"Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam."
4.rész-A mai napon ért véget az életem, és úgyanakkor ma is születtem újá...-
Ekkor esett le, hogy mit is tartok éppen a kezemben..Hogy mi is az a bizonyos piros folyadék a pohárban...hogy mit is iszok éppen.Ez pedig nem volt más mint VÉR!!!!Undorodva fogtam fel, hogy éppen vért iszom, és, hogy mikor ez tudatosult bennem nem volt erőm elvenni a poharat a számtól, hogy minden egyes eddíg ledöntött kortyot visszahányhassak. Helyette mohón tovább pusztítottam a pohár tartalmát, mitha csak málnaszörp lenne. Darren észrevette a szememben bújkáló undort, és eggyüttérzöen pislogott rám.
-Tudom, hogy ezt nehéz felfogni, de el kell fogadnod.-Monda halkan.Én csak hatalmas szemekkel pislogtam rá, és letettem a kiürített poharat a szekrényre.Nem szóltam semmit...Nem tudtam megszólalni.Egyszerűen sok volt nekem ez az egész.-Folytassam, vagy szeretnél egy kicsit pihenni és emészteni a dolgokat.-Kérdezte Darren.
-Kérem folytassa.-Mondtam annyira halkan, hogy félő volt, hogy meg sem hallja, de ő csak egy aprót bólintott és folytatta tovább.
-Rendben.De kérlek tegezz.Nem vagyok én olyan öreg.-Sandított rám egy apró mosoly kíséretében.Ezen nekem is el kellett mosolyodnom.Vajon hány éves is lehet?Nem tudtam megállni, meg kellett kérdeznem.
-Pontosan hány éves?-Tettem fel kérdésem.
-Tudod most beszéltük meg, hogy tegezel.-Mosolygott felém.
-Oké oké bocsánat.Bár ha úgy vesszük nem beszéltük meg...csak te felajánlottad.-Mosolyogtam rá.Furcsamód olyan érzést váltott ki belőlem ez az ember, mintha már régóta ismerném.Mintha mindíg is az életem része lett volna.Olyan biztonságérzetem volt mellette, amilyen talán még Zane mellet sem volt soha.-De jó.Akkor hány éves vagy?-Tettem fel újra a kérdést.
-Két hónap múlva leszek 153.-mondta büszkén.Én csak néztem mint Rozi a moziban.Tekintélyes kor mit ne mondjak...
-Akkor tényleg nem vagy olyan öreg.-Mondtam halál komolyan, de azért a mosoly ott búlykált a szám sarkában, és elő is tört, amint Darren felnevetett a mondatomon.
-És te hány éves vagy?-Kérdezte meg mos a koromat.
-Milyen nap is van?-Néztem rá kíváncsian, hisz fogalmam se volt, hogy meddíg lehettem eszméletlen.
-Péntek.-Mondta.
-Akkor három napja töltöttem be a 18-at.-Válaszoltam büszkén, bár ez a kor eltörpült az Ő 153 éve mellett.Aztán leesett valami.-Hogy mi???Péntek?3 napig eszméletlen voltam????De...akkor...nekem vissza kell mennem az árvaházba.-Jelentettem ki, majd ki akartam pattanni az ágból ,de Darren gyengéden visszatolt.
-Sajnálom de ez attól tartok nem lehetséges..-Mondta ki szomorúan azt az egy mondatot, amivel engem teljesen megsemmisített.Mi az, hogy nem mehetek vissza?De hát miért nem?
-De...de hát miért??-Habogtam, miközben elernyedve rogytam vissza az ágyra.
-mint már említettem Te is vámpír lettél.-Sandított rám, amiből arra következtettem, hogy valamit titkol.-És mint újszülöttnek, még nem teljesen fejlődtek ki a képességeid, és nem is tudod kontrollálni a tetteidet.
-Szóvla ez azt jelenti, hogy lényegében én most el lettem rabolva?-Néztem rá megrökönyödve.
-Erről szó sincs.Szabad ember vagy.Én csak segíteni szeretnék neked, ezt meg kell értened.Csak rajtad áll, hogy hogyan lesz tovább.Visszamehetsz, az árvaházba vállalva, hogy kárt teszel másokban esetleg önmagadban.De...itt is maradhatnál...velem...-Nézett a szemeimbe.Olyan érzésem volt, mintha kicsit tartana a válaszomtól.Mintha félne attól, hogy rendezek egy hisztirohamot, majd kirohanok és meg sem állok az árvaházig.Én pedig össze voltam zarodva.Kicsit torlódtak bennem az információ.Nem tudtam mit kéne tennem.Mert hát...vagy visszamegyek az árvaházba és esetlegesen tényleg kárt teszek valakiben, vagy ittmaradok egy idegennel, akiről nem tudok szinte semmit....Melyik is lenne a jó döntés?-Most hagylak gondolkodni mert hát..valljuk be nem egy egyszerű döntés.-Mosolygott rám halványan.-Ha sikerült dűlőre jutnod, vagy valamire szükséged van esetleg csak kérdezni akarsz, a dolgozószobában megtalálsz.-Mondta, majd mire felé fordítottam volna a fejem már el is tűnt.Én hosszú ideig rágódtam ezen az egészen.Nem tudom mennyi ideig ülhettem a szobában, de még mindíg nem tudtam, hogy mit is kéne csinálnom.Viszont azt tudtam, hogy van még néhány kérdés, amire választ szeretnék kapni, ezért kikecmeregtem az ágyból, azzal az elhatározással, hogy felkeresem a dolgozószobát.Igen ám...ha tudnám is hogy hol van...MErt Darren azt elfelejtette közölni.Igy hát kilépve az ajtón tanácstalanl néztem körbe.Percek óta ott ácsorogtam a folyosón, mire végül elindultam jobbra.Nem tudtam, hogy merre megyek, csak az ösztöneimre hagyatkoztam.
Nem tudom, hogy ez minek volt köszönhető, de éreztem, hogy jó irányba megyek.Végigmentem a folyosón, és egy ballkanyar után egy lépcsönél taléltam magam.Feltrappolram rajta, majd átvágtam az újabb folyosón, és megálltam egy tölgyfaajtó elött.Nem nagyon néztem körbe a házban, hisz most volt fontosabb dolgom is.Lassan a kilincsre tettem a kezem, és már épp készültem lenyomni azt, mikor eszembe jutott, hogy a kopogást nem kéne kihagyni...Azért a jómosort az árvaházban is megtanítják...Így hát nagy levegőt vettem és bekopogtam, remélve, hogy tényleg ez a dolgozószoba.
-Gyere csak.-Hallottam meg Darren hangját, majd végre lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába.Ezt a helységet nem lehetett figyelmen kívül hagyni.Egyből szembetűnt a falakat körülvevő roskadásig tömött könyvespolcok áradata, a mahagóni íróasztal és a két bőrfotel, amik az íróasztal előtt kaptak helyet.Az egész olyan volt, mintha egy kissebb könyvtárba csöppentem volna.-Foglalj helyet.-Mutatott Darren az egyik bőrfotelra, amibe én bele is huppantam.
-Csak lenne pár kérdésem, ha nem baj.-Néztem rá feszengve, hisz nem tudtam, hogy valóban hallani akarom-e a válaszokat.
- Persze, hogy nem.-Mosolygott rám bíztatóan, majd letette a könyvet amit éppen olvasott, és rám emelte tűzpiros szemeit.
-Hát voltaképpen ami a legjobban érdekel az az, hogy hol is vagyunk.-Tettem fel az első kérdést.
-Az egyik Los Angeles-i házamban.-Mondta nyugodtan.
-Hogy hol?Los Angeles?-Mindíg is el akartam ide jutni, de nem pont így...ÉS hát...Newm éppen a szomsédba nemtünk...De már mindegy...-Nah jó.Következő kérdés.Ha esetleg maradok akkor hogyna tovább?
-Először is megtanítalak az alap dolgokra, amiket vámpírként tudnod kell, és uralkodni magadon.Aztán-ha jól tudom mégy egy éved van középsuliból-azt befejeznéd, és utána irány a varázssuli.-Sorolta fel a terveit.
-Hogymi?Varázssuli?-Néztem rá ledöbbenve.
-Igen a varázssui.Nos tudod az egy iskola a magunkfajta varázslényeknek.Vámpíroknak, szellemeknek, boszorkányoknak ésatöbbiésatöbbi.-Mondta, én meg csak néztem ki a fejemből, mint aki megkukult.Tényleg kezdett soklenni ez a dolgog.De most csak is a kérdéseire öszpontosíthatok.A többit megtudom, ha esetleg maradok, am egyre valószínübbé vált a számomra, de ezt Darren még nem tudta...Ahogy én sem teljesen.Még mindíg összekuszálódva hevertek bennem a dolgok, de felkeltette az érdeklődésem a varázssulis dolog, meg hogy megtanít mindenre, és hogy így lenne valaki állandó az életemben.Persze ki tudja, hogy ezekután nem e hagyna Ő is magamra, mint ahogy már sokan mások tették előtte is.De most ezzel se makartam foglalkozni.
-Kövi.Mit titkolsz előlem?-Tettem fel nyiltan a kérdést, mert egyre több jelét adta annak, hogy van még valami, amit el akar mondani, csak nem tudja hogyan is tegye.Először meglepte kérdésem, de aztán rendezte vonűsait.
-Nem titkolok semmit...legfeljebb egykét informácíór későbbre hagyok.-Mondta.Én nem is firtattam tovább a dolgot, hisz végre sikerült elszánnom magam!
-Hát azt hiszem akkor már csak egy dolog van hátra.-Vágtam komoly képet.
-Éspedig?-Nézett rám érdeklődve.
-Döntöttem.-Néztem rá határozottan.Állta a tekintetem, bár valami furcsa ézelmet tükröztek szemei, amit nem sikerült felismernem.Eldöntöttem hát a dolgot.A mai napon ért véget az életem, és úgyanakkor ma is születtem újá.
-Kíváncsian várom, hogy mire jutottál.
-Maradok!...
Azóta, hogy eldöntöttem, hogy maradok másfél hónap telt el...És meg kell hagyni nem eseménytelenül.Jópár dolgot megtudtam a vámpírokról, és megtanltam kontrolálni magam.Többekközött megtudtam azt is, hogy a vámpírok sok sok évvel ezelőtt két fajjá váltak.Vannak az éjjvámpírok-olyanok mint Derek-akik nem igazán bírják a napfényt, ezért általában éjszaka vadásznak...EMBEREKRE!Szóval ők a rosszak!ÉS vannak a fényjárók-Azaz Darren-ék...És mostmár Én is.-akik nyugodtan mászkálhatnak nappal is, és csakis és kizárólag állatokkal táplálkoznak.Az is kiderült, hogy én nem váltam teljesen vámpírrá, de Darren azt mondta, hogy ezt majd a későbbiekben elmagyarázza, mert most van fontosabb dolgunk is, és én nem kérdezősködtem toább.De annyit hozzá kell tennem, hogy ez a nem teljes vámpírság annyiban előnyös, hogy ehetek rendes kaját is, és nincs szükségem annyir vérre, mint egy rendes vámpírnak...Sőt...Még a szívem is dobog.Tudomást szereztem még a VADÁSZOKRÓL is! Ők a vámpírok legnagyonn ellenségei, akik tekintet nélkül ölik a fényjárókat, és az éjjvámpírokat is, továbbá az összes olyan varázslényt, akik szerintük veszélyt jelentenek az emberekre.De a szerintük szón van a lényeg.Darren szerint túlságosan is elfogultak ahhoz, hogy észrevegyék, hogy sok dolog változott, és akik régen ellenségek voltak, mára talán szövetségesek is lehetnének.A vadászoknak is vannak képességeik, mivel ők egy, a boszorkányoktól levállt klán tagjai..Ezek a képességek sokrétűek, és egyénenként változóak.(Bár vannak úgyanolyan képességüek is)A vámpíroknak is vannak egyedi képességeik.Van aknél ez egyből jelentkezk, viszont van akinek sok éves gyötrelmes munka kell hozzá, hogy sikerüljön felfedeznie a sajátját.Az én képességem egyenlőre még nem mutatkozik.De sebaj.Van még időm...Az az egyedüli dolog, amim még van...A gyorsaságom nagyon sokat fejlődött.Már képes vagyok 100 km/órával futni.A kiélesedett érzékeimet is megtanultam használni.Aztán mikor már Darren úgy érezte, hogy kellő tudást szereztem elvitt a Fényjárók tanácsához.F.T. Ő csak így nevezte őket.Ők alaposan szemügyre vettek maguknak.Darren azt mondta, hogy muszály bemutatni a nekik, mert ők a Fényjárókna olyanok, mint az embereknek a királyok vagy az elnökök.Végül megengedték, hogy Darren mellett maradhassak.Darren közölte velük a terveit, hogy azt szeretné, hogy befejezzem a középsulit,majd utánna jöhet a varázssuli.Belementek,de kikötötték, hogy amint végeztem a középsulival megint el kell jönnöm hozzájuk, megbeszélni egy két dolgot.Fogalmam se volt, hogy mi lehet még amit ezen beszélni kell, de nem ellenkeztem.Aztán Darren beszélt még velük egy két dologról, és ez ennyiben is lett hagyva.Azóta ismét csak tanulgatok, és gyakorolok.Darren megtanított még arra, is, hogyan védjem meg magam...Vagyis küzdeni.Zane...Nos hát Zanet azóta kiengedték az árvaházból, és gyakran meglátogattam.Persze Ő erről nem tudott.Nem is bírtam volna ki, ha nem láthatom.Jelenleg egy kis étteremben dolgozik pincérként.
Aztán eljött az a nap is.Az első napom az új suliban.Perzse egy kis személyiségváltás után.A hajam fekete lett, ami elég érdekesen nézett ki a fehér bőröm miatt...xD A piros szemeim miatt barna kontaklencsét kellett viselnem, és új nevet és családi hátteret is kaptam, miszerint én Alexandra Sommers vagyok, és az apámmal, Darren Sommersel élek.Az anyukám belehalt a szülésbe.Darren tényleg olyan lett számomra, mint egy apa, és Ő is úgy kezelt, mintha a lánya lennék.
Nah de kanyarodjukn vissza ahoz a naphoz.Az első napomhoz az új gimiben.Elég elit gimi volt, de Darren megengedhette, mivel az is kiderüt, hogy az alatt a sok év alatt elég nagy vagyonra tett szert...:)Remegő gyomorral ültem be aznap reggel a Volvomba, amit szintén Darrentől kaptam.Mindíg is féltem az új helyetől és az új emberektől.A táskám az anyósülésre tettem, majd gázt adtam, és elindultam ujdonsült második otthonom felé.Nem volt túlságosan messze, én mégis lassan hajtottam, hogy minél később kelljen beérnem.Nem segített az a tény sem, hogy nem Darren keltett, a szokásos reggeli kávémma, mert sűrgős ügyben el kellett utaznia.Bármennyire is próbáltam húzni az időt(még egy biciklis néni is legyorsult a kisbolt előtt...xd)negyed óra múlva már a suli parkolójában voltam.Pár perc volt már csak becsengetésig, de nem is bántam ,mert így legalább nem kell elviselnem, hogy mindenki engem bámul, ahogy végigsazzézok az ismeretlen folyosókon.Lassan kiszálltam a kocsimból, és megindultam a bejárat felé.A folyosókon már csak egy két diák szálingózott, de amint meghallották a csengőt ők is eltűntek a termeik felé.Nagy nehezen sikerült megtlálnom az a helységet, amit kerestem.Az ajtón egy kis tábla fityegett a : Titkárság felirattal. Bekopogtam.
-Jöjjön csak.-Szólt ki egy kedves hang.Belépve az ajtón egy tágas helység fogadodd.A szobában két ember volt rajtam kívül.Egy idősebb hölgy az íroasztal mögött, és egy kb velem egyidős srác az egyik székben.
-Jónapot kívánok.Alexandra Sommers vagyok.Az új tanuló.-Mutatkoztam be.
-Áhh.Már vártuk magát.Kérem foglaljon helyet.-Mosolygott rám szelíden a nő.Én levágdtam a srác mellé.-Az én nevem Megan .-Mutatkozott be a nő, majd felfogott egy köteg papírt és elém rakta.-Itt az órarended a házirend, és a fontosabb papírok.-Ezt a papírt pedig kérlek irasd alá majd a tanáraiddal, és a nap végén hozd vissza nekem.-Rakott le még egy papírt.-Mr. Tomson megmutatja hol találja a Matematika termet, ahol az első órája lesz.-Mutatott a mellettem ülő srácra, aki csak unottan nézett ki a fejéből.-Na de menjenek is, mert már így is becsöngettek.Miss Sommmers, ha bármiben segítség kell, akkor nyugodtan keressen fel.-Mondta, majd kitessékelt minket az jtón.
-Szia. Benjamin Thomson vagyok.De nyugodtam szólíts csak Bennek-Nyújtotta felém a srác a kezét.
-Én pedig Co..Azaz Alexandra Sommerts.-Basszusbasszusbasszus!!!Majdnem elszóltam magam.Bár a keresésemmel felhagytak a hatóságok, azért nem kéne benyögnöm, hogy én egy alapjáraton eltűnt személy vagyok...Kezet ráztunk, majd a srác alaposan végigmért.Én is jobban szemügyre vettem.Tipikusan "gazdagéslazavagyok" típús volt...Kék szem, fekete kócos haj, és márkás cuccok.Jó pasi volt mitagadás, de valahogy nekem nem jöttek be az ilyen típúsok.Egy potenciális leendő barátot viszont el tudtam képzelni a személyében.De majd eldől.Gondoltam magamban, majd megindultam Ben után.
-Nos hát akkor a mtek terem ugye?-Nézett rám.
-Igen.-Válaszoltam.Végigmentünk a folyosón, majd ball kanyar, aztán egy jobb, fel a lépcsőn egy emeletet, még egy jobbkanyar és ott is voltunk.Az úton túlestünk a szokásos sablonos bemutakozáson.Ő kérdezett az eddígi életemről, és én is érdeklődtem felőle.
-Hát kössz, hogy idevezettél.Nélküled tuti, hogy eltévedtem volna.-Mosolyogtam rá, majd a kilincsre tettek a kezem.
-Semmiség.És adok még egy tanácsot Msr. Lartennel kapcsolatban.Kicsit nyers a modora, de alapjáraton egy kedves nő.Ha látja, hogy igyekszel, nem lesz gond.Nah de nekem is mennem kéne, mert Mr. Clinton a tesitanár kinyír.Nem szereti a későket.-Intett egyet mosolyogva, majd elindult a lépcső felé, majd hírtelen hátrafordult.-Ebédelsz ma velem?Bemutatlak egy két embernek.-Kérdezte.
-Persze.-Válaszoltam.
-Okés.Akkor óra után itt tali, és megbeszéljük hogy legyen.Na szia.-Köszönt el, majd eltűnt a kanyarba.Én vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam.
-Bujjon be.-Mondta egy rideg női hang.remegő térdekkel léptem be a terembe.
-Jónapot.Alexandra Sommers vagyok.Új diák.-Mutatkoztam be, majd odaadtam neki a lapot, amit Megan adott.
-Üdvözlöm nálunk.Kérem mutatkozon be pár szóban, majd foglaljon helyet hátul a középső padban.-Darálta le, majd aláírta a lapom, amit vissza is adott, és szembefordított a többiekkel. Kb 20 szempár szegeződött rám hírtelen.Én kicsit megilletődve ladaráltam a bemutatkozást, majd Msr. Larten a hátsó pad felé irányított, ahol szerencsére nem ült seni, így nem kellett senkivel osztoznom.Az óra hamar eltelt.Igazából csak pont olyan résznél voltak az anyagban, amit én már az érvaházban megtanultam, szóval úgy gondoltam, hogy ezen a téren kicsit lazulgatok majd...xdKicsöngetés után lassan akolásztam, így én voltam az utolsó, aki elhagyta a termet. A többiek szerencsére nem igazán foglakoztak velem, így ezt is megúsztam.Az ajtón kilépve Ben már a falnak támaszkodva várt.Megbeszéltük, hogy a kövi órám dupla biosz, aztán egy töri, és jöhet az ebéd.Megvár a töriterem előtt, és megmutatja, hogy hol az ebédlő.Így is lett.Az a három óra hamar elszállt, és máris azon kaptam magam, hogy Ben az ebédlő felé kormányoz.Ott leültünk egy népesebb asztalhoz és bemutatot pár mebernek.Névszerint Tomnak, és Davenek, a két legjobb haverjának, akik vel együtt a focicsapatot ékesítették. Mint kiderült Tom hátvád, Dave kapus, és Ben a csapatkapitány, és egyben csatár szerepét töltötték be.Megismertem még a focicsapat többi tagját is, de az ő nevük nem igazán maradt meg.Aztán ott volt még Elisabeth, Tombarátnője.Nos hát..Mit is lehetne róla elmondani...Egy tipikus plasztikszőke plázacica.Ez egyből leesett.Nem igazán volt szimpi, de ahogy levettem ő se számított rá, hogy őribarik leszünk.xDJelen volt még Liana és Briana, az ikrek.Ők elég jófejnek tűntekVelük talán még lehetünk barátok.Aztán ott volt még Christi, Brenda és Liam.Róluk nemsokat tudtam meg.Ismereteim addíg terjedtek, hogy Liam és brenda eggyel felettem jár, és Christivel együtt van a tesióránk.Ennek örültem, mivel a következő óra pont tesi volt, és így legalbb nem Bennek kell ismét elkalauzolnia.Aztán az ebédidő is letellt, és mindenki elindut a saját órájára, ahogy mi is Christivel.A tesiterem felé elég jól elbeszélgettünk.Nagyon jófej csaj, és tényleg el lehet vele beszélgetni, nem egy üresfejű barbiebaba mint Elisabeth.Mint kiderült a mai tesit megúsztam, tekintve, hogy nem volt nálam cucc, így 10 percel becsngetés után el is hagyhattam a tesitermet, hogy a suli épületét is.Tesi lett volna az utolsó órám.Bepattantam hát a kocsimba, és mivel még korán volt elindutam egy kis felfedezőútra.Amit meg is bántam,hisz szépen eltévedtem.Egy kis erdőnél jukadtam ki.Házak és emberek sehol.Na remek.Épp fordultam volna vissza, amikor zajt hallottam és rögtön utána, egy test csapódott a kocsim mellett magasodó fának. ,ajd megjelent még egy alak, és szélsebesen ottermett a fa mellett.Egyből leesett, hogy az a bizonyos illető nem ember.Kiszálltam a kocsiból.A kialakult érzékeimnek köszönhetően egyből levágtam, hogy a második személy egy vámpír...Méghozzá egy éjjvámpír.De hiszen nappal van.Futott át az agyamon.Aztán tovább füztem a gondolatot...Bár a fák elég magasak, és elég nagya lombkoronájuk, hogy eltakarják a napot.Gondolataimból a vámpír hangja ébresztett fel, aki felém kapta a fejét.Szeme vadul és tettrekészen izzott.
-Hmmm.Szóval egy rokon.Ugye nem az én kis zsákmányomra fáj a fogad?-Mosolygott rám negédesen, majd felkanalazta a földön elterül másik testet, ami egy kábé velem egyidős sráchoz tartozott, és keményen a fához nyomta.A srác már alig volt eszméleténél.Aztán elért hozzám a kicsorduló vérének az illata.
-Egy vadász?-Bukott ki belőlem a kérdés.
-Igen.A mai főfogás egy eltévedt vadászcsemetécske.-Nézett gúnyosan a srácra, ami a megmaradt erejével próbált védekezni,de nem nagyon ment neki.-Úgye nem rá fáj a fogad?Mert akkor hugica is szerepelni fog az étlapon.-Kacagott fel.Ez most nem 100-as vagy mivan??Tettem fel magamban a kérdést.Egy pillanatra lesokkoltam a dolgok miatt, majd visszanyerve tudatomat nekirontottam a vámpírnak.Hiába vadász az a bizonyos áldozat.Nem hagyhatom, hogy bárkit is bántson egy éjjvámpír.Hiszen többekközött ez a mi feladatunk.Nekünk fényjáróknak jutott az a megtiszteltetés, hogy harcba szálljukn ellenük.Egy határozott moszdulattal taszítottam egyet a vámpron, aki ennek következtében a szomszédos fa törszének ütközött, a srác pedig erőtlenül a földre rogyott.
-Szóval hugica ellenem fordul?Hiszem mindketten vámpírok vagyunk.Ez a szerencsétlen gyenge kis vadász pedig az ellenségünk.Hát akkor miért velem szívózol?-Nézett rám értetlenül.
-Szóval aztmondod, hogy nem vetted észre, hogy én nem vagyok éjjvámpír???-Néztem most rá én értetlenül.
-Áhh szóval hugica egy fényjáró.Hát ezért nem segített nekem kicsinálni vadászkát.-Bökött a srác felé, mjd hatalmas léptekkel megindult az említett felé.De én egy lépéssel előte termettem ezzel elzárva az útját.-Ne állj az utamba hugica, különben te is ráfázol.-Mosolygott rám tébolyultan.Már biztos voltam benne, hogy nem teljesen épp az agya...hogy valami elszakdt neki odabenn.
-Nem fogom hagyni, hogy bántsd.-Jelentettem ki határozottan.
-Nincs...nincs szükségem egy vámpír segítségére.-róbált talpra állni a srác.
-Most tényleg ezt játszuk?Nem éppen úgy nézel ki, mint aki le tudná teríteni ezt a rohadékot.-Intéztem szavaimat a sráchoz, de közben végig a vámpírt néztem, aki a "rohadék" jelzőre felháborodott.
-Hugica tényleg rohaéknak nevezett?-Kezdett el tombolni, majd teljes erejéből nekem rontott, és próbált elkapni.Mit ne mondjak éppenhogycsak el tudtam ugrani előle.-Hugics gyors...Nagyn gyors...-Jegyeztem eg mosolyogva, majd intézte is az újabb támadást.
-Ha megkérhetlek ne nevezz hugicának! Semmilyen formába nem vagyok a rokona egy ilyen alávaló féregnek, aki egy nála gyengébbet akar elintézni.-Fröcsköltem felé a szavakat.Ezen csak mégjobban feldühödött, és senire és semmire nem figyelve kezdett el rohamozni.Néhány ütése elől alig tudtam elugrani.Aztán jött az első ami be is lalált, én pedig alig pár centire landoltam a földön kuporgó sráctól.A fejem élesen a törzsnek koppant és éreztem, ahogy a vér végigfolyik az arcomon.ÉS most az egyszer elátkoztam, hogy nem vagyok teljesen vámpír, és a sebeim nem gyógyulnak be egyből.A srác meglepetten figyele a kiserkenő vérem.De nem volt ideje bámészkodni, mivel a vámpír más ott is termett, és egy laza mosdulattal áthajította az út túloldalára, ahol hangos koppanással landolt.A vámpír már épp készült volna utána eredni, amikor rávetettem magam, és egy jobbegyenessel jutalmaztam előbbi tettét.
-Hugica tényleg kóstolgat?-Nézett rám vérben forgo szemeivel.Láttam rajta az elszántságot, és az ölni akarást.
-Én nem kóstolgatok senkit.Csupán nem hagyom, hogy megöld a srácot.Termettem mellette, és épp be akartam vinni neki egy jobbegyenest, amikor elkapta a kezem és egy fához szoríttotta.A másik keze máris lendült, és bakaptam még egy ütést.Jóval erősebbet, mint az előző.Pár pillanatig csillagokat láttam tőle, és ez éppen elég volt neki, hogy másik kezemet is sikeresen lefogja.Szóval ott álltam egy fának nyomva, két kezem összefogta a egyik kezével a fejem felett, míg a másikkal a torkomat vette kezelésbe.Már alig kaptam levegőt, amikor valaki egy farönkkel ütést mért a vámpírra.A srác állt mögötte, és próbálta kezében tartani a súlyos rönköt, ami nem igazán ment neki, és az ütés se hiszem, hogy erőteljesre sikeredett volna, mivel meg sem kottynat a vámpírnak.
-Nono.Veled nem sokára foglalkozok vadászka.Addíg is csücsülj le szépen.Előbb hugicát kell elintéznem.-Mondta gúnyosan a srác pedgi végszóra elejtette kezéből a rönköt és a földre zuhant.Alig maradt ereje.Csodálom, hogy egyáltalán elbírta azt a rönköt.De jelen pillanatban volt egy nagybb gondom.Méghozzá a vámpír nyakamat szorongató keze.A srác még tett pár próbálkozást, hogy felkászálódjon, de nem sikerült neki.
-Azért...köszönöm...-Nyögte kis zilálva, és rám emelte sötétbarna, már már fekete szemeit.
-Ni...nincs...mit.-Próbáltam kicsögni, és még egy halvány mosolyt is eröltettem magmara.Ha már meg kell hallnom legalább jóügyért tegyem...és mosolyogva.
-Vedd le róla a mocskos kezeidet te féreg.-Hasított az erdő csendjébe egy erőteljes és számomra oly jól ismert hang.
-Da...Da...Darren.-Nyögtem ki ngy nehezen.Már alig kaptam levegőt, aztán a vámpír elengedte a torkom és melgepetten nézett Darrenre, énpedig levegő után kapkodva kaptak a torkomhoz.
-Nicsak.Még egy fényjárócska.Gyűlésetek van vagy mi???-Nézett Darren szemébe gúnyosan.
-Ha az lenne se lenne hozzá közöd.-Szűrte a szavakat a fogain keresztül Darren.Cor (hát igen mostanában csak így hívott)vidd ki nnen.-Nézett a srácra.
-És veled mi lesz?-Néztem rá kérdőn.
-Elbánok ezzel a patkánnyal és utánatok megyek.-Jelentette ki.Én nem vitatkoztam vele tovább, hisz kétség sem fért hozzá, hogy fél kézzel el tudja intézni.Ezért hát amien gyorsan csak tudtam, odamásztam a sráchoz, majd a fájdalmaimat leküzdve talpra álltam, és őt is felsegítettem.Közben Darren és a másik vámpír eltűnt a szemünk elől.Már csak halkpuffanások jelezték, hogy valahol az erdőben dulakodás folyik.Én gyorsan a kocsihoz segítettem a srácot, és be akartam ültetni az anyósülésre, amikor megtorpant.
-Most komolyan??-Néztem rá enyhe felháborodással és dühvel.-Most mentettük meg az életed mi VÁMPÍROK, és Te ne makrsz beülni abba a rohadt kocsiba amit történetesen én, egy VÁMPÍR vezet.-Emeltem fel egy kicsit ahangom, de a dühöm nem ellene írányult, és nem is rá haragudtam, hanem magamra, hogy ilyen gyenge vagyok ,és hogy végülis szégyenthoztam Darrenre.
-Sa...sajnálom.Csak...csak...tudod...-Próbálta kinyögni a srác, de a fájdalmai miatt ez nehezen ment neki.
-Semmi gond.-Sohajtottam egy nagyot.-Én sajnálom.Kérlek-vettem elő legkedvesebb hangom-beszálnál a kocsiba, hogy végre eltűnhessünk innen?Igérem, hogy éppségben haza fogsz jutni.Na jó nem teljesen éppségben.-Néztem végig a sérülésein.Erre már megeresztett egy gyenge mosolyt, majd lassan becsusszant az anyósülésre.Én egy szempillantás alatt a volán mögött termettem.Gázt adtam, és már el is indultunk magunk mögött hagyva az erdőt...
Hát kompenzáltam egy kicsit...Szar lett a rész(szerintem)..De legalább hosszú.xD A közepét csak egy kissebb ismertetőnek szántam, a többi pedig majd kiderül.Hát ennyi lenne mára.
Love: Lexa <3
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése