartottam, és próbáltam megnézni, hogy mi lesz a mai első órám.Nagy nehezen kibogoztam az írást.Kémia...Remek...Bár mindíg is jó voltam belőle, sose szerettem ezt az órát.Meglestem továbbá, hogy a 305-ös teremben lesz.Naremek.Az vajon meik?Ezen gondolkozva rohantam végig a folyosón, amikor valamibe vagy valakibe beleütköztem.A kávémat szerencsére sikerült megtartanom, viszont a táskám a földön landolt.
-Upsz.Bocsika.-Mentegetőzött.
-Semmi gond.Az én hibám is volt.-Néztem bele Ben kék szemeibe.Amikor rájött, hogy én vagyok egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Áhh Alex te vagy az?Csak nem lógunk kisasszony?-Huzta fel szemöldökét.
-Azthiszem ezt én is kérdezhetném.
-Jogos.
-Amúgy meg nem.Csak kicsit elaludtam és hát mostmeg nem a 305-öst kergetem, de jól elbúj előlem a kis szemét.
-Jobbra a második ajtó.Ne haragudj, hogy nem kísérlek el, de mivel épp arról az óráról lógok, nem lenne jó ötlet arrafelé mászkálnom.-Huncut mosoly jelent meg a szája sarkában.
-Köszönöm.-Köszöntem meg neki, majd szaladtam is tovább.Nagynehezen csak meglett az a bizonyos 305-ös terem, és én levegő után kapkodva kopogtattam be.
-Tessék.-Hallottam meg egy férfihangot.
-Elnézést a késésért...Csak elaludtam...-Lihegtem még mindíg.-Én Alexandra Sommers vagyok...Az új tanuló.-Mutatkoztam be illedelmesen.
-Hát akkor üdvözlünk Alexandra.Én Mr.Shane vagyok.Az osztály nagyrészét pedig gondolom már ismered.-Mosolygott a tanár.-Kérem foglaljon helyet ott hátul Mr.Blackwood mellett.-Mutatott a leghátsó pad felé, tekintetemmel végigkövettem a mozdulatát, majd továbbvezetve a pillantásom a lélegzetem is elakadt...
Adam ült abban a bizonyos padban...Vagyi hát...Feküdt.A könyveit a feje alá stócolva feküdt.Biztos voltam benne, hogy alszik.Ez a Tanárrnak vagy nem tűnt fel, vagy csak nem szólt neki.De ez vlt most a legkissebb gondom.Na Cor?! Most mit csinálsz??El kellett volna mennem onnan,de nem tudtam.Egyrész, mert érdekes lett volna, hogy alig érkezésem után rohanok is ki a teremből, bár ezt megmagyarázhattam volna egy egyszerű rosszulléttel is...de akkor is ott volt még a másik ok.Hogy látni akartam gyönyörű barna szemeit, és azt a hamiskás mosolyt ami a szája sarkában rejtözik.Érezni akartam finom illatát, és hallani édel, lágy dallamos hangját.Így hát lassú léptekkel megindultam a leghátsó pad felé.Halka ültem le, nehog felébresszem, mert kitudja hogyan reagálna a dolgokra.Egészen addíg nem is volt baj, míg véletlenül le nem ejtettem az egyik könyvem, amit épp a táskámból halásztam ki.
, és az hangos koppanással földet nem ért.
-Mi a...Emelte fel Adam fáradtan a fejét, majd amikor észrevett csak elkerekedett szemekkel nézett rám.-Te meg, hogy kerülsz ide?-Kérdezte.A hangja már nem csengett olyan kedvesen és dallamosan mint tegnap.Csupán csak gúnyt, és undort éreztem ki belőle...

Hááát eddíg jutottam.:DSzorítsatok nekem a verseny miatt.Köszcsipuszcsi.
Love: Lexa. <3