"Nincsen biztosabb gyilkosa a reménységnek, mint az, ha a sors szeszélye egy szempillantásra megvillantja előttünk elérhető közelségben azt, amire vágyakoztunk, majd midőn kezünket nyújtanánk érte, elkapja előlünk és elérhetetlen messziségbe rántja".
6.rész-Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.-
Mi a...Emelte fel Adam fáradtan a fejét, majd amikor észrevett csak elkerekedett szemekkel nézett rám.-Te meg, hogy kerülsz ide?-Kérdezte.A hangja már nem csengett olyan kedvesen és dallamosan mint tegnap.Csupán csak gúnyt, és undort éreztem ki belőle...
-Ide járok.-Adtam meg az egyszerű választ.
-Hmm...Nem is tudtam, hogy manapság a vámpírok is iskolába járnak.Halad a világ.-Jegyezte meg csípősen, ami nekem nagyon rosszul esett.A tegnapi normális srácnak már nyoma se volt.Helyette itt vol Ő, aki gúnyos, és lekezelő. Lehet, hogy ényleg ez lenne Ő valójában?Hogy a tegnapi dolgok tényleg csak azért történtek meg, és hangoztak el, mert kába volt?Én csak értetlenül meredtem rá.Nem válaszoltam, csak mélyen a szemeibe néztemAzokba a csokoládébarna szemekbe, amik tegnap úgy elvarázsoltak.Most semmit nem tudtam kiolvasni belőlük.Szomoró és csalódott voltam.Igaz nem hittem, hogy még egyszer találkozni fogok Adammel, de ha ez mégis megtörtént volna...Hát nem így képzeltem volna el.
-Tessék a könyved.-Vette fel, és tette le a padomra egy srác.Emlékeim szerint Ő volt Tobi, a focicsapat egyik tagja.A középpályás asszem.De ebben nem vltam biztos.
-Köszönöm.-Szakadtam le Adam szemeiről, és a fejem Tobi felé fordítottam.Egy hálás mosolyt eröltettem magamra, majd éppen fordultam volna vissza, amikor ismét megszólalt.
-Ma is velünk ebédelsz törpekirálylány?-Intézte hozzám kérdését.
-Szerintem ma kihagyom az ebédet...-Feleltem neki.-De mi az, hogy törpekirálylány?-Háborodtam fel.
-Hát...-Nézett rám egy picit pirulva.-Olyan pici vagy és törékeny...-Furcsa volt látni, hogy egy kétajtós szekrény méretű srác ennyitől elpirul.Ez a mai nap folyamán először őszintén mgmoslyogtatott.De ez sem tartott sokáig.Adam halkan felkacagott.
-Hogy Ő törékeny?Csak láttad volna tegnap.-Szűrte a fogai között gúnyosan.Én félve felé kaptam a fejem.Ugye most nem fog itt kitálalni, hogy ki is vagyok??
-Törpekirállány miért mond ilyeneket rólad a..öhm...furi srác...-Ezen megint el kellett mosolyodnom.Olyan esetlennek tűnt szegény srác, ahogy Adam nevén gondolkozott, és végül benyögte a "furi srác" elnevezést, mivel nem jutott eszébe.
-Semmiről Tobi...Semmiről...Csak éppen azon gondolkozik, hogy mikor ugorjon le az egójáról az IQ-jára.-Sandítottam Adamre, aki csak felhúzta az orrát.
-Tudod "törpekirálylány"-azt a bizonyos Tobi-féle jelzőt iszonyatos gúnnyal szűrte a fogai között.-Az IQ-m nincs is olyan messze az egómtól, szóval nem esnék nagyot.-Jelent meg egy gúnyos mosoly a szája sarkában.Még mielőtt bármit is válaszolhattam volna kicsöngettek.Ez épp jókor jött.A könyvemet gyorsan a táskámba dobva felnyaláboltam azt, és a valószínűleg kihült kávém társaságában megindultam az ajtó felé.Szóval tényleg ilyen lenne Ő valójában??!!Nehezemre esett elhinni, hogy a tegnap történtek utánn így bánik velem.De hát Cor.Mit is vártál?!Korholtam le magam.Nem akartam vele összefutni, szóval az első női mosdóba besoroltam, és becsöngetésig ott is maradtam.Bíztam benne, hogy a mai nap során, már nem kell vele találkoznom, és ez be is jött...Egészen az ebédszünetig.Mivel egy falat se ment volna le a torkomon, ezért inkább az ebédlő helyett az udvart vettem célba, és kerestem magmanak egy eldugott kis helyet.Ott a pulcsim kapucniát a fejembe húztam, és a falnak dőltem.Egész nap Adamen kattogott a fejem.Bármennyire is próbáltam tagadni, rettentöen elvarázsolt tegnap.Az illata...a lágy hangja...az a kellemes bizsergető érzés, amikor vele voltam...amikor magához húzott a kanapén...Újra érezni akartam a lehelletét a bőrömön...Hallani akartam a szíve dobogását...De nem! Ezekre még gondolnom se sabad...Hisz nem szabad.Nem álltathatom magam ilyen ostobaságokkal.Méghogy egy vámpír és egy vadász??!!
Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.Nem tudtam tovább ezen agyalni, mert lépések zaját hozta felém a szél, ami időközben feltámadt.Aztán Adam jelent meg pár lépéssel előttem.Én megrázkódtam egy kicsit, mert most utdatosult csak bennem ,hogy mien hideg van.Hát igen...Lehet, hogy vámpírból vagyok, de csak félig, és az időjárás kifog rajtam is.Adam csak némán állt, és engem figyelt.Pár pillanatig álltam a tekintetét, majd lehajtva a fejem a cipőmet kezdtem el tanlmányozni.
Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.Nem tudtam tovább ezen agyalni, mert lépések zaját hozta felém a szél, ami időközben feltámadt.Aztán Adam jelent meg pár lépéssel előttem.Én megrázkódtam egy kicsit, mert most utdatosult csak bennem ,hogy mien hideg van.Hát igen...Lehet, hogy vámpírból vagyok, de csak félig, és az időjárás kifog rajtam is.Adam csak némán állt, és engem figyelt.Pár pillanatig álltam a tekintetét, majd lehajtva a fejem a cipőmet kezdtem el tanlmányozni.
-Mit akarsz?-Tettem fel a kérdést, ami jelen pillanatban a leginkább foglalkoztatott.
-Miért mentettél meg?-Tette fel ridegen a kérdést.
-Ez miért olyan fontos?-Fordítottam felé egy picit a fejem.
-Mert csak.-Adta meg az értelmes választ, és továbbra is ridegen és elszántan engem figyelt.
-Nem akarok erről beszélni.-Lőktem el magam a faltól, majd megindultam volna befelé, de megragadta csuklóm, és maga felé fordított.
-Kérlek.-Vette elő a tegnapi kedves, és lágy hangnemet, és a gúny helyét is a kíváncsiság váltotta fel a szemeiben.
-Áhh szóval mostmár nem bunkózol?Minek köszönhetjük a hírtelen hangulatingadozásait Mr. Blackwood?Csak nem túlságosan beverte tegnap a fejét?-Kérdeztem dühösen.Nem értettem, hog akkor most mi is ez az egész.
-Mindegy...Haggyuk...-Mondta ingerülten, majd elengedve a csuklóm elviharzott mellettem, és bevágtatott a suliépületbe.Én csak ledermedve álltam.Most mi van?Tényleg ilyen nehéz lenne kiigazodni ezen a srácon?Aztán megszólalt a csengő.Nekem valahogy most se türelmem, se erőm nem lett volna a törihez, úgyhogy úgy gondoltam ,hgy azt ma kivételesen kihagyom.Visszamentem hát az előző helyemre, és ismét nekidőltem a falnak.A sírás kerülgetett, de próbáltam visszafojtani.Lassan lecsúsztam a földre, a lábaimat felhúztam és átkaroltam a kezeimmel, majd ráhajtottam a fejem.Miért vonzom én a bajt???Miért kell minden rossznak velem megtörténnie?A szüleim...a vámpírság és akkor még Adam is?Annyira szükségem lett volna most Zane-re.Annyira szükségem lett volna arra, hogy itt legyen velem, és ha nem is tudott volna segíteni leglább végighallgatott volna, és kisírhattam volna magamat a vállán.Ezen gondolatok közebe felé folyt végig az első könnycsepp az arcomon.Már nem bírtam visszatartani, győzedelmeskedett felettem.
-Hát végre sikerül rádlelnem.-Halottam meg egy ismerős hangot, amit soha az életben nem akartam hallani.
-Derek.-Töröltem le a könnyeimet.-Te meg hogy kerülsz ide?És egyáltalán hogy találtál rám?-Néztem rá leplezetlen undorral.
-Most meg mégis miért haraszol rám kicsilány?-Nézett rám értetlenül.Remek...Ma már mindenki a magasságommal basztat?
-Szerinted??Még a nemlétező életemet is elcseszted!-Kiabáltam rá dühösen.-Elvetted tőle a normális, vagy legalább arra hasonlító élet lehetőségét is...Csak nyigodtan le akartam élni az életem, erre jöttél te, akinek ezt köszönhetem-Mutattam az időközben előbújó szemfogaimra.-, és még megkérdezed, hogy miért haragszom rád?
-Ácsi kicsilány.Azokat ne nekem köszönd, hanem a kedves édesapádnak.Nekem max annyi közöm van hozzájuk, hogy a vérem előhívta az érzékeidet, és az ösztöneidet.
-Ezt mégi hogy érted?-Néztem rá lesokkolva.-Hogy érted, hogy az apámnak??Te...Te tudod, hogy ki az apám?-Kerekedtek el a szemeim.
-Hmm.Szóval Darren nem avatott be.-Gondolkozott el.
-Mégis mibe?Derek mi az, amit mindenki titkol előlem?-Néztem rá elkeseredetten.Ő csak mosolyogva állt előttem, és az arcomat fürkészte.Látszólag jót mulatott az ardkifejezésemen.-Szólalj már meg az istenit.-Förmedtem rá dühösen.
-Sajnálom, de a Darren nem mondta el, akkor nekem sincs jogom közölni veled.
-És mégis mikor érdekelt téged, hogy mihez van jogod, vagy mihez nem?Ahoz talán volt jogod, hogy ezt tedd velem?És igen, mielőtt megszólalnál hallottam amit az előbb mondtál ,de pont ahogy mondtad, ha felelős is vagy a dolgokért, akkor annyiban, hogy előhyvtad a képességeimet.Ha te nem teszed, akkor mos valószínűleg Zane-el ülhetnék egy kis kávéházban vagy valahol a kávémat szürcsölgetve, és tervezgethetném a normális életemet.-Törtek elő ismét a könneim.
-Alkut ajánlok.-Mondta nyugodtan Derek.-Ha velem jössz, és az én oldalamon harcolsz tovább, akkor elmondok mindent.
-És ha nem?
-Akkor sajnos Darrenben kell bíznod, hogy mindent elmond.
-Én bízom darrenben!-Jelentettem ki hatozottan.-És ne is álmodj róla, hogy a te oldaladra állok.
-Bíztam benne, hogy nem így lesz.-Mondta a fejét csóválva.-De remélem azt tudod, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot.-Jelentetteki, majd rám vicsorított kivillantva hófehér szemfogait.Én ilyedtemben ledermedtem, de aztán sikerült összeszednem magam, gyorsan felugrottam ,és őrül iramban kezdtem futni.Tudtam, hogy Derek itt nem bántana, de még a végén magával hurcolna vagy mittudomén.A könnyeim még mindíg nem álltak el.Már csak pár lépésre voltam a kétszárnyas ajtótol ,amkor meghallottam Derek nevetését valahonnan a távolból.Már tudtam, hogy biztonságban vagyok, mégse tudtam lenyugdni, és megállni sem.Csak rohantam tovább.Vagyis rohantam volna, ha az ajtóban nem ütközök bele valakibe.Nagy nehezen sikerült megtartanom az egyensúlyomat, és próbáltam szemügyre venni az "akadályomat".Adam magasodott előttem.
-Te meg mégis mit csinálsz?Már kerestelek.A tanár küldött, hogy nézzem meg merre jársz.-Mondt.Én nem foglalkoztam a hangjában bujkáló lekezeléssel és gúnnyal, csak a nyakába vetettem magam, és zokogva szorosan magamhoz öleltem.Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai, majd pár pillanat múlva el is ernyedtek, és Ő is átölelte a derekam.-Mi a baj?-Kérdezte némi kedvességgel a hangjában.Nem nagyon hallottam a kérdését, mivel sokkal jobban lefoglalt parfümjének kellemes illata, ami egyből megcsapta az orromat, és szívének nyugtató dobogása.-Halihó.-Próbálta meg lefejteni magáról a kezeimet, de én csak görcsösen szorítottam magamhoz.
-Kérlek ne engedj el.-Eredtek el ismét a könnyeim.A kezei megmerevedtek pr pillanatig a vállamon.
-Hogy mondtad?
-Kérlek...-Suttogtam nagyon halkan.-Kérlek ne engedj el.Csak most az egyszer...ne engedj el.-Néztem rá könnyes szemekkel, megtörten és esdeklően.Ő leengedte kezeit vállamról, és ismét derekamra téve őket húzott közelebb magához.Hálás voltam neki, hogy nem taszított el magától, és nem hagyott ott egyedül.Nem akartam még az Ő terhére is lenni, de most szükségem volt valakire.Valakire, akiben megbíom.Mert be kellett látnom, hogy a ma történtek után is megbízom benne.Talán jelen pillanatban csak benne.Mert hát Darren...ha igaz amit Derek mondott...akkor Darren tudja...tudja, hogy ki az apám, és eddíg egy árva szót sem szólt róla.-Sajnálom.-Toltam el magamtól, de mivel a karjai közt biztonságban éreztem magma csak éppen annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.-Én...én nem akartam még a te terhedre is lenni, csak...csak...-Nem tdtam befejezni a mondatot, mert a hangom elcsuklott az ismét feltörni készülő sírás miatt.
-Nah gyere...Lépjünk le innem.-Ragadta meg a kezem Adam, majd kivezetett a az ajtón a parkoló felé.Ott megálltunk egy fekete audi mellett.Kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót.
-De...hát az én kocsim?-Néztem rá értetlenül.
-Majd holnap hazaviszed.-Ültetett be a kocsiba, majd becsukta az ajtót, és átsazzézva a másik oldalra Ő is beült.
-És akkor holnap reggel mégis hogy jutok be a suliba?-Törölgettem szipogva a szemeim.
-Majd megoldjuk.-Eresztett meg felém egy féloldalas mosolyt, majd gázt adott és már indultunk is.Kábé 10 perc után egy ismerős környékre értünk, majd leparkolt egy ház elé...Mégpedig az Ő házuk elé...
Nos hát ennyi lett volna mára.Kövi rész vasárnapig nem várható.És akkorra tervezem a másik sztorim fijtatását is.:D Addíg is legyetek rosszak: Lexa <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése